Parádés mérkőzésen, hátrányból fordítva, ötméteresekkel hódította el az Európai Szuperkupát a Ferencváros pénteken este Budapesten. Részletek, nyilatkozatok, fotók, gólok folyamatosan bővülő tudósításunkban.

Mérkőzés a LEN Európai Szuperkupáért

Olympiakosz-FTC 9:11 (1:1, 3:1, 1:4, 2:1 - 2:4) - ötméteresekkel
G.: Derviszisz 3, Nikolaidisz, Geniduniasz 2-2, Milonakisz, Murikisz, ill. Varga Dénes 4, Younger, Kállay, S. Mitrovics 2-2, Vámos

A VLV SZÖVEGES ÉLŐ KÖZVETÍTÉSE

VLV-VIDEÓK:

Köszönet a képanyagért Edoardo Ostinak és a LEN-nek.

0:1 - Younger első gólja

1:1 - Nikolaidisz első gólja

2:1 - Derviszisz első gólja

3:1 - Milonakisz gólja

3:2 - Kállay első gólja

4:2 - Derviszisz második gólja

4:3 - Stefan Mitrovics első gólja

4:4 - Varga Dénes első gólja

4:5 - Varga Dénes második gólja

5:5 - Murikisz gólja

5:6 - Varga Dénes harmadik gólja

5:7 - Stefan Mitrovics második gólja

6:7 - Nikolaidisz második gólja

7:7 - Geniduniasz gólja


Az ötméterespárbaj

Varga Zsolt a vlv-nek

- Szevusz, Zsolt! Egy szép érem lóg a nyakadnan, gratulálok, nagyszerű volt ez a meccs! Ilyenkor szoktam egy "higgadt szakmai értékelést" kérni... :-) Milyen volt?! Mesélj!

- Látha volt, hogy ez tényleg egy nagyon komoly ellenfél. Beszéltünk is erről előtte, nem véletlenül ők a Bajnokok Ligája-győztesek. Én úgy éreztem, hogy az első két negyedben a támadásbefejezéseink nem voltak eléggé élesek. Nem tudom pontosan, talán az izgalom miatt vagy azért, mert Pavics nagyon jó kapus, jól helyezkedett, jól zárta a területeket - szerintem ez volt akkor a különbség. Mert az elején is nagyon sok helyzet volt. Ami megváltozott az utolsó két negyedre, az az volt, hogy tudtunk így is ritmust váltani, egy olyan lendületet adni a harmadik negyednek, amivel utána tényleg bementek azok a lövések, amelyek az elején nem. Azt gondolom, talán át is estünk a holtponton, feljöttünk, átvettük a vezetést. 

Nagyon jó csapatról van szó, én azt láttam rajtuk, hogy nagyon elfáradtak, de ebben a fáradtságban is "ott voltak" és tudtak gólokat lőni, fel tudtak jönni döntetlenre. Ebből látszik egyébént, hogy tényleg egy jó csapat.

Nagyon örülök, hogy a tavalyi év után, amikor ugyanígy alakult a vége, ötméteresekkel dőlt el, most sikerült ötméteresekkel nyernünk.

- Szörnyű lett volna, nem is dupla vagy semmi..., egymásután kétszer ötméteresekkel kikapni. Gondolom, hogy ez most egy kis lelki pluszt is ad nektek.

- Nézd, azt kell mondjam, egy Olympiakosztól kikapni akár ötméresesekkel, akár bárhogyan, nem egy dráma. Én nem éreztem egyébként ennek a terhét, komolyan mondom, hogy ötméteresek döntenek. Nyilván annak van egy terhe, de nem volt bennem a tavalyi emlék, mert azóta dolgoztunk nagyon sokat ezen is. Rendszeressé tettük ennek is a gyakorlását, hogy a játékosoknak legyen önbizalmuk, magabiztosságuk az ötmétereseknél, s ez nemcsak az ötméteresenél, hanem a meccs folyamán bekövetkező fontos pillanatoknál is szükséges. Szóval azt gondolom, hogy mi azért nagyon megdolgoztunk, hogy a vége tudjon működni nekünk és "hozzon a konyhára" - mind a kapus oldaláról, mind a lövők oldaláról.

- Hogy ünnepeltek most?

- Megmondom őszintén, nem tudom, mert én nagyon babonás vagyok, és nekem már soha senki nem mond semmit, mert tudják, hogy nem szabad..., úgyhogy nem tudom. 

- Valami lesz...

- Biztos, hogy elmegyünk egyet inni, valamit, egy drinket, egy bambit...

- Köszönöm szépen, gratulálok!

