Az elmúlt hétvégi fordulóban megszerezte első, ezért sporttörténelmi jelentőségű bajnoki pontjait a legmagasabb osztályban most először szereplő szombathelyi AVUS. Ebből az alkalomból kértük egy kis beszélgetésre a vezetőedzőt, Matajsz Márkot. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy látja: az eddigi öt fordulóban miként tudtak alkalmazkodni a legmagasabb osztály körülményeihez, mennyit fejlődtek fiatal, OB1-es múlttal nem nagyon rendelkező játékosai és így persze, maga a csapat.

Az AVUS eredményei az idei bajnokság alapszakaszában:

1. forduló

AVUS-Szolnok 3:23 (0:6, 2:7, 0:5, 1:5)
G.: Ekler, Takács K., Garancsy, ill. Alekszics 6, Fülöp 5, Gocics, Bátori, Mezei, Szeghalmi 2-2, Zalánki, Prlainovics, Milos Csuk, Jansik D.

2. forduló

FTC-AVUS 18:5 (4:1, 5:2, 4:1, 5:1)
G.: Vámos 4, Manhercz K., Jaksics, Jansik Sz. 3-3, Sedlmayer, Varga Dénes 2-2, Gál, ill. Basara 2, Ekler, Baj, Hajmási

3. forduló

BVSC-AVUS 10:8 (3:2, 4:2, 0:2, 3:2)
G.: Csapó 3, Czigány 2, Várnai, Török B., Pásztor, Létay, ill. Ekler 3, Baj 2, Garancsy, Pololvic, Ukumanov

4. forduló

AVUS-Vasas 10:12 (5:3, 2:3, 2:3, 1:3)
G.: Ekler 4, Garancsy, Basara 2-2, Kiss Cs., Hajmási, ill. Burián 4, Bencz 3, Babay 2, Sélley-Rauscher , Marnitz G., Steinmetz Á.

5. forduló

AVUS-Kaposvár 10:8 (1:3, 4:3, 3:1, 2:1)
G.: Kiss Cs., Garancsy, Polovic 2-2, Takács K., Baj, Ekler, Basara, ill. Varga II. Zs., Giga 3-3, Vindisch, Kovács O.

MATAJSZ MÁRK vezetőedző a vlv-nek:

- Az első két meccsünket a Szolnok és a Ferencváros ellen játszottuk, azt lehet mondani, hogy ellenük estünk át a tűzkeresztségen. Ízelítőt kaptunk abból, hogy milyen az igazi póló, de úgy érzem, mindkét alkalommal helytálltunk.

- Lehetséges, hogy ez szerencsés sorsolás volt számotokra? Hiszen e két csapattal szemben nyilván nem lehetett elvárás a pontszerzés...

- Így utólag azt mondom, hogy igen, ezt nevezhetjük szerencsésnek, de azért benne volt egy komoly veszély. Az, hogy mivel mindkét esetben várható volt a nagy arányú vereség, félő volt, hogy a fiatal játékosoknak az élettől is elmegy a kedve, nemcsak a vízilabdától... Teher valóban nem volt, a játékosok 70 százaléka ezeken a meccseken mutatkozott be az OB1-ben. A Fradi ellen a vége felé már kifejezetten jól tudtuk tartani magunkat, s ezután következtek számunkra azok a meccsek, amelyeket eleve úgy értékelt mindenki, hogy "inkább hozhatóak". Ettől kezdve meccsről meccsre javult is a játékunk.

- Lehet mondani, hogy a következő három meccsetek mind szoros volt, hiszen a vereségeknél is csak két gól döntött az ellenfél javára, ez pedig a BVSC és a Vasas esetében egyáltalán nem volt szégyellni való.

- Abszolút így van. Remek mérkőzést játszottunk a nagyon jó erőkből álló BVSC-vel, a negyedik negyedben még 7:7-re is álltunk, utána a Vasassal itthon abszolút pariban voltunk, sőt, benne volt a mérkőzésben a bravúr lehetősége is. Sajnos nem sikerült, a végén kijött a rutintalanság, viszont a Kaposvár ellen kicsúcsosodott az addigi fejlődés, összeállt a csapat, ráéreztek a játékosok arra, hogy itt akár nyerni is lehet és sikerült megverrni egy nagyon jó Kaposvárt itthon.

