Van min elgondolkodni: a Gyirmót-Zalaegerszeg NB2-es focimeccs tévéközvetítését kétszer annyian nézték, mint a zágrábi vízilabda EK-döntőt, amelyben a horvátokat győzte le válogatottunk. Mindezt azon a hagyományteremtő rendezvényen hallottuk, amelyre a szövetség hozta össze a vízilabda-társadalom egymással ritkán találkozó tagjait. A húsvéti ünnepeket közvetlenül megelőző találkozóról készült tudósításunk, videókkal:

A program nemcsak fehér asztal melletti kvaterkázásról szólt. Három blokkban boncolgatták szakemberek a vízilabda aktuális kérdéseit, problémáit.

Elsőként az egész est moderátora, Hajdú B. István állt a mikrofon mögé és számos adattal, sztorival helyezte el kedvenc sportágunkat a mai médiavilág palettáján.

Elmondta, hogy a vízilabdasport megítélésében - ahogy minden sportág esetében - a legdöntőbb tényező az olimpiai szereplés. Sokan csak ilyenkor néznek vízilabdát és mivel a mai "médiafogyasztók" túlnyomó többsége az elmúlt húsz évet átélte, értékeli, hogy ez alatt az időszak alatt nem volt olyan olimpiai torna, ahol ne játszott volna legalább éremért két válogatottunk közül az egyik. (Egyébként nincs más sportág, amely a vízilabdához hasonlóan valamennyi olimpián jelen lett volna.)

Hajdú B. István felszólította a két szakág szakmai vezetőit: érjék el, hogy ne kelljen selejtezőtornán kivívni a tokiói részvétel jogát. Ez, mint mondta, nemcsak azért fontos, mert "mindenkinek jó", hanem azért is, mert ez esetben nem kell jelentős jogdíjakat fizetnie a közszolgálati médiának a közvetítések lehetőségéért...

Érdekes volt a riporternek az a megjegyzése, hogy a vízilabda esetében bizonyos szempontból még az olimpiai sikertelenség is növelte a sportág presztízsét, a nagyközönség ugyanis méltányolta az emberi tartást, azt, hogy a negyeddöntő elvesztése után csapatunk nem esett össze, hanem igyekezett elérni és el is érte a legjobb helyezést, amire a vereség után lehetősége volt. Hozzátette: a sportágban tevékenykedők "szellemi kapacitásának" szintje más téren is megmutatkozik, például a vízilabdaélet szereplői a szakemberek általános megítélés szerint tanítani való módon kezelte a negatív történeteket is - ezzel az előadó (ki is mondta), konkrétan a Petőváry-Kósz-ügyre gondolt.

2018-ban a tévéközvetítések terén a kézlabda és a vízilabda szinte holtversenyben állt: 65 vízilabda-közvetítés volt az M4 Sporton, ami azt jelenti, hogy heti átlagban legalább egy. A számot persze megdobták a válogatott nagy tornái és a BL-meccsek is.

Nyilvánvaló, hogy a vízilabdameccsek ma már a szórakoztató iparág részei és a meccseket termékként el kell tudni adni. 

Az Európa Kupa zágrábi döntőjét, amelyet a házigazda horvátokkal szemben megnyert a magyar válogatott, mintegy 60 ezer ember nézett meg, - ez  egy "nem meghirdetett", az utolsó pillanatban megvásárolt közvetítés esetében komoly számnak tekinthető - ez körülbelül a fele volt annak a nézettségnek, amit nem sokkal korábban a Gyirmót-Zalaegerszeg labdarúgó NB2-es rangadó hozott.

"El kell azt érni, hogy az emberek ne csak láthassák, hanem nézzék is a vízilabdát!"



