Nagyot fordult a világ Dőry Farkassal, a Debrecen 25 éves balkezes játékosával, aki meghívást kapott Märcz Tamás nyári keretébe és klubot is vált, ősztől a Szolnok játékosa! vlv-interjú.

DŐRY FARKAS a vlv-nek:

- Amikor megkaptam a hírt, hogy behívtak a válogatotthoz, hirtelen nem is tudtam, sírjak vagy nevessek örömömben. Azóta "leülepedtek a dolgok" és annyit mondhatok: nagy bennem az elhatározás, hogy mindent megtegyek, ami tőlem telik.

- Legutóbb akkor beszéltünk, amikor a Partizan Belgrád játékosa lettél. Az eleve szokatlan hír volt, hiszen mostanában inkább Szerbiából áramlanak Magyarországra a vízilabdázók, nem fordítva. MI történt ott? Nyilvánvalóvá tetted akkor, hogy tanulni mész.

- Belgrád számomra az a hely, ahol újra megtaláltam önmagam. Megnyertük a bajnokságot, nagyon pozitív élmények értek. Ami tudást addig felhalmoztam magamban, azzal képes voltam élni, ott pedig rengeteget tanultam, fejlődtem, s mindezt itthon már ki is tudom adni magamból. 

- Mi volt az, ami ott megváltoztatott, amitől ennyire pozitív szemléletű lettél?

- Őszintén mondom: nem tudom megfogalmazni. Mindaz, amit átéltem a hétköznapokban, az edzéseken, a meccseken. Nagyon sok rossz döntést hoztam az elmúlt pár évben, s hála istennek, amikor az itthon maradás és a Belgrádba szerződés között kellett választanom, végre jól döntöttem. 

- Pedig, ha jól tudom, fizetést sem kaptál, koszt-kvártély volt a játékod ellenértéke...

- Nem kerestem halálra magam, az biztos...



- A klub anyagi problémái ismertek, végül ezért jöttél haza?

- Részben ezért. Az én koromban már nem lehet ingyen játszani, szükség van biztos egzisztenciára, de az is nagy szerepet játszott a döntésben, hogy tudtam: nekem itthon kell megmutatnom, bizonyítanom, hogy nem vagyok az a "hülye gyerek", akinek sokan elkönyveltek. Azt a képet kellett lerombolni, amit "sikeresen felépítettem" magamról az elmúlt sok évben. Rengeteget gondolkodtam kint, sok mindent helyre tudtam rakni magamban. Haza kellett jönnöm, hogy pozitívabb képet alakítsak ki magamról.

- Hogy találtál hazai csapatot, amikor búcsút vettél Belgrádtól?

- Több klub is megkeresett, a Debrecent választottam és itt van egy érdekesség. Debrecenben, ugye a szerb Miroszlav Bajin lett a vezetőedző és én valamiért úgy érzem, hogy a "szerb vonal" nagyon nekem való. Az én esetemben nagyon fontos, hogy miként tudnak kezelni. A szerb iskola, az ottani mentalitás valahogy ideális az én számomra.

- Milyen volt a debreceni éved?

- Jó! Nagyon jó. Olyan pozitív légkör alakult ki a csapatban, mint a "mesében", nagyon sajnálom, hogy ezt a társaságot nem tudták egyben tartani. Sok mindent elértem, de meg is hoztam minden áldozatot, még a magánéletben is, hogy ez így legyen, s hogy egyszer csak felhívjon Kokó (Kovács István, a szolnokiak szakmai igazgatója - a szerk.) és Zsile (Zsivko Gocics szolnoki vezetőedző - a szerk.), hogy egyáltalán eszükbe jussak. Ezért jöttem haza, hogy ez így alakuljon! Minden nehézséget megért ez!

Fotók: Nagy Anita/DVSE

- Most akkor folytatódik a szerb vonal... Csirics, majd Bajin után ismét szerb edződ lesz Zsivko Gocics személyében...

- Igen, hál' istennek.

- Mesélj. Ez nyilván nagy lehetőség, mégis, miről tárgyaltatok, mit mondtak, mit várnak tőled?

- Egyelőre úgy néz ki hogy egyedüli balkezes vagyok - ennek minden felelősségével. Természetesen elsődleges elvárás a stabil védekezés, nem eshet rólam akciógól, nem lehet hülyeséget csinálni, elöl pedig nyilván a góllövést várják tőlem, de ezek szinte közhelyek.

- Jól ismered a magyar bajnokság helyzetét, nyilvánvaló, hogy a Szolnok nem lesz olyan erős mint két évvel ezelőtt, amikor megnyerte a Bajnokok Ligáját. Mire számítasz, milyen lesz a csapat, milyen célokért fogtok küzdeni?

- Nagyon jó csapat lesz. Fiatal, harcos - persze ezek is közhelyek. De hozzáteszem, akiket ismerek a leendő játékostársaim közül, azok nemcsak jó vízilabdázók, hanem jó emberek és ezt nagyon lényegesnek tartom. Fontos egy csapatban, hogy mindenki egyfelé húzzon, odategye magát, ha kell, a többiekért is vagyis a csapat érdekét helyezze a a sajátja fölé - no lám, újabb közhelyek, de ezek is igazak.

- Úgy látom, hogy nagy várakozás és elszántság van benned. Mi az, ami most leginkább motivál? A válogatott lebeg a szemed előtt vagy a Szolnokban való bizonyítás?

- Régen mindig az volt, hogy évekre előre terveztem, hogyha elérem ezt vagy azt, akkor így meg úgy lesz. Soha semmi nem úgy alakult, ahogy elterveztem, szerintem talán éppen azért, mert nem foglalkoztam eléggé magával a jelennel. Ezért most csak a jelenre koncentrálok. Pár nap pihenés után elkezdjük a munkát előbb Szolnokon, aztán a válogatottnál. Most kizárólag erre a rövid időszakra összpontosítom minden figyelmemet, gondolatomat, itt szeretnék száz százalékot nyújtani, kihozni magamból a maximumot. Ennél tovább nem is akarok gondolkodni! Ez is kell ahhoz, hogy minél jobban meg tudjam élni a pillanatot, hogy rá tudjak hangolódni az éppen esedékes feladatomra.

Nyéki Balázsnak szeretnék leginkább bizonyítani, bárhogy alakuljanak a dolgok. Mindig mellettem áll és segít, nélküle a nehéz időkben régen elvéreztem volna. Embert nem ismerek, aki ennyi pluszmotivációt és lelki támogatást adott az elmúlt évek alatt.

- Köszönöm a beszélgetést, sok sikert kívánok neked, találkozunk a válogatottnál!