- A Kaposvárnál súlyos gondok keletkeztek addigra. Aki nem látta a meccset, nehezen tudja elképzelni, hogy ők voltak esetleg a tőlük megszokottnál gyengébbek vagy ti értétek el a fejlődésnek azt a szintjét, amikor már tényleg eséllyel veszitek fel a harcot otthon a középmezőnyhöz tartozó ellenfelekkel szemben.

- A meccs 1:4-gyel indult, a Kaposvár játékosain azt láttam, mintha az életükért küzdenének. Nagyon jól kezdték a mérkőzést, egyértelműen látszott, hogy valami náluk megváltozott. Aztán szép lassan összeállt a védekezésünk, mindenki elhitte, hogy meg tudunk verni egy OB1-es csapatot. Hála Istennek, a végletekig tudtunk koncentrálni,s azért nem szabad azt sem elfelejteni, hogy kritikus pillanatokban a szerencse is mellénk állt. De a döntő talán valóban az volt, hogy a srácok a bajnokság eddigi tapasztalatai alapján tényleg elhitték, hogy fel tudják venni a versenyt az OB1-es ellenfelekkel.



- Mi a taktikátok fő jellegzetessége, mire törekedtek, mi jellemzi a játékotokat?

- Mindenféleképpen a jó csapatösszhang és a dinamika, a gyorsaság, a fiatalos lendület. Nincsenek nagy nevek nálunk, Csabit (Kiss Csabát - a szerk.) és Basarát leszámítva, a többiek vagy nulla OB1-es rutinnal rendelkeznek, vagy korábbi csapatunknál a kispadon ültek, nem sokat szerepeltek első osztályú mérkőzésen. Nekünk a fiatalos, rakkolós, "harapós" stílus fekszik.

- Ahogy teltek-múltak a meccsek, nyilván változott a hangulat is kicsit, milyen beszélgetések zajlanak az öltözőben, bemelegítés közben, hogy alakult a csapaton belüli hangulat, légkör?

- Azt látom, hogy pozitívan értékeli mindenki az eddig történteket. Ehhez persze kellett az a három pont, amiről beszéltünk, most már tényleg mindenki elhiszi, hogy van értelme dolgozni. A hétfő esti edzésen már nekem kellett őket visszahúzni kicsit a földre. Azt mondtam, hogy ez az első győzelem már történelem - még ha történelmi siker is - még többet kell dolgozni, nehogy elhiggyük, hogy mi már ilyen meg olyan jól tudunk vízilabdázni. Sokat kell még fejlődnünk, de a srácok erre "vevők", úgy is dolgoznak edzésről edzésre.



- Gondolom, hogy a cél ettől a győzelemtől nem változott, az a bennmaradás.

- Nem lehet más. Nekünk tényleg az a feladatunk, hogy megelőzzünk olyan csapatokat, amelyeket meg tudunk előzni. Van még öt-hat hónapunk a rájátszásig, addig még inkább csapattá tudunk érni és én úgy látom, bennünk is van a fejlődés lehetősége.

- A városban milyen a szereplésetek fogadtatása? Túl vagytok öt meccsen, mennyire beszédtéma a póló manapság Szombathelyen?

- Abszolút pozitív a fogadtatásunk, beszélnek rólunk és a helyi közeg, a közönség mellettünk áll. Sok helyen voltam már pólós pályafutásom során, de olyat még sehol nem láttam, hogy húszgólos hazai vereség után felállva tapsolja meg a közönség a csapatot...

Minden meccs után odamennek a játékosok a nézőkhöz, együtt tapsolnak velük, látszik, hogy szeretik Szombathelyen a csapatot. Szerintem szerethető társaság is vagyunk, s ennek így is kell maradnia. Rengetegen vannak a meccseinken, jó a hangulat, én úgy látom, hogy a város "vevő" a vízilabdára és ez jó dolog.

- Nektek most egy hétvégi debreceni kirándulás következik. Ott mi várható, mire készültök?

- Nyilvánvaló, hogy nem feltett kézzel megyünk. Nagyon erős Debrecennel fogunk idegenben játszani, a mérkőzés esélyese a hazai csapat, de megpróbálunk minden tőlünk telhetőt megtenni. Utána pedig majd az UVSE elleni meccsünk lesz az igazi erőfelmérő.

- Köszönöm a beszélgetést!


Fotók: aligator.hu