Hajdú B. István szerint a vízilabdának bizonyos közvetítési sávokat kellene kihasználnia, olyanokat, amikor még nézhető egy meccs és sportszakmai szempontból sem lehetetlen az időpont. Hogy ez valójában már kényszerűség, nem lehetőség, arra Hajdú B. a következő példát hozta:

A magyar férfi bajnokság középszakaszának utolsó fordulójában (április 27-én - a szerk.) egy napon rendezik a Szolnok-Eger és az OSC-FTC mérkőzést.  Amikor este 7 órakor a világszínvonalat képviselő OSC és FTC játékosai vízbe ugranak, a következő sportesemények zajlanak majd:

- éppen 30. bajnoki címét szerezheti meg a Ferencváros labdarúgócsapata;

- Forma1-es azerbajdzsáni nagydíjat rendeznek;

- hazánkban zajlik az asztalitenisz világbajnokság;

- szintén magyar rendezésű ATP-tenisztorna zajlik;

- játszik saját országa bajnokságában a Manchester United, a Barcelona, a Bayern München és a Juventus.

Ilyen körülmények között egy sporttévének szinte lehetetlen vízilabdát élőben közvetíteni, amit a közszolgálati televízió minden esetben úgy old meg, hogy élőben online adják a meccset. (Ez várhatóan egyre gyakoribb lesz.) Viszont ha ugyanezt a mérkőzést péntek este vagy vasárnap este rendeznék meg, semmi akadálya nem lenne az élő tévéközvetítésnek.

Hajdú B. István felhívta a figyelmet arra, hogy döntő szerepe lehet az eladhatóság növelésében a hazai rendezésű, 2020-as Európa-bajnokságnak. Ennek az az oka, hogy a házigazda szerep nagymértékben növeli az érdeklődést. Ezt jól mutatja, hogy a 2017-es budapesti vizes vb-n a női torna 9-12. helyért zajló mérkőzéseket is - szombaton-vasárnap délelőtt - százezres nagyságrendben tekintették meg a magyar tévénézők.

​Amiben Hajú B. szerint előre kell lépni: az összes látványsportág közül a vízilabda az egyetlen, amelynek nincs televíziós magazinműsora. Arról, hogy mi történik a vízilabda világában, jelenleg kizárólag az élő meccsközvetítések keretében lehet tájékoztatást adni.

Végezetül arra hívta fel a figyelmet, hogy a vízilabda népszerűsége a sportágon kívül is lehetséges, sőt, célszerű, erre példa Fodor Rajmund Exatlon versenybeli szereplése vagy annak kedvező visszhangja, hogy Marco Rossi, a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya jó barátságban van Märcz Tamással, s a fia maga is pólózik.

A hivatalos program második szakaszában az utánpótlásnevelés helyzetéről, a nemrég megkezdett reformról beszélt - Hajdú B. István kérdéseire válaszolva - Faragó Tamás, Benedek Tibor és Cseh Sándor. (Erről alább részletes idézeteket közlünk, továbbá a teljes programrész videófelvételét is bemutatjuk.)

Végül két pr-szakember, Szollár Domokos és Rózsa Iván válaszolt az est moderátorának kérdéseire. Kiderült e beszélgetésből, hogy a nagy cégekhez naponta 5-10-15 érdeklődés "esik be", s átlagosan havonta egy alkalommal lesz ezekből egy(!) támogatás. Magyarországon nincs kultúrája a nagy vállalatokkal való együttműködésnek. Sokan kérnek pénzt, de nem vesznek tudomást arról, hogy a cégek ilyen irányú politikájának mi a lényege. Ma már nem a logójukat szeretnék megjeleníteni még egy felületen, nem "még ismertebbek" akarnak lenni, hanem a sztorit keresik, az ügyet, amely mellé odaállhatnak. Természetesen a szponzorációt és más támogatási formák odaítélését alapos vizsgálódás előzi meg, feltérképezik, hogy egy adott ajánlat elfogadásával milyen célközönséget érhetnek el, s azt be tudják-e vonni érdekkörükbe.

Fontos a szakemberek szemében, hogy a magyar vízilabda-válogatott milyen értéket képvisel a fogyasztók szemében. Nos, e tekintetben elég jól állunk, az összes kutatásból az derül ki, hogy bizonyos szegmensekben - például a nemzeti büszkeségi paraméterek alapján - a vízilabda messze az egyik legnépszerűbb sportág ma Magyarországon. Ráadásul az elutasítottsága is nagyon alacsony mértékű, tehát nagyon kevés olyan fogyasztó van, aki kifejezetten ne szeretné ezt a sportágat.