TEODOROSZ VLAHOSZ (Oympiakosz) vezetőedző a LEN sajtószolgálatának:

"Nagyszerű meccs volt, elképesztő atmoszférában. Megnyerhettük volna a mérkőzést, az első két negyedünk jó volt, de utána jött a harmadik, ami már katasztrófa...

A kihagyott büntetőnk kulcsfontosságú volt, fordulatot jelentett, ennek ellenére a negyedik negyedben visszajöttünk a meccsbe.

Akkor azonban volt két emberelőnyös helyzetünk, mindkettőt elhibáztuk, pedig ez elég kellett volna hogy legyen ahhoz, hogy mi emeljük magasba a serleget."

Varga Dénes a vlv-nek

- Szervusz, Dumi, szívből gratulálok neked! Nagyszerű meccs volt, jól szórakoztunk, vezér voltál, megnyertétek. Értékeld, kérlek!

- Köszönjük szépen! Így történt, ahogy mondtad. :-) Ez azért nagyon sok szempontból kielégítő. Csapat szempontjából és saját magam szempontjából is nagyon jó élmény volt, és nagyon jó emlék marad. Nemcsak azért, mert ez egy különleges esemény, hanem a játék képe alapján is, meg ahogy ez a szezon eddig alakul, és ahogy ezzel gyakorlatilag az eredményességet is beindítottuk.

- Nagyon nehéz meccs volt, az elején úgy tűnt, hogy bajba is kerültök, kettővel is vezettek. Mi történt utána, hogy tartottátok magatokat?

- Azért abban bíztam, és mindig bízom, hogy a legfőbb erősségünk, a fizikális készenlétünk kijön, és még azt a kétgólos hátrányt is visszahozzuk. És így is volt. A végén ugyan teremtettünk egy helyzetet nekik, hogy megnyerjék a meccset - ennek nagyban részese voltam, de hál' istennek kapufa éle lett. Utána hoztuk simán az ötméterespárbajt, Soma kiváló helyezkedésének köszönhetően.

- Amikor kiderült, hogy ötméteres van, bevillant neked a tavalyi év?

- Eszemben volt előtte, de semmilyen negatív érzésem nem volt, inkább motivált, hogy ne kelljen erre a kérdésre úgy válaszolnom, hogy tavaly is kihagytam, most is. Nagyon be akartam lőni, de hozzáteszem, hogy tavaly nem voltam százszázalékos egészségi állapotban, és úgy hibáztam el, ahogy nem szoktam, a kapufára lőttem. Olyan már előfordult, hogy egy kapus túljárt az eszemen, de nagyon kevésszer az is, mert nagyon sokat dolgozom azon, hogy az ötmétereslövésem biztos legyen.

- Dumi, miután felszólítottak minket, hogy távozzunk, megköszönöm neked ezt a beszélgetést! Jó mulatást kívánok, jó pihenést, és egy év múlva megint egy ilyen interjút szeretnék!

- Rendben! Köszi!

(Lejegyezte: Ötvös Csilla)

Vogel Soma a vlv-nek

- Szervusz, Soma! Az Isten éltessen! Mert bár nincs születésnapod, de hát, amit műveltél, az hihetetlen volt! Milyen érzés ez?

- Köszönöm, köszönjük szépen! Remek érzés volt. Ilyen hangulatban játszani mindig egy áldás. Örülök, hogy nem úgy kezdtük a szezont, mint tavaly, amikor ötméteresekkel kikaptunk. Úgy gondolom, hogy ez egy jó ómen lesz majd az egész szezonra.

- Milyen volt a meccs? Nagyon nehéznek tűnt.

- Nagyon nehéz meccs volt, nagyon fordulatos meccs volt. Az elején el tudtak lépni kettővel, de utána..., amit a második félidőben művelt a csapat..., az szenzációs volt. Talán a negyedik negyedre el is fáradtunk a harmadik negyedben produkált hajtás miatt, így tudtak visszazárkózni. Aztán megint ötösök... Szerencsénk volt, meg nagyon jól belőttük, úgyhogy..., a szokásos dolgokat tudom csak mondani.

- Az ötméteresekről...: milyen volt az a védés? Tudtad, hogy hova fogja lőni vagy megérzés volt?

- Kivideóztuk megint a lövőket a mérkőzés előtt, ahogy mindig és igen, ezt láttuk, hogy Funtulisz a jobbkéz laposba lövi - laposra jöttem ki, az bejött. Aztán az ötméterespárbaj, ugye, mindig más, mint meccs közben egy ötös. Ott lehet, hogy már a fáradtság miatt vagy azért, mert meccs közben kivédtem az ötöst, túlhelyezték és két kapufát lőttek.

- Soma, gratulálok szívből és jó pihenést!

- Köszönjük szépen.

