Lezajlott az átállás a szövetségben, az új elnöktől az első időszak történéseiről, a legfontosabb tervekről, sportágunk problémáiról beszélgettünk. 

VÁRI ATTILA a vlv-nek:

- A személyes tapasztalataim azt mutatták, hogy csak a széles közvéleményt érte váratlanul az MVLSZ-elnök tavalyi, idő előtti távozása, sőt, a vízilabda világában kifejezetten érezhető volt az igény a változásokra. Kezdjük azzal, hogy mit örököltél, hogy értékeled a vízilabda helyzetét ma Magyarországon?

- Először is egy nagyon komoly nemzetközi elismertségű szövetséget, rengeteg eredménnyel és sok jelentős feladattal, például itt lesz nálunk "mindjárt" a 2019-es női világliga nyolcas döntő és közeledik a szintén budapesti rendezésű 2020-as Európa-bajnokság időpontja is. Az átadás-átvétel nehézsége éppen az volt, ami minden ilyen esetben jellemző: a folyamatosságot sikerüljön úgy biztosítani, hogy közben még a pluszfeladatokat is megoldjuk. 

Az indulás körülményeit tehát jelentősen befolyásolta, hogy a következő olimpia évében Európa-bajnokságot rendezünk, megtisztelő, hogy az állami sportrendezvény-szervező céggel, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Sportért Felelős Államtitkárságával és a kiemelt budapesti fejlesztésekért és nemzetközi sportpályázatokért felelős kormánybiztossal együtt dolgozhatunk. Többször jeleztem, hogy a legnehezebb feladataink közé tartozik a női és a férfi válogatott kvalifikálása a 2020-as olimpiára, erre a kevés lehetőség közül az egyik éppen a budapesti Eb lesz. 

Érezzük az elmúlt évtizedek súlyát, hiszen annyi sikeres szereplés okozott örömöt a magyar szurkolóknak, s ilyen sorozatot nagyon nehéz megismételni. Mindenesetre, ha az elmúlt évek eredményességét nézzük, azt kell, hogy mondjam, az egyik legsikeresebb sportága voltunk a magyar sportnak. 

- Október 1-jén álltál munkába a szövetség elnökeként. Sajtónyilatkozatokból tudható, hogy az új vezetés három hónapot határozott meg az átadás-átvétel időszakául, az immár "üzemszerű működés" ezek szerint elkezdődött. Történtek (részben folyamatban vannak) jelentős szerkezeti változások, a szövetség munkatársait illetően is nagy mozgásról tudni. Hogy összegeznéd ennek a három hónapos időszaknak a történéseit?

- Mint minden ilyen váltásnál, törvényszerű a személyi változás. Voltak, akik elköszöntek tőlünk, másoktól mi váltunk meg. A strukturális átalakulások abból következnek, amilyen irányvonalat az új vezetés kitűzött maga elé. Sok változás történt a napi vízilabdaéletet szervező-irányító bizottságokban, e testületek elnöki posztjain is. Azoknak, aki elmentek, megköszöntük az eddigi munkát, hiszen a szövetség nemcsak 2018 októberétől regnál, hanem nagyon komoly múltja van. Az eddig elért szintet szeretnénk még magasabbra emelni az új stábbal. 

A második fontos lépés a Szívós István vezette Utánpótlás Bizottság megerősítése volt. Az átszervezések itt még folyamatban vannak, hiszen február 1-jével áll fel a munkát irányító csapat, addig kell a megfelelő jogi hátteret megteremteni. Szeretnénk felkészülni a következőt fázisra is, ez az akadémiai rendszer megteremtésére lesz. Az elnöki programomban szerepel az a vállalás, hogy a társtudományok bevonásával a 21. század felgyorsult világához igazítjuk az utánpótlásképzésben folyó munkát. Megkezdődött a rövid-, közép- és hosszú távú csomag elkészítése, e programok alapozzák majd meg a tervezett akadémiai rendszert.

Továbbá: sok könyv van a vízilabdasportról, de egy átfogó, tankönyvként is használható, összefoglaló jellegű kötet elkészítése még várat magára. Ez a munka is folyamatban van már, szeretnénk ugyanis olyan új, korszerű elméleti tananyagot is a tervezett "tantervbe" építeni, amely segíti a képzés magasabb szintre emelését, nem utolsósorban pedig a Testnevelési Egyetemmel kialakított, szerződésbe foglalt stratégiai együttműködésünket is szolgálja.

