„Néhányunknak lehet, hogy ez az utolsó VB-je lesz!”
Ausztráliában kifejezetten szeret játszani korunk aranycsapata, hiszen az ötödik kontinensen egy olimpiai arany és egy világbajnoki ezüst a mérlege Kiss Gergőéknek. Hősünk mégis nagy levegőt vesz, mikor rutinszerűen az idei esélyekről érdeklődtünk.
Sok szempontból speciális világverseny lesz ez a mostani. Az olimpia előtti VB mindig az ötkarikás játékok főpróbája, itt illik, sőt kötelező domborítania annak a csapatnak, amelyik az olimpiai aranyra tör. 2003-ban, Barcelonában ez nekünk sikerült és utána még zsinórban három világversenyt – köztük az athéni olimpiát – nyertünk meg.
Most a szerbek tartanak egy ötös győzelmi sorozatnál, így mindenképp tudatosítanunk kell bennük, hogy nem az övék a világ. Montreálban, az előző VB-én nekünk csak az ezüst jutott és én nem szeretek úgy utazni egy világversenyre, hogy nem mi vagyunk a címvédők…
1997 óta, mióta Kemény Dénes a szövetségi kapitány, még a nagy diadalok után is mindig picit csiszolódott, formálódott a következő tornára utazó csapat. Athén után ez a folyamat felgyorsult és most már mi, „a nagy generáció” tagjai (Kásás, Fodor, Molnár, stb.) azon vesszük észre magunkat, hogy nincs már meg az a 6-8 fős állandó mag. Életkoruk, formahanyatlásuk és egyéb okok miatt néhányan nem tudták megtartani a helyüket, ami valahol természetes is.
Peking után vélhetően még élesebb lesz a váltás, mert az 1975/76/77-es generáció túl lesz a 30-on, ki tudja, lesz -e bennük (bennünk) még egy újabb VB. Lehet, hogy nekem is a mostani az utolsó esélyem, hogy még egyszer világbajnok legyek, bár a jövőmmel kapcsolatban most még nincs határozott bejelenteni valóm. Speciális a helyzetünk azért is, mert mi úgy kerültünk annak idején az akkori nagyok (Kósz, Varga Zs., Benedek) közé, hogy utánpótlás vonalon mindent megnyertünk, és óriási önbizalommal, szinte átplántáltuk a győzelem tudományát a nagy klasszisú, ám majdnem „nyeretlen” játékosokba.
A mai huszonévesek a korosztályos világversenyeken nem nyertek aranyakat, el kell hinniük – el kell hitetnünk velük – hogy felnőtt szinten képesek a győzelemre, és erre az idei világbajnokság kitűnő alkalom. Ez rendkívül fontos lenne a jövő évi olimpia előtt.
Hajdú B. István