BESZÉLGETÉS AZ UTÁNPÓTLÁSRÓL

BENEDEK TIBOR:

"Ahol egy ideig nincs eredmény a felnőtt csapatnál, mindenképpen új rendszert kell kialakítani, ahol pedig eredmény van, ott erre nincs szükség, mert a felnőtt csapat eredményei elhomályosítják az utánpótlásképzést. Én azt látom, hogy most elsősorban azok az országok erősek utánpótlásban, említeném a spanyolokat és a görögöket, de akár az olaszokat is, ahol erre kénytelenek voltak nagyobb hangsúlyt fektetni. Ezért ők jelenleg kiemelkednek az utánpótlásképzésben, elsősorban a rendezettségük alapján.

Tehetségek minden országban születnek, ha sok a gyerek, előbb-utóbb lesznek tehetséges játékosok.  A nagy tudomány az, hogy ezeket a játékosokat hogy tartod meg a vízilabdának, hogy képzed őket és hogy tudod a tehetségeken kívül a gyengébbeket felhozni egy olyan szintre, hogy a leggyengébb láncszem is minél erősebb legyen. Ehhez kell nagyon az egységes képzés és egy koncepció, ami már 2013-ban elindult nálunk, én látom a nyomait, ahhoz, hogy a válogatott most ilyen eredményeket érjen el, két világversenyt megnyerjen, mindenképpen szükség volt erre. Ezt a munkát próbáljuk most folytatni."

CSEH SÁNDOR

"Az utánpótlás-válogatottaknak egymásra kell épülniük, így sokkal jobban megtanulják az alapokat a játékosok. E mellett rendszerszinten három fontos dolgot szeretnénk egy éven belül megvalósítani:

- ősztől legyen meghatározva, hogy mikor, mely napokon és hány edzést kell tartania egy válogatottnak, ez ne a bajnokság közbeni "lyukkereséssel" dőljön el, hanem áprilisig lehessen látni előre a programot, azt, hogy ha nem is akadémiai rendszerben, de hogyan készülnek majd a válogatottak;

- időről időre - itt május végét határoztam meg az Utánpótlás Bizottsággal egyetértésben első határidőnek - írásos és videóanyagot kell készíteni arról, hogy mit csinál egy válogatott, ezeket meg kell mutatni a kluboknak, párbeszédet kell kialakítani, hogy ebből mindenki tanuljon;

- a nyári világversenyek után mindenképpen kell szervezni egy olyan napot, akár két napot, amikor a klubvezetőknek, klubedzőknek bemutatjuk videóanyagon azt, hogy hol tart a nemzetközi mezőny az egyes korosztályokban, hol tartanak a magyarok, mit csinálnak ellenünk jól, mit csinálunk mi jól.

Ha ez a három dolog összejön, azt gondolom, ez már egy rendszert képezhet."

FARAGÓ TAMÁS:

"Természetesen van eredménykényszer az utánpótlásnál is.  A magyar vízilabda ilyen szempontból egységes. Teljesen mindegy, hogy női vagy férfi, hogy utánpótlás vagy felnőtt csapatokról van szó, nekünk magunkkal szemben van egy elvárás, mindig a legjobbat, az első helyet célozzuk meg. Aztán persze lehet kifogásokat keresni, hogy "nem olyan erős a korosztály", "kevés az edzés", "más módszert kell találni", de mindnyájunknak az a feladata, hogy nyerjünk."

BENEDEK TIBOR:

"Olvastam valahol, hogy a legdrágább kétéves csikó 16 millió dollárért kelt el, abban a reményben, hogy majd egyszer versenyló lesz és aztán összesen 10 ezer dollárt nyert egész pályafutása során. Kicsit ilyen az utánpótlásképzés is, rengeteg tehetséges "csikót" próbálunk megtanítani vízilabdázni.

Új dolog, hogy U15-ösöknek világversenyt rendeznek - nem lehet megmondani előre, hogy egy U15-ben eredményt elért játékos egyáltalán eljut-e a felnőtt korosztályba, szerintem erre pici az esély. Azt meg tudom jósolni, hogy egy U15-ös világversenyen részt vevő csapat játékosainak legalább a fele ki fog esni, mire a felnőtt korosztályig eljut.