- Az eddigi és a már tudható, tervezett változtatások elég jelentősek. Milyen lesz az új MVLSZ? Mi fogja jellemezni a vízilabdaélet irányítását? Valamiféle irány kibontakozni látszik a szövetség honlapján nyilvánosságra hozott elnökségi határozatokból. Úgy tűnik nekem, hogy lépéseket tettetek a tisztább viszonyok megteremtése felé, például mostantól pénzt kaphatnak munkájukért a bizottságok tisztségviselői, akik eddig társadalmi munkában tevékenykedtek, azonban közülük sokakra akkora teher hárult, hogy azt a szövetség más módon honorálta anyagilag. Ugyanakkor, mintha egyre több lenne az igazgató és más fizetett alkalmazott. Nem fenyeget ez azzal, hogy a szervezet "bürokratikus vízfejjé" válik?

- Szerintem nem. Éppen a felelősség érvényesíthetőségét, a számonkérés lehetőségének erősítését tartom fontosnak - nem mintha eddig ne lehetett volna számon kérni az érintettektől az elvégzett munkát. De óriási méretűvé duzzadt a szövetség versenyeztetési tevékenysége, rengeteg meccs technikai és sportszakmai feltételeit kell megteremteni hétről hétre. Társadalmi munkában tevékenykedő emberektől ez a gyakran nagyon nagy terhelést jelentő munka nem várható el, szükség van ugyan a vízilabda szeretetére, ennek a világnak az ismeretére is, de a szerződéseknek mégiscsak munkajogi alapjuknak és következményeinek kell lenniük. Nem vízfejről, hanem profizmusról van szó. A Magyar Vízilabda Szövetség ugyanis egy nagyon komoly gazdálkodó szervezetté nőtte ki magát a különböző támogatási lehetőségek következtében. 



- Milyen volt az örökség gazdasági szempontból? Hogy áll a Magyar Vízilabda Szövetség anyagilag? Külső szemlélődő számára erről nem sok adat áll rendelkezésre, ha jól silabizáltam a publikus információkat, akkor 2017-ben az MVLSZ 2,17 milliárd forinttal gazdálkodott, ez az összeg 2018-ra, elődöd utolsó esztendejére 1,6 milliárd forintra csökkent. Ez óriási visszaesés, mi lehet a magyarázata?

- Ezek a számok sok mindent takarnak, világeseményektől, egy adott év feladataitól nagymértékben függ az éves költségvetés nagysága. Nehéz pontos, bázis alapú számot mondani, mert például a TAO működésének természetéből is adódik, hogy nem fix, meglévő összegekről beszélünk. Amikor az Emberi Erőforrások Minisztériumának határozatát megkapjuk arról, hogy a sportág, a szövetség számára mekkora TAO-keretet hagynak jóvá, akkor nem a pénz érkezik meg, azt a keretet még "fel kell tölteni". 

Továbbá azért is nehéz konkrét számokról beszélni január közepe táján, mert vannak jelentős tételek, amelyek összegszerűségét még nem ismerjük. Ilyen például az olimpiai felkészülés állami támogatása. Most zajlik a feladat kapcsán a szakmai egyeztetés a Magyar Olimpiai Bizottsággal, folyamatos továbbá a szövetség költségvetésének tervezése is, azt határidőre be fogjuk nyújtani az elnökségnek, illetve a közgyűlés elé terjesztjük. A TAO-év egyébként átcsúszik a következő évre a gazdasági esztendőhöz képest, tehát annyit tudok mondani, hogy a működésünkhöz szükséges források rendelkezésünkre állnak, nincs veszélyben a folyamatos sportszakmai munka finanszírozása.

- Szövetségi elnökként nyilván van számodra egy prioritási lista. Ezen mi az első három tétel, melyek az általad legfontosabbnak tartott teendők?

- Első helyen mindenféleképpen az utánpótlásképzést és annak nagyon komoly megerősítését kell említenem. Ez szorosan összefügg a magyar nemzeti vízilabda akadémia előkészítésével, amire már utaltam. A fejlesztési álmaink ezzel függenek össze és nyárra várhatóan eljutunk abba az állapotba, hogy a know how összeáll. Természetesen nemcsak a gyerekek képzését tartjuk fontosnak, hanem az edzőkét és a játékvezetőkét is.

Az olimpiai kvalifikáció a következő "tétel", szerintem most ez az egyik legnagyobb feladatunk. Egyre nehezebb kijutni az olimpia versenyeire, kevés a hely, mindenki ott szeretne lenni, női és férfi válogatottunk számára egyre több a rivális, akikkel meg kell küzdeni a kijutásért. A vízilabdasportnak szerintem javára válik, hogy nagyon nehéz kiharcolni az olimpiai részvétel jogát, de természetesen ez számunkra sok feladatot ad.