Gór-Nagy Miklós a vlv-nek

- Szervusz, Miki! Látod, idejöttél és máris ugrik egy Szuperkupa nektek... Milyen volt? Mesélj!

- Nagyon nagy élmény volt. Kupát nyerni a Ferencvárossal - nagy élmény. Nagyon boldog vagyok, hogy ennek részese lehetek, most megyünk ünnepelni. Szerdán már Barceloneta, úgyhogy fél szemmel már arra is odafigyelünk. De ezt azért, azt hiszem, meg kell ünnepelni, mert nagyon készültünk rá. 

- Nehéz meccs volt...

- Nagyon nehéz meccs volt. Tudtuk, hogy a görög egy nagyon-nagyon jó csapat, rutinos, okosan kijátszották azt, amit tudnak igazából és a végén éltek azzal a lehetőséggel, amit kaptak. De hát a kapufa, ha azt gondoljuk, hogy igazságos, márpedig azt gondoljuk és ez így is van, akkor az igazság a mi oldalunkon van és - nyertünk!

- Gratulálok, Miki és jó mulatást!

- Köszönjük.

Német Toni a vlv-nek

- Szervusz, Toni! Gratulálok neked ehhez a kupagyőzelemhez! Nagyon sokat harcoltál érte, ez látszott kintről a partról is. Miylen volt belülről, értékelj egy kicsit, kérlek!

- Szia. Köszönjük szépen a gratulációt. Nagyon vártam már ezt a meccset, két hete csak ezzel kelek és fekszek. Nagyon örülök, hogy megnyertük és hogy..., nem is tudok mit mondani, örülünk, hogy nekünk lett arany a nyakunkba.

- Nagyon kemény védőid voltak, mesélj egy kicsit a meccsről, hogy érezted magad, hogy sikerültek a dolgok, amiket elterveztél?

- Megmondom őszintén: per pillanat most nem emlékszem semmire, csak arra, hogy megnyertük és örülünk, úgyhogy elég nehéz most visszaemlékezni, mert csak az ötméteresek vannak a fejelben, tényleg, ne haragudj..., csak öröm van.

- Akkor nézd majd vissza! Mutasd meg a kupát nekünk (amit a beszélgetés közben Toni kezébe adtak - a szerk.). Szuper. Gratulálok, Toni, még sok ilyet a pályafutásod során!

- Köszönöm!

Jansik Szilárd a vlv-nek

- Szervusz Szilárd! Szívből gratulálok neked ehhez a győzelemhez, megdolgoztatok érte elég rendesen, nemcsak ezen a meccsen, hanem a szezon során. Milyen volt ez az utolsó mérkőzés? 

- Szervusz, köszöntöm a nézőket és az olvasókat! Nagyon jó, hát kemény mérkőzés volt. Azt gondolom, hogy idén a legerősebb meccs volt, nyilván ott volt a Recco, de az nem bírt olyan téttel, mint ez. Nagyon boldog vagyok, hogy végül sikerült nyernünk, mert az elején nem állt úgy, aztán úgy állt, aztán megint nem állt úgy. Szóval egy nagyon jó, fordulatos mérkőzés volt. Azt gondolom, hogy "szurkolóbarát", mert a pattanásig feszültek az izgalmak, a végén sikerült kiegyenlíteniük. Nagyon örülök, hogy az ötméteresekkel mi tudtunk nyerni. 

- Érzed már a csapatban az erőt? Azt az erőt, ami bármire képessé tehet titeket? 

- Érzem, igen, azt gondolom, hogy nagyon jók vagyunk. Idén talán nem is volt ilyen még, hogy valaki vezessen ellenünk két góllal, de nagyon jól reagáltunk rá. Nem estünk össze, följöttünk, egyenlítettünk, átvettük a vezetést, talán akkor mentünk 2-3:0-at ide. Nagyon örülök, hogy a második félidőben sikerült ez, ez azt jelenti, hogy fizikálisan nagyon jó formában vagyunk, de hát ezért nagyon sokat dolgoztunk a nyáron. Nagyon sokat dolgozunk érte folyamatosan, hogy bírjuk két-háromnaponta ezt a meccsterhelést és nagyon örülök, hogy van gyümölcse a munkánknak, és hát..., megyünk tovább!

- Köszönöm szépen, Szili! Jó mulatást mára és jó pihenést! 

- Köszönjük! 

(Lejegyezte: Vona Lilla)

Vámos Márton a vlv-nek

- Szervusz Marci! Hát ezt is megnyertétek, ez most már így lesz mindig? 

- Hát..., tavaly nem így volt, úgyhogy remélem, hogy most elindult valami, és így lesz mindig, igen. 

- Mesélj a meccsről, légy szíves!

