Már öt éve, hogy Barcelonában - abban az uszodában, ahol hamarosan az Eb-t rendezik - világbajnok lett a magyar válogatott. Nemcsak jó, hanem hasznos is felidézni, hogyan is volt akkor. Legyen úgy most is!

Lassan öt éve, hogy a Kemény Dénes távozása után megújult magyar férfi vízilabda-válogatott - minden előzetes várakozásra rácáfolva - aranyérmet nyert a barcelonai világbajnokságon. A vlv szerkesztője sem előtte sem azóta nem volt olyan szoros kapcsolatban a csapat és a stáb tagjaival, mint éppen ebben az időszakban, így szinte természetes, hogy a fantasztikus győzelemről még abban az évben könyv született.

Mutatta az érintettek teljes azonosulását a Barcelona kulisszatitkai című kötettel, hogy ahhoz Benedek Tibor írt előszót, s a könyvbemutatót személyes jelenlétükkel is megtisztelték a csapat képviselői.

Most ismét belelapozva a könyvbe, az csak egy dolog, hogy újra a hideg futkároz az ember hátán, annyira, de annyira jó feleleveníteni azokat a napokat. Emellett a nosztalgia mellett kifejezetten érdekes és tanulságos még most is a tartalom, állítom, hogy ma is nagyon sokat lehet meríteni abból, amit az akkori győzők (emlékeztetőül: Bátori Bence, Bedő Krisztián, Decker Attila, Decker Ádám, Gór-Nagy Miklós, Hárai Balázs, Hosnyánszky Norbert, Nagy Viktor, Madaras Norbert, Szivós Márton, Varga Dániel, Varga Dénes és Vámos Márton) mondanak magukról, a közösségükről.

A magyar válogatott kevesebb mint két hét múlva ismét vízbe száll az egykori sikerek színhelyén, a barcelonai Bernat Picornell uszodában. A könyvet ebből az alkalomból újra elérhetővé tettük, korlátozott számban, az eredeti 3.800 forintos ár helyett 2.400 forintért (+ szállítási költségért) itt kapható.

Rádióinterjú a könyv megjelenésének napján:

Részlet a szerző utószavából, ezzel zárul a kötet:

(:::)

E könyv szerzője a csapat internetes oldalának szerkesztőjeként, működtetőjeként 2007 óta kíséri a fiúkat.

Sok mindent megélt velük, örömöt és bánatot egyaránt. 

Volt, hogy a parton a legszívesebben földhöz vágta volna meccs közben a fényképezőgépét, vagy megütötte volna a tőle két méterre álló, pávaként pöffeszkedő bírót, aki éppen 13 ember többéves munkáját tette tönkre, mindenki szeme láttára. És persze olyan is, hogy kifogástalan optikát használva sem látta élesnek az éppen készülő képet az örömkönnyektől.

A szerző szempontjából, a legszűkebb értelmezésben ez a kötet a hála megnyilvánulása azért, hogy a csapat elfogadta őt - ha nem is közéjük, de "melléjük" tartozónak.

Tágabb perspektívában természetesen törekvés arra, hogy őrizze kézzelfogható, maradandó "emléktárgy" ennek a csodálatos időszaknak, Benedek Tibor szövetségi kapitánysága első évének emlékeit.

Ennél is szélesebb fókuszt használva, a nagyközönség, a magyar olvasók (és nem feltétlenül csak a vízilabda-rajongók) számára alapos, mélyreható "tényfeltárás", amely sok-sok apró mozaikkocka megmutatásával kínálja a lehetőséget, hogy mindenki megértse: mi vezetett a váratlan, de annál örömtelibb barcelonai sikerhez.

Tisztelgés egyben az egész magyar vízilabda-társadalom előtt, mert ezt az aranyat ugyanúgy nem csak 13 játékos és egy stáb érte el, ahogy a korábbi okimpiai bajnoki címeket sem. Magyarországon valami egészen különleges közeg termeli ki magából törvényszerűen a sportág és egymás iránti alázattól vezérelt, győzelemre éhes és győzelemre képes sportolókat.

Aki elolvasta a könyvet, tudja, hogy a barcelonai 13 tagjai közül két játékos pályafutása ia majdnem véget ért már az előtt, hogy  elkezdődhetett volna. Még gyerekként lógtak heteken át az uszodai edzésekről, otthon pedig bevizezett felszerelésükkel igazoltak maguknak alibit. Mígnem egy-egy edző nem érdeklődött a szülőknél: mi van a gyerekkel? Tudom, hogy ez leegyszerűsített példa, de mégis, tükröz valamit az uszodák világának mentalitásáról. És ilyen az a sok-sok emlék, sztori, a nagy sportolóvá válás folyamatához tartozó történet, amiről bőven olvashatni ebben a kötetben - túl a barcelonai két hétben történteken.

Köszönöm a stáb minden egyes tagjának, valamennyi játékosnak mindazt, amit tettek e könyv megszületéséért.

Stuber Sándor
vlv.hu

Aláírókép a könyvben