A sorban a következő nálam a vízilabda népszerűsítése. Úgy gondolom, hogy ezen a téren elsősorban a női szakágban vannak komoly potenciális lehetőségek. Láthatunk jó példákat más magyar sportszövetségeknél, említhetem a női teniszt, amely nagyon komoly fejlődésen ment keresztül az elmúlt időszakban, s ugyanez elmondható a női kézilabdáról is. Szeretném, ha a női és a férfi szakág közötti, még meglévő különbségek szépen lassan csökkennének, amiben egyébként nagy segítséget nyújthat az a tény, hogy jelentősen nő az edzésekre, mérkőzésekre alkalmas vízfelület nagysága.



- Vári Attila és a politika... Elődöd, aki (máig homályban hagyva, hogy miért) idő előtt távozott tisztségéből, így nyilatkozott már lemondása után, de megválasztásod előtt: "Nagyon lényeges most, hogy Attila nagyon jól mozog a nem uszodai terekben is, már régóta". Kérdezem, hogy milyen a viszonyod a politikával?

-  Ha arra irányul a kérdésed, hogy jó-e a kapcsolatom a Sportért Felelős Államtitkársággal vagy a kiemelt budapesti fejlesztésekért és nemzetközi sportpályázatokért felelős kormánybiztossal, akkor a válaszom természetesen igen. Már csak azért is, mert a jelenlegi támogatási környezet miatt csak köszönetet mondhatunk a központi sportirányításnak. Ennyi lehetőségünk, ilyen biztos hátterünk és ilyen nyugodt felkészülési környezetünk korábban nem volt. Ezzel a háttérrel világeseményeket rendezhetünk vízilabdában is, 2017-ben a világ legnagyobb vizes sporteseményének lehettünk a házigazdái. A kormánynak köszönetet kell mondani azért, amit nemcsak a vízilabda, hanem az egyetemes magyar sport érdekében tett, tesz. A magyar történelemben nem volt soha ilyen jó helyzetben a sportágazat, megtiszteltetés, hogy a különböző sporttámogatási rendszerekkel komoly fejlődési lehetőséget teremtettek és ezzel szélesebb körben tudunk hozzájárulni a fiatalok egészségesebb életmódjához is.

- Mindezt senki nem vonja kétségbe, kétségtelen, hogy a sport aranykorát éljük, de két megjegyzésem lenne a szavaiddal kapcsolatban. Egyrészt az általad említett 2017-es budapesti vb, sőt, a tavalyi Világliga szuperdöntő közvetlen rendezési feladataiból a magyar vízilabda szövetség kimaradt, ami azért - éppen a sportág nimbusza miatt - eléggé jelzésértékű volt. Ami pedig az eredeti kérdésemet illeti: a politikához fűződő személyes kapcsolatod iránt érdeklődtem, nyilván abból a szempontból - amire a volt elnök is célzott -, hogy a sportágnak most a regnáló hatalommal jó viszonyt ápoló vezetőre van szüksége...

- Kemény Dénestől kellene megkérdezni, hogy mire gondolt, amikor ezt nyilatkozta, engem szeptember végén a közgyűlés egyhangúlag választott meg elnöknek.  



- TAO... Hogy értékeled ezt a támogatási formát, mit jelent a vízilabdasportnak?

- A társasági nyereségadóból jelentős uszodafejlesztések történtek, rengeteg egyesület pótolni tudta elmaradásait az eszközbeszerzés területén, végre vannak sportfelszerelések, lehetővé váltak utazások, edzőtáborok, nagyon fontos lehetőségeket kaptunk. A TAO hatására sok gyereket tudtunk bevonni a sportágba, aminek nagyon örülünk. Mindez új feladatokat is hozott, hiszen több gyerekhez több szakképzett edző kell, az ő kinevelésük időbe telik, nem lehet egyik napról a másikra jó edzőket képezni. 

- Kétségtelen, hogy a TAO óriási változásokat hozott, teljesen megváltoztatta a látvány-csapatsportok életét, működési mechanizmusát, szerkezetét. Ugyanakkor, mióta TAO van, időről időre hallani zűrös ügyekről, a sajtó az ezzel kapcsolatos hírekre mindig ugrik. Nemrég megjelentek adatok szabálytalan felhasználásokról, amelyek a vízilabdát is érintik (bár egyedül ebben a sportágban "ősrégiek" az adatok, a TAO első két esztendejéből, 2011-12-ből származnak. Felvetődik a kérdés: mi van a mérleg másik serpenyőjében:  milyen komplikációkkal jár, mekkora terhet jelent a TAO? Mennyire jellemző, hogy a szövetségnek jogi útra kell terelnie nem szabályos felhasználás ügyeit?

