Klubot vált Zalánki Gergő, a válogatott 24 éves balkezes játékosa, aki az elmúlt két klubszezonban a Szolnokban szerepelt. vlv-interjú:

ZALÁNKI GERGŐ a vlv-nek:

- Több oka van annak, hogy a váltás mellett döntöttem és a Ferencvároshoz igazolok. Egyrészt szeretnék a BL-győzelemért harcolni, sőt, annyi tornát nyerni, amennyit csak lehet, ez tenne boldoggá, erre pedig komoly esélyt látok a Fradiban. Az olimpia szempontjából is ezt tartottam jó döntésnek, mert szeretnék egy csapatban játszani Varga Dénessel és Vámos Marcival, akikkel még soha nem voltam egy klubban. A válogatott nyári felkészülésekor együtt vagyunk, de ez nem ugyanolyan, mint amikor egész évben képesek vagyunk egymásra hangolódni, ugyanazt a munkát végezzük és mindennek hatására a meccseken már egymás gondolatát is ismerjük. Kifejezetten sok fejlődési lehetőség van szerintem abban, hogy amikor Marci (Vámos Márton - a szerk.) és én egy időben vagyunk vízben, hogyan működik a közös játék. Látható, hogy Kállay Márkkal ezt már elég jól begyakorolták, úgyhogy nekem is fel kell majd vennem ezt a fonalat.

Az is szempont volt, hogy a barátnőm Budapesten él, az elmúlt egy évben egymáshoz járkáltunk, ide-oda rohangáltunk, hosszú távon ezt nehezen lehet bírni, szerettem volna többet vele lenni.

Nagyon sajnálom, hogy elhagyom a szolnoki csapatot. Az az uszoda tényleg egyedülálló, konditerem, kosárlabdaterem, miénk volt az egész létesítmény, oda bármikor le lehetett menni, amikor csak akartunk. Ha csak egy kicsit a brügibe ülni (a meleg vízbe - a szerk.), vagy kondizni... Hiányozni fog, meg hát a csapat is, a sikerekkel, hiszen, ha idén nem is, de tavaly, tavalyelőtt nagyon jó eredményeket értünk el együtt.

Ebben a szezonban nem volt szerencsénk, a BL-továbbjutásról éppenhogy lecsúsztunk és nem is a Verona elleni meccs, az utolsó esély elszalasztása volt nagyon fájó, hanem a Hannover-mérkőzés, valamint az Olympiakosz elleni találkozó, amelyen két másodperccel a vége előtt egyenlített az ellenfél. Ott volt a berlini Spandau-meccs is, tehát azért el-elhagytunk pontokat, amik a végén hiányoztak. Ezt sajnálom, mert nagyon keményen küzdöttünk egész évben.

Tényleg nagyon szép emlékek kötnek Szolnokhoz, nekem személy szerint is sikeres volt ez a két év, sokat tanultam Cseh Sanyitól és Zsilétől. Fájó szívvel jöttem el onnan, Zsilének meg is mondtam: nekem ez olyan most, mint egy szakítás, rossz érzés volt másik csapatot választani, lelkileg meg is viselt, de úgy gondoltam, hogy a vízilabda szempontjából jobb lesz, hogyha én most Pestre megyek.



- A Fradi egészen különleges csapat volt már idén is, mindent megnyert, ahol elindult és jövőre talán még inkább az lesz. Itt konkrétan a Recco szintjéről, a  most megszerztt világelsőség megőrzéséről van szó. Mit jelent ez neked? Ez azért egy váltás, a csapatnak más a képe, a játéka, más az edző, több a klasszisjátékos. Mire számítasz, kevesebb játékra? Nem tartasz egy kicsit a rád váró időszaktól? Okoz ez benned feszültséget?

- Természetesen várhatóan egészen más lesz a szerepköröm. Szolnokon tényleg három és fél-négy negyedeket játszottam, kevesebben voltunk, néha kicsit egyedül éreztem magam Prlével (Prlainoviccsal - a szerk.), Bencével, a Fradiban  sok gólerős ember van, nem nagyon fogok annyit játszani, mint Szolnokon. Emiatt másképp kell majd hozzáállnom, dolgoznom. Kicsit nagyobb lesz talán a felelősség abból a szempontból, hogy amikor bent vagyok a vízben, akkor nincs hibázási lehetőség. De hát éppen az ilyen különbségek miatt gondoltam úgy, hogy az vízilabda szempontjából ez a váltás számomra előrelépés. 