Tehát fontos nagyon az utánpótlás-világversenyek eredménye, de ezeket a játékosokat elsősorban a felnőtt válogatottnak képezzük, hiszen a felnőtt válogatott eredménye határozza meg az egész sportág megítélését. Úgyhogy: minden világversenyen szeretnénk jól szerepelni, de a legfontosabb az, hogy minél több válogatási lehetőséget képezzünk az edzésmódszereinkkel."

FARAGÓ TAMÁS:

"A női vízilabda nagyon sokat fejlődött - labdabiztonságban, s amit a férfiaknál is hiányolok, a passzolás gyorsaságában, biztonságában, az emberfórok megjátszásában - és ez mind köszönhető azoknak az edzőknek, akik az utánpótlásban dolgoznak. Mert nálunk minden kislányra szükség van, minden kislányt meg akarunk őrizni, sőt, igazából én, mint válogatott szövetségi kapitány, azt szoktam mondani, hogy ha valakiről megtudjuk, hogy abba akarja hagyni, szóljatok, mert akkor be kell venni a válogatottba, így biztos nem fogja abbahagyni!"

BENEDEK TIBOR:

"Én 20 emberrel dolgozom az UVSE-ben. Ha ott vannak mind a 20-an, akkor örülök, hogy 20 emberrel tudok dolgozni. Hogyha válogatott-edzésen vannak a játékosaim, akkor dolgozom hattal, ez meg éppen azért jó, mert ilyenkor jobban tudok az egyénekkel foglalkozni. Mindig ahhoz kell alkalmazkodni, ami az aktuális helyzet. Ha sok játékosunk van, akkor annak kell örülni, ha kevés, akkor pedig annak, mind a kettőnek megvan a maga előnye. Úgyhogy, én azt gondolom, lehet, hogy kevés játékos van a női vízilabdában, viszont, ha azokból minőségi játékosokat tudunk képezni, akkor ugyanott vagyunk, mintha sok lenne, mert a "nagy merítés" is hozza magával a saját problémáit."

CSEH SÁNDOR:

"Az elmúlt években az utánpótlás-válogatottaknál a görögök kiemelkedőek voltak junior szinten is, megnyerték az Európa-bajnokságot, a világbajnokságot is, színtisztán látszott rajtuk, hogy sokkal hamarabb és sokkal keményebben elkezdték a szárazföldi munkát. Erre lehet azt mondani, hogy kövesse más csapat is, de arról még semmiféle információnk nincs, hogy ezekből a játékosokból milyen felnőttjátékosok lesznek. Nyilván folyamatosan gondolkodunk, érdeklődünk... Egy dolgot már tettünk: Pozsonyi Zsolttal felvettük a kapcsolatot és ő elkezdett központi edzést tartani a válogatott kereteknek, U15-től. Ezt nemcsak "magunknak" csináljuk, a válogatott kereteknek, hanem minden hónapban tartunk egy "tanulmányi napot", ahol Pozsonyi elmondja a saját tapasztalatait és aki veszi a fáradságot, erőnléti edző vagy klubedző, minden hónapban eljön, megkapja a videóanyagot, az tulajdonképpen fél év alatt fel tudja építeni a saját bázisát, szárazföldi edzéseit tízévestől 18 éves korig szólóan, egy nagyon jó szakember tanácsaira alapozva."

BENEDEK TIBOR:

