A sportközgazdász szerint a szolnoki sportfinanszírozási megoldás speciális volt és Nyerges Zsolt "kilépése" igen jelentős változásokat hozhat. Muszbek Mihály átnézte a két klub mérlegadatait, s ennek alapján meglepő következtetéseket vont le.

Muszbek Mihályt a Reggeli Start egyik adásába hívták meg a napokban, azt követően, hogy Nyerges Zsolt vállalkozó bejelentette: milliárdos nagyságrendű sportvagyont ad át Szolnok városának.

A beszélgetés során a sportközgazdász vendég rövid összefoglalást adott a magyar sportélet finanszírozásának múltjáról.

Mint mondta, a múlt század 50-es éveitől kezdődően, negyven éven keresztül az állam direkt eszközökkel finanszírozta az akkori szocialista sportot. Ennek egyik elemét a bázisvállalatok jelentették, s mindenki által ismert támogatási eszköz volt, hogy a sportoló lakást kapott, majd pályafutása végén valamilyen megélhetési lehetőséget, például butikot. Aztán jött tíz év, 90-től 2000-ig, amikor a sport bűnözők terepévé vált, a sportvállalatok tulajdonlását vagy börtönből jött vagy börtönbe menő emberek, elsikkasztott pénzből finanszírozták. És most, az elmúlt 15 évben új eszköz jelent meg, ez pedig a kapcsolati tőke alapján történő közpénzfinanszírozás.

- Ma a sport finanszírozásában olyan szereplők jelennek meg, amely szereplőknek a közbeszerzésekben általában nyerési pozíciójuk van. Határozottan lehet látni, hogy a lelátó díszpáholyában lévő kapcsolati tőkének van gazdasági eredménye és ezek a gazdasági eredmények vagy szép szóval vagy erőszakkal visszafordulnak, átfordulnak a sport részleges finanszírozására - mondta Muszbek MIhály, hozzátéve, hogy a szóbanforgó mecénás emberek általában valóban áldozatot hoznak a magyar sportért, felépítettek és működtettek rendszereket, amiért általában kevés hála járt nekik...

Muszbek Mihály szavai szerint bár a labdarúgáson kívül látványsportnak nevezzük a kosárlabdát, a kézilabdát, a vízilabdát, a röplabdát, a jégkorongot, de ezek nem nevezhetők üzleti típusú sportoknak.

- Amit ma költenek ezeknek a sportágaknak az élcsapatai arra, hogy a nemzetközi versenyben élen legyenek, annak körülbelül 90 százaléka közpénz és 10 százaléka piaci pénz - tette hozzá.

Az adatok tanúsága szerint ebben a rendszerben a sportvállalatok esetében általában a klubtulajdon, az önkormányzati tulajdon és "nagyon kicsi magántulajdon" a jellemző.

- Megnéztem a teljes magyar sportpalettát - a Szolnokhoz hasonló példa, hogy alapítványi tulajdonban lettek volna sportvállalati üzletrészek, nincsen. Ez abszolút speciális. Nyomon lehet követni azt, hogy amikor ezeket a sportvállalatokat alapították, akkor Nyerges Zsolt 3 millió forintnak megfelelő törzsbetétet, (későbbi saját vagyont) jegyzett, utána - a cégjogi papírok szerint - kiszállt, s a helyébe alapítvány lépett, aminek alapítványtevője ő volt.

​Tehát Nyerges Zsoltnak ma cégjogi értelemben véve, sportgazdasági értelemben véve nincs a két, illetve három említett vállalattal kapcsolatban döntési beleszólása, csak áttételen keresztül vagyis az alapítványtevőnek a nagyon korlátozott jogai érvényesülhetnek ebben a tekintetben. Ezek a jogok például egyátalán nem terjednek ki arra, hogy az alapítvány tulajdonában lévő vállalat vagyonát átruházza.

- Mégis ez történik most... - vetette közbe a műsorvezető, Szombathy Pál.

- Valószínűleg a sajtótájékoztatón nem úgy fogalmaztak, mint ahogy a közember ezt érti, ugye a címek is azt mondták, hogy ez az üzletember ezt meg ezt ide meg oda ajándékozta. Ez úgy lehetett, hogy az alapítvány, aminek döntéseibe egyébként az alapító nagyon korlátozottan van beleszólási joga, ilyen típusú jövőképet vázolt föl - mondta a stúdióvendég. (Itt jegyezzük meg, hogy Nyerges Zsolt bejelentésekor a kommunikáció része volt annak jelzése, hogy ügyvédek most dolgozzák ki az ajándékozás megvalósításának technikai-jogi kereteit - a szerk.)

Muszbek Mihály a gazdálkodás számai alapján sajátos mérleget is volt az eredményességet illetően. Mint fogalmazott: a szolnoki vízilabdacsapat Európa legjobb négy-öt klubja között volt a múltban, s ezt 700 millió forintos éves költségvetéssel érte el - "nagyjából plusz-mínusz 0 nyereséggel". A szakember becslése szerint a 700 millióból üzleti típusú bevétel legjobb esetben 150 millió forint lehetett, a többi, 550-600 millió forint "egyéb típusú csatornákon" keresztül érkezett a klubhoz.

Ugyanez a szám a szolnoki férfi kosárlabda esetében, hasonló eredményességgel, 900 millió, amiből mintegy 250 millió lehetett "üzleti típusú" bevétel.

Muszbek Mihály e ponton érdekességként megjegyezte: a mérlegek kiegészítő mellékleteiből kiderült az az információ, hogy mit hoz a nemzetközi kupaszereplés a legerősebb kluboknak. Nos, a sikert sikerre halmozó szolnoki vízilabda és kosárlabda számára 15 és 25 millió forint közötti összeget. Ez a pénzdíjak nagyságrendje, ami egyértelművé teszi, hogy a jó nemzetközi kupaszereplés presztízskérdés, nincs mögötte üzleti motiváció.

Rögtön hozzátette a szakember: ő maga is egyetért azzal, hogy ilyen presztízsalapú sikerek erősítsenek egy-egy nagyobb közösséget, szerinte támogatandó, hogy egy városnak legyen olyan csapata, amely megjeleníti az adott közösség törekvéseit, összefogja a térség lakóit.

- De látni kell azt, hogy ma a nemzetközi versenyeknek ezeket a költségeit 20 százalékban piaci jövedelemből és 80 százalékban közpénzből finanszírozzák. 

Eddig Szolnok városa a vendég információja szerint a két klubnak összesen 40 millió forintos támogatást adott évente, most pedig nemcsak a létesítmények üzemeltetési feladatait kell átvenni, hanem valamilyen módon biztosítani kellene azt a jóval nagyobb összeget is, amelyre szükség van ahhoz, hogy a két csapat megőrizze helyét saját sportága élvonalában.

Muszbek Mihály szerint újra kellene gondolni a sportfinanszírozási rendszert a látványsportok (de egyértelműen nem piaci sportok) esetében, mert Nyerges Zsolthoz hasonló mecénások "nem fognak tülekedni" a jövőben, viszont az élsportban kiemelkedően eredményes klubok működtetése (a nézők kiszolgálása) egy adott önkormányzat éves költségvetésének 2-4 százalékát is felemésztheti.

A TELJES, KEDDI BESZÉLGETÉS FELVÉTELE