- Hatósági jogkörrel rendelkező szövetségként folyamatosan intézkedünk, bár "zűrös üggyel" még nem találkoztunk. Persze mi a zűrös ügy? Mint minden szövetségnél, itt is vannak olyan TAO-pályázatok, amelyek valamilyen okból nem teljesülnek vagy csak részben valósulnak meg. Ilyenkor annak rendje és módja szerint intézkedni kell a visszafizetési kötelezettség előírásáról.

- Nagy port kavart az elmúlt hónapokban, hogy az eddigiekhez képest jelentősen visszavágja a kormány a tao-támogatások felső keretét. Ez mennyire érinti a vízilabda-szövetséget?  

- Folyamatosak az egyeztetések az állami sportirányítással és a Pénzügyminisztériummal, február 15-ére alakulnak ki a végleges számok, amelyek meghatározzák az egyes sportágak lehetőségeit. Ismert, hiszen a miniszterelnök erről beszélt, hogy racionalizálás zajlik, s a változások azzal is összefüggenek, hogy számos beruházás megvalósult, ez indokol némi irányváltoztatást. Ezért kerül be a lehetőségek közé a beruházási felhasználás mellé az üzemeltetési költségek elszámolásának lehetősége. Most zajlik annak kidolgozása, hogy ez milyen módon történhet. A szándék egyértelműen arra irányul, hogy a jogszabályok alapján az eddiginél több segítséget kapjanak a támogatási rendszertől a napi működés feladatai.

- Örömmel láttam annak jeleit, hogy a szövetség a korábbinál több információt hoz nyilvánosságra a működéséről. Ez folytatódik? Egyáltalán, meg lehet végre tudni például, hogy az MVLSZ elnökségi üléséről készülnek-e jegyzőkönyvek? Mert a testület döntéseiről, határozatairól valóban a korábbinál több információ jelenik meg, de hogy fogja az utókor megismerni a döntések hátterét, megszületésének körülményeit, az egymással vitatkozó elnökségi tagok érveit?

- Az alapszabálynak megfelelően járunk el, az elnöki időszakom kezdete óta minden elnökségi ülésről jegyzőkönyv készül és mindazokat a dokumentumokat nyilvánosság elé tárjuk, amelyeket a civil törvény, illetőleg más jogszabályok, belső szabályzatok előírnak.

​

- Nemzetközi diplomácia. Tudom, hogy ott vagyunk "minden kilométerkőnél", de vajon a nemzetközi vízilabdavilág mit tart rólunk? Ha szóba kerülnek a magyarok, mi az, ami eszükbe jut rólunk, van-e valamilyen markáns törekvés például a szabálymódosításokkal kapcsolatban, olyan lobbicél, amit velünk azonosítanak? Van-e ilyen vagy ha nincs, tervezed-e, hogy legyen?

- Mindenféleképpen. A szabályváltozásokkal kapcsolatban ugyanakkor először a saját házunk táján kell megteremteni az alkalmazkodás összes feltételét. Ez nem egyszerű, nagyon nehéz lesz az átállás. Egy sor technikai jellegű teendőt kell elvégezni, hogy mást ne mondjak, a támadóidővel kapcsolatos változás miatt az időmérő berendezéseket mind át kell állítani. Nagy feladat lesz a játékvezetői kar tagjainak felkészítése, és hát, természetesen maguknak a játékosoknak is "át kell állniuk", mert bizonyos szempontból - főleg, ha a csapatlétszám a jelenlegi 13-ról ténylegesen 11-re csökken, miközben a kiállítással kapcsolatos szabályok nem változnak - ez egy más sportág lesz. Sokkal nagyobb igénybe vételnek lesznek kitéve a játékosok, ami felvet sok mindent, például a lassan tarthatatlanul zsúfolt versenynaptár kérdését.

A vízilabda nagyobb horderejű ügyeiben folyamatos párbeszéd van azon nemzetek sportvezetői között, amelyek ennek a sportágnak tradicionálisan eredményes, mondhatni, vezető képviselői. Azért - talán sajnos - nem olyan hatalmas nagy ez a sportág, a szereplői gyakran találkoznak, például a Bajnokok Ligája fordulói is mindig alkalmat adnak éppen aktuális kérdések megbeszélésére, informális egyeztetésekre.