És igen, egy kis feszültség van bennem amiatt, amit kérdezel, Zsoltról is hírlik, hogy keménykezű edző, de őt már ismerem a junior válogatottból, tudom, hogy szigorú, de hát azért Cseh Sanyit és Zsilét (Zsivko Gocicsot - a szerk.) sem kell senkinek bemutatni. Meg hát..., úgy gondolom, hogy nekem szükségem is van ilyen irányításra, mert elég - hogy is fogalmazzak... - "bohókás" tudok lenni, kell egyfajta apai felügyelet, hogy rendben legyek... 

Kicsit más lesz a felállás, kicsit mást kell játszani, de úgy gondolom, hogy ez lesz számomra a jövő vízilabdája, nem az, hogy négy negyedet játszom és tíz lövésem van egy meccsen. Ez nem reális, a válogatottban sosem leszek ilyen helyzetben.

​

- Milyen válogatott-szezonra számítasz? Milyen ágban van szerinted a magyar válogatott, felfelé tartó íven vagytok? Érzed, hogy körülbelül mi várható ezen a nyáron vagy te is kíváncsian várod, hogy mit tudtok összehozni?

- Abszolút úgy gondolom, hogy most sokkal jobb érzés lemenni a válogatott foglalkozásaira, mint korábban. Az elején mintha nem is érezte volna mindenki a válogatottság súlyát, azt, hogy mi következik abból, amilyen eredményt elérünk egy világversenyen. A barcelonai Európa-bajnokság akkora pofont adott mindenkinek, még annak is, aki nem volt ott, hogy egyszerre világossá vált: ilyet nem engedhetünk meg még egyszer magunknak, illetve a magyar vízilabdának. 

Az Eb után már teljesen más mentalitással utaztunk a Világkupára, sokkal profibb volt az egész. Tomi is szigorúbb lett, ami kellett, mert elég fiatal a csapat, nemcsak én, más is könnyen el tud lazulni, kényelmesedni. Keményebben bánt velünk, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy mindenki jobban odategye magát. Nem számítottam arra, hogy megnyerjük a berlini Világkupát azzal a fiatal csapattal, de ott tényleg 1-től 13-ig mindenki annyira jól játszott, és lelkileg is nagyon erősek voltunk. Jól emlékszem, amikor a döntőre készültünk, arról beszéltünk, hogy ezt innen már nem engedhetjük ki a kezünkből! Szerintem mindenki élete addigi legjobb játékát nyújtotta ott és ez elmondható az idei zágrábi Európa Kupáról is, amit szintén sikerült megnyernünk. Mindenki összpontosított, emellett biztatta a másikat, profi volt az egész, egy válogatottnak ilyennek kell lennie. Szerintem ez folytatódik majd nyáron is, hiszen lehet látni, hogy ha így állunk hozzá, akkor van eredmény is. Úgyhogy én erre számítok. 

Hogy milyen helyezéseket érünk el, az mindig egy-egy meccsen múlik, a negyeddöntő a vízválasztó, ott dől el, hogy jó lesz-e az adott világverseny vagy nem. Mindig az a legstresszesebb, mert egy meccsen bármi megtörténhet, egy mérkőzésen a Szolnokkal is elverhettük volna a Reccót. Lehet, hogy tíz meccsből kilencszer kikapunk, de egyen elverhetjük őket. 

Tehát a várható helyezésekről nem nyilatkoznék, de az biztos, hogy a játék, a hozzáállás, a hangulat az nagyon jó lesz és én már nagyon várom is a közös munkát. Fiatalos csapat lesz egy-két idősebb játékossal, akiknek a rutinjára szükség van. 

- Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok az új csapatodban!

VLV-TUDÓSÍTÁS AZ FTC SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJÁRÓL