A BVSC számára múlt szombaton véget ért a bajnokság. A zuglói alakulat az ötödik helyen végzett, így jövőre ismét Európában mérettetheti meg magát. A rájátszás végén ráadásul a komoly terveket szövögető Miskolcot sikerült a nemzetközi kupaszerepléstől elütni, de Török Béláékat természetesen nem ez motiválta. Saját és a csapata szezonjáról kérdezte a válogatott játékost H. Nagy Máté.

• Véget ért a bajnokság, de remélhetőleg a szezonod még nem. Az ötödik helyet sikerként értékelitek?
  
  

• Abszolút. Az 5-6. hely körül van számunkra a realitás a magyar bajnokságban. Az első négy csapat mellé ma nagyon nehéz felzárkózni, ők valóban nemcsak a magyar bajnokság, de a világ elitje is. Ez a harmadik év, hogy a szezont egy Miskolc elleni párharccal zárjuk, tavalyelőtt mi végeztünk az ötödik helyen, tavaly pedig ők, így most nekünk volt mit elrendezni. Azt gondolom, hogy a tömeg nem minket várt erre a helyezésre idén, mi azonban végig tudtuk, hogy képesek vagyunk rá.
  
  

• Mi az ami a nyilvánosság számára nem látható, amivel többek tudtatok mégis lenni?
  
  

• Nézd, nem ismerem a Miskolc belső ügyeit, de nem is tartozik rám. A BVSC sok évvel ezelőtt egy más utat választott, mint a magyar bajnokság élcsapatai, mi lehetőleg saját nevelésű játékosokkal, de feltétlenül csak magyarokkal szeretnénk eredményeket elérni. Ez a mi felelősségünk a magyar vízilabdatársadalom felé. Ettől a dolgunk a bajnokságban viszont nyilván nehezebb, hiszen a Szolnok, a Fradi, az Eger és az OSC gyakorlatilag a teljes világválogatottat felvonultatja – de Miskolcon is például a világ egyik legjobb centerével kell megküzdenünk. Nekünk viszont ez a filozófia nagyon sokat ad. Nem mondom, hogy ettől többnek érezzük magunkat másoknál, erről szó sincs, viszont nekünk, akik a BVSC család részei vagyunk, ez igenis többletet ad. Egy plusz levegőt a víz alatt, kettővel több szívverést, ami egy olyan párharcban, amely a végletekig kiélezett, döntő jelentőségű lehet. Úgy tűnik, az is volt. Ugyanakkor a szezon során ötször találkoztunk a Miskolccal, mindössze egyszer kaptunk ki, így azt gondolom, szakmailag is nagyon jó úton járunk a BVSC-nél.
  
  
  
  

• Mi a következő szint? Eurokupa?
  
  

• A Miskolc idén nagyon szépen menetelt, a Fradi pedig sorozatban másodszor nyerte meg – ők jól láthatóan ki is nőtték ezt a sorozatot. Ha nekünk sikerülne a Miskolc sikerét megismételni, akkor azt gondolom, még talán erőn felül is teljesítettünk. Igazából nem az a kérdés, hogy egy-egy meccsen milyen erőviszonyok vannak. A sikerességünk azon múlik, hogy a kettős terhelést hogyan fogjuk bírni. Két éve erre talán még nem voltunk készen, remélhetőleg idén ez máshogy lesz. Talán ennek a faktornak a fontosságát is jól mutatja, hogy amikor mi indulhattunk az Eurokupában, akkor a bajnokságban a Miskolc végzett az ötödik helyen, majd amikor ők jutottak el Európában az elődöntőig, akkor a bajnokságban mi végeztünk előttük. Mindent összevetve a következő lépés ennek a sorozatterhelésnek megfelelni. A mi sikerességünk viszont abban is mérhető, hogy milyen a hangulat, milyen a közeg az uszodában, és hány játékost sikerült az utánpótlásból beépíteni.
                                

• Ezek alapján mit vársz a következő szezontól a bajnokságban?
  
  

• Még azért ennek a bajnokságnak sincs vége, így nehéz mit mondani. A Fradi a tavalyi kudarc után úgy látom ’dühből’ is ment neki ennek a szezonnak, de akárki lesz a bajnok, már most van három olyan csapat, amely hozzájuk hasonlóan fog nekimenni a következő szezonnak. Az erőviszonyok most nagyjából bebetonozottnak tűnnek, de minden csapat erősödik. Ha olyan szezonunk lesz, mint idén, akkor jövőre is rendben lesznek a dolgok. Szeretnénk karakteres csapat maradni, hogy továbbra se szeressen senki a BVSC uszodába jönni rajtunk kívül. Ezek vannak olyan fontosak, mint hogy hányadik helyen végzünk végül.
  
  
  
  

• Éppen annak okán is, amit említettél, a rutinosabb játékosok közé tartozol a BVSC-nél, hárul ezzel nagyobb szerep rád?
  
  

• Természetesen, de ez így van rendjén. Vagyunk páran a Szőnyi úton, akiknek kicsit több meccs van már a lábában, kezében, fejében, ez felelősséggel jár. Bármilyen csapatban így lenne, de itt, ahol kifejezetten az a cél, hogy játékosokat neveljünk ki a válogatott számára, még nagyobb fókuszt kap ez a szerep. Én ezt büszkén és örömmel vállalom.
  
  

• A fiatalok fogékonyak erre?
  
  

• Tanulni akarnak és ez a legfontosabb. Azért én ráadásul maximum fél, egy generációval vagyok előttük, úgyhogy még nem jött el az idő, hogy olyanokat mondjak, hogy „az én időmben a fiatalok”. Társak a közös fejlődésben és mindenki tudja, hogy a közösségnek az az érdeke, hogy az egyének a legjobbjukat hozzák ki magukból.
  
  

• A saját teljesítményedet – akár ebből a szempontból is – hogyan értékeled?
  
  

• Tartózkodom annak kijelentésétől, hogy elégedett vagyok, de nagyrészt azért ez egyénileg is jó bajnokság volt. Az, hogy mikor hogyan éreztem magam, abból is jól látszik, hogy mikor lehettem ott a válogatottban és ott milyen teljesítményt nyújtottam. Tomi (Märcz Tamás szövetségi kapitány - szerk.) pontosan ismer, hosszú évek óta dolgozunk együtt. A szezon utolsó szakaszára azért kellett vennem egy nagy levegőt és rá kellett tennem még néhány lapáttal. A dolgom, hogy stabilan védekezzek, majd segítsem a támadásokat is. A posztomból is fakadóan a gólok általában nagyok és látványosak, de már extrának számítanak, azonban a fontos meccseken végül ezek is jöttek. A rájátszásban a Miskolc és a Debrecen ellen is 0:0-nál sikerült betalálnom, ennek különösen örültem, hiszen mind a csapat számára, mind pedig nekem megadta ezeken a meccseken az alaphangot, ami az eredményből is jól látszik.
  
  
  
  

• Ha már Tomi, jól sejtem, hogy nem szeretnéd pihenéssel tölteni a nyarat?
  
  

• Abszolút. Nyáron ismét világesemény lesz Budapesten, mindenképpen szeretnék ott lenni. Ez nem hiúsági kérdés, szeretném, ha segítségére lehetnék a csapatnak. Ahogyan tavaly a világbajnokság előtt, úgy most is mindent ennek rendelek alá. Szintén ezen a nyáron Európa-bajnokság lesz Barcelonában, úgyhogy valóban abban reménykedem, nem sokat tudok majd a Balaton partján tölteni – bár most a bajnokságot követően néhány napot azért jól fog esni.
  
  

• Beszélhetünk akár Tokióról is?
  
  

• Semmiképpen. Nyilván hatalmas megtiszteltetés lenne ott lenni, nekem ráadásul az első olimpiám lehetne. Viszont jelenleg egy ciklus közepén vagyunk, formálódik a válogatott, kialakulóban a játék és a keret is, ami egyelőre a következő meccsekre sem nyilvános. Úgy látom, nagyjából senki nem lehet biztos a helyében, mindig mindenkinek topon kell lenni. Én is ennek megfelelően dolgozom – de Tokió most még nem téma. Budapest és Barcelona az, de ahhoz ott is kell lenni. A világ második legjobb vízilabdacsapatának tagjának lenni óriási büszkeség, de még nagyobb munka annak is maradni – és elsővé válni. Én továbbra is aszerint élek és dolgozom, hogy ez így legyen.
  
  H. Nagy Máté/GENEBRANDS