- Hát azt tudom mesélni, visszakanyarodva az előző évre, akkor ugyanígy alakult a mérkőzés, 6:6 vagy 7:7 lett tavaly és sajnos alulmaradtunk a Szolnokkal szemben, és most úgy gondolom, hogy emiatt is nyertük meg ezt az ötméterespárbajt. Végig nagyon a meccsben voltunk, mi irányítottunk, szerintem emiatt is hagyták ki ők ott a végén. 

- Közben hogy érezted? Volt ott az első egy-két negyedben egy kis gond, úgy látszott, hogy jobbak. 

- Nem éreztem azt, hogy jobbak. Az egész csapat tudatosan arra készült, hogy fizikailag felőröljük őket és fel is is őröltük őket a végére. Erre tudatosan készültünk, és hát, be is jött, mert a végén volt, hogy már csak ketten támadtak, mi meg még abból is fordultunk. Úgyhogy kijött az a mennyiségű munka, amit Zsolt elvégeztetett velünk, mert tényleg mondhatom, hogy rettenet sok volt, úgyhogy örülünk nagyon és boldogok vagyunk. 

- Jó mulatást kívánok ma estére! 

- Köszönjük! 

- Köszönöm szépen, Marci! 

(Lejegyezte: Vona Lilla)

Madaras Norbert a vlv-nek

- Norbi, Elnök úr, gratulálok! 

- Köszönjük! Nem nekem, leginkább a csapatnak.

- Nem neked, de azért valami részed biztos volt benne, ha csak a szervezést nézem, az elmúlt napok munkáit, abban vastagon benne voltál. Hogy értékeled ezt? Ez egy komoly állomás a csapat életében?

- Ez egy komoly állomás, az ilyen döntőkben - most már azt gondolom - mindig csak a győzelem a fontos, teljesen mindegy, hogy így vagy úgy. Egyébként a második felében a meccsnek jól is játszottunk. Az elején nem, de tényleg mindegy, hogy ötösökkel, egy góllal, öt góllal nyerünk, ilyenkor végül csak a győzelem számít. Ennyi.

- Megfigyeltem, hogy minden komolyabb, nagyobb meccsen, mondjuk úgy, a döntőkön, a kapu mögött állsz, többnyire egyedül. Olyankor mi fordul meg a fejedben, mennyire furcsa még?

- A legtöbb meccsen egyedül vagyok, ha választhatok, akkor így nézem vagy legalábbis szűkebb társaságban. Úgy jobban tudom nézni a meccset, ha nem ülök - szóval nem fogok leülni soha. Nekem ott jó. Ma volt az első olyan meccs, hogy - nem azt mondom, hogy sajnáltam, hogy nem vagyok ott, hanem - az elejétől ideges voltam, eddig ez nem volt olyan jellemző. Ma az elejétől kezdve az voltam, sőt már kicsit tegnap is. Kicsit olyan volt, mintha játékos lettem volna, csak amíg játékos voltam, meccs közben nem kellett nagyon izgulni, most meg izgultam. De aztán szép lett a vége.

- Mekkora megkönnyebbülés volt az ötméterespárbaj vége?

-  Nagy, bár az első után, amit kihagyott Obradovics, Dumi pedig belőtte, ott valahogy bejött egy pozitív, jó érzés, és ez végül igaz is lett.

- Ez egy útnak a vége, az Eurokupa-sorozat és a Szuperkupa, de gondolom egy hosszabb út kezdete lehet. Mire számíthatunk?

- A hosszabb út tavaly elkezdődött, még nem is a bajnoki címmel, hanem azelőtt, ahogy ez egy ilyen jó csapat lett. Mindenképp idő kell, de az biztos, tapasztalatból mondom, hogy nehezebb ott maradni évekig a top 4-5 csapatban, mint egyszer ott lenni. Ha így nézzük, igen, bízunk benne, hogy ez egy út kezdete, azon leszünk, hogy az legyen, és ez a csapat még évekig ilyen legyen vagy majdnem ilyen jó.

- Még egy utolsó kérdés: Zsoltot kérdeztem, hogyan fogtok ünnepelni, és mondta, róla mindenki tudja, hogy nem lehet neki mondani semmit, mert annyira babonás. Készültetek valahogy?

- Előtte nem. Most már tudjuk, hogyan fogunk ünnepelni, meg ünnepelni fogunk, de nem készültünk. Nemcsak a babona miatt, hanem, mert meccs előtt nem azzal foglalkozunk. Van éppen elég más dolguk a játékosoknak is, a vezetőknek is, mindenkinek. Szerintem butaság is előtte ilyen dolgokat intézni.

- Norbi, jó ünneplést!

- Köszönjük szépen!

(Lejegyezte: Ötvös Csilla)

​

​

vlv-képek I, Monoki Nikolett felvételei

vlv-képek II.