Most egyébként mindenki azt várja, hogy a még csak ideiglenesnek szánt szabály (a 11-es csapatlétszám) hogy válik be, alkalmazása milyen következményekkel jár - nekem erős kétségeim vannak a hosszabb távú hatásokat illetően. Mindenesetre minden változás egy új helyzetet teremt, alkalmazkodni kell, s még az is lehet, hogy ebből mi fogunk kikerülni győztesen! :-).

- Legyen úgy! Új, némileg szomorúbb témára térve: egészen elkeserítőnek érzem azt a folyamatot, amelynek jelei szembeötlőek. Néhány kivételtől eltekintve szűk családi körben zajlanak a bajnoki meccsek a legmagasabb osztályban. Rengeteg korábbi próbálkozás ellenére nincs jele annak, hogy sikerülne népszerűbbé tenni a vízilabdát, mint "szórakoztatóipari terméket". Különösen nagy a kontraszt a 10-15 évvel ezelőtti állapotokhoz képest.

- Minden átalakult. Ha egy fiatal srác behívhatja a telefonján a legnépszerűbb sportágak világeseményeit, olykor még az utánpótlásmeccseket is vagy otthon, televízión követhet szinte bármilyen versenyt, akkor azzal nagyon nehéz konkurálni. Részben generációs problémának látom ezt, s talán éppen az lehet a megoldás, ha növeljük a sportágban a fiatal játékosok számát, hiszen számukra a személyes kötődés révén vonzó élmény lesz átélni a felnőtt meccsek hangulatát, szurkolni saját klubjuk "nagy csapatának". Itt azt a szintén nem csekély logisztikai problémát kell megoldani, hogy az utánpótlás-versenyeztetés rendszere legyen tekintettel erre a plusz szempontra, a program kialakítása ne tegye eleve lehetetlenné a fiatalok "szurkolói szerepvállalását". Emellett természetesen a marketing eszközeivel igyekszünk erősíteni a vízilabda népszerűsítését.

- Végezetül a személyes sorsod alakulásáról kérdeznélek, arról, hogy ez az új szerepkör mekkora terhet jelent, mennyire változtatja meg az eddigi életedet. Megmondom őszintén, kicsit meglepett az a korábbi nyilatkozataidból megismert információ, miszerint megtartottad a Pécs sportéletét irányító PSN Zrt. vezetését. Nem tudom elképzelni, hogy lehet ezt a két feladatot együtt vinni - és nemcsak a földrajzi távolság miatt.

- Ez nagyrészt logisztika kérdése. Most már a kilencedik évemet töltöm a PSN Zrt. élén, nagy lépéseket tettünk meg eddig, komoly feladatot látunk el a mindennapokban, foglalkozunk létesítményüzemeltetéssel - nemcsak vízilabdában, hanem összesen 14 sportágban -, sportiskolával rendelkezünk. Rengeteg pécsi tapasztalatot fel tudok használni az itteni munkám során - és ez fordítva is igaz. Mindig elmondom, amikor ehhez hasonló kérdést kapok, hogy egy szövetségi elnöknek nem a napi irodai munkában kell reggeltől estig részt vennie, elsősorban menedzseri teendői vannak és protokolláris feladatai. És persze meg kell tennie mindent azért, hogy a hivatal megfelelő módon működjön. Az első időszak kétségtelenül nehezebb, mert akkor szükséges az elnök mindennapi jelenléte, de ha feláll a rendszer, beindul az "üzemszerű működés", akkor a főtitkár, az ügyvezető igazgató intézi a napi ügyeket, az elnök pedig főleg protokolláris feladatokat lát el. Ez sem kis elfoglaltság - van olyan nap, amikor több tucatnyi mérkőzésen kellene ott lennem egy időben -, aminek próbál az ember eleget tenni, s e mellett más társszövetségek rendezvényein is részt venni, mert azokon is sokat lehet tanulni, ráadásul nagyon jók a kapcsolatok.

Mindemellett, mivel Pécsen egy önkormányzati céget vezetek, az ügyek intézése egyébként is sokszor a fővárosba szólított, ezt a munkát is igyekszem összehangolni a szövetségi feladatokkal. Természetesen az is könnyebbséget jelent, hogy Pécsen nagyon jó kollégák segítik a munkámat, emiatt is sikerülhetett az első időszakban több időt a Magyar Vízilabda Szövetségben, illetve a szövetség feladataival töltenem.

- Köszönöm szépen a beszélgetést, sikeres elnöki munkát, eredményes 2019-et kívánok!