"Nyugodtan mondhatom, hogy az egységes koncepció megvalósításával nem kerül háttérbe az egyes edzők vagy játékosok egyéni kreativitása. Ha én pontosan megmondom egy edzőnek, hogy aznap mit kell csinálnia, és azt az edzést levezeti, akkor is rengeteg feladata marad. Hiszen az edzői munka - főleg az utánpótlásban - leginkább a hibajavításból áll. Abból, hogy állandóan ott legyen az edző és ellenőrizze, hogy amit tanít, azt jól tudják-e megcsinálni a játékosai. A szakmai anyag meghatározása a munka legkisebb része, ott van még 90 százalék, tehát az összes többi, ami az edző kezében van. Hogy pedagógusként miként áll a gyerekhez, hogy tudja motiválni, hogy egy meccsen mennyire aktív, tudja-e a gyerekeket ösztönözni, hogy még jobban játsszanak, hogy miként javítja ki a rossz lövést, a rossz passzolást - ez mind-mind az edző feladata és ezt nem is lehet leírni. Nem tudunk módszertant adni ahhoz, hogy egy gyerekhez hogy kell szólni, hogy ő legközelebb is boldogan jöjjön uszodába és ne menjen el a kedve, hogy aztán két hétig inkább a szüleivel síeljen."

FARAGÓ TAMÁS:

"Úgy ítélem meg - és ez nem az "idős játékos dumája" - hogy pillanatnyilag nagyon sok jó játékos van a világon, de nagyon kevesen tudnak vízilabdázni. Én abban reménykedem, hogy egyre többen megtanulnak vízilabdázni. Pont ez a feladat, hogy az edzőkollégáknak meg kell tanítaniuk a játékosokat vízilabdázni,, mert ez valami egészen mást jelent. Egyfajta olyan tudást takar, ami vészhelyzetben is működik. Ezenkívül természetesen a játék fejlődése megkívánja a labdajáratás gyorsaságát - nem akarom Cruyffot idézni, de hát a játék iramát a labda sebessége határozza meg, attól, hogy a játékosok sokat úsznak, még nem lesz nagyobb az iram. De itt jön a gubanc: iramot csak technikailag képzett játékos tud diktálni. Ha mindenki azzal van elfoglalva, hogy körülnéz, amikor megkapja a labdát, vagy nem tudja elkapni, gondolati vagy technikai hátrányban van, akkor természetesen ezt a gyorsaságot nem lehet biztosítani.

Ha valamiben bízom, az az, hogy rájövünk mi vízilabdázók és főleg a nemzetközi szövetség "okostojásai", hogy a vízilabda szezonális sportág, amit elsősorban nyáron kell játszani és ha egy nézőnek télikabátban kell bemennie egy bajnoki mérkőzésre, akkor inkább otthon marad..."

BENEDEK TIBOR:

"Legyünk itt egy év múlva és beszéljünk arról, hogy mit fejlődtünk és hova jutottunk egy év alatt. Én bízom abban, hogy előbb-utóbb a módszertani könyv is megszületik, ehhez sok segítséget kapok a vízilabda-társadalomtól, közösen dolgozunk, akár az Utánpótlás Bizottsággal, akár a hozzá kapcsolódó személyekkel, most például a kapusoknak dolgoztunk ki korosztályokra lebontott anyagot. Úgyhogy előbb-utóbb ennek lesz írásos nyoma is, bízom abban, hogy olyan minőségben, hogy tényleg útmutatót tudunk adni a jövő edzőinek és lesz egy olyan szakkönyv, ami a jövőbe mutat. Én ebben bízom, azt gondolom, hogy ha ez egy év múlva meglesz, akkor már nem dolgoztunk hiába."

CSEH SÁNDOR:

"Vannak olyan dolgok, amikhez tényleg idő kell és folyamatos a munka, de megmondom őszintén én nem egy évben gondolkodom, mindig azt szeretném, hogy a következő nap jó legyen. Holnap megyek két válogatott edzésre, szombat hajnalban Szlovákiába egy tornára, holnap is és szombaton is szeretnék elégedett lenni és ha minden nap ezért dolgozunk, akkor mindegy, hogy fél év múlva, egy év múlva vagy három év múlva húzunk egy vonalat. Nekem a holnap a legfontosabb."

VLV-VIDEÓK:


Medencén kívül I. - Benedek Tibor


Medencén kívül II. - Cseh Sándor


Medencén kívül III. - Faragó Tamás, Benedek Tibor


Medencén kívül IV. - Faragó Tamás, Benedek Tibor


Medencén kívül V. - Cseh Sándor


Medencén kívül VI. - Benedek Tibor


Medencén kívül VII. - Faragó Tamás


Medencén kívül VIII. - Benedek Tibor, Cseh Sándor