Hazaérkezett a máltai bronzérmes ifiválogatott
Érkezési riport Ferihegyről, Baksa Benedek csapatkapitány, Fodor Olivér, Vékony Ákos és Fekete Gergő nyilatkozatával.
Nem volt szomorúság a fiúk arcán, amikor - egymást még bent "összevárva", tehát együtt - kiléptek a ferihegyi repülőtér érkezési oldalán a rájuk váró családtagok, barátok elé. Természetesen mindegyikük nyakában ott volt a frissen nyert bronzérem.
A szövetség munkatársa virággal köszöntött minden egyes érkezőt, majd egy csoportkép készült, s máris "átvehették" övéiket a szülők, testvérek.
A magyar válogatott
Grieszbacher Márk, Lampert Márk (kapusok),
Baksa Benedek, Bóbis Botond, Dala Döme, Fekete Gergő, Fodor Olivér, Konarik Ákos, Schmölcz Norman, Szieben László, Szőke Benedek, Tóth Gyula, Vékony Ákos (mezőnyjátékosok)
A stáb tagjai:
Szövetségi edző: Horváth János.
Másodedző: Dávid Zoltán.
Kapusedző: Bors László.
Erőnléti edző: Horváth Tamás.
Csapatorvos: dr. Hangody László.
Videóelemző: Horváth Dániel.
Mivel a szövetségi kapitánnyal még a helyszínről sikerült értékelő interjút készítenünk, most négy játékost kértünk a vlv kamerája elé, arra törekedve, hogy olyanokat is megszólaltassunk, akit a helyszínről nem sikerült.
VLV-VIDEÓK:
Baksa Benedek a vlv-nek
- Tiszteletem, csapatkapitány úr! Ahogy néztem a kijövő játékosokat - nincsen nagy szomorúság!
- Jó estét kívánok!. Nincs, igazából, mert bár tény, hogy aranyéremért mentünk, meg szerettük volna nyerni ezt az Európa-bajnokságot, de ezt sikernek kell felfogni. Mégis kaptunk egy bronzérmet, nem minden nap történik meg egy vízilabdázó életében, hogy egy Európa-bajnokságról bronzéremmel tér haza. Megküzdöttünk ezért, egész nyáron ezért edzettünk, erre készültünk.
- Mi nagyobb most benned, az elégedettség vagy a bosszúság?
- Bosszúság most nincs, lehet, hogy kicsit később lesz, de most inkább öröm van. Jó azt érezni, hogy az lett az Európa-bajnok, Montenegró, akit mi megvertünk a csoportmérkőzések során.
- Hogy látod a csapatot, ha egy rövid értékelést kérek? Nem személyenként, úgy egységében?
- Szerintem a nyár alatt nagyon összeszoktunk és megszerettük egymást, nagyon jó barátok lettünk és jó a csapat. Küzdöttünk egymásért a meccsek végéig, tényleg, nagyon jó csapat lett ez.
- Hogy alakul a jövőd? Neked személy szerint? Mi vár rád?
- Nagyon remélem, hogy most egy rövid pihenő. És a hétvégén már Magyar Kupa van. Ott kell teljesíteni.
- És a válogatott szempontjából?
- Valószínűleg novemberben kezdjük meg a felkészülést a szombathelyi világbajnokságra, aztán majd kiderül. Remélem, a legjobbak történnek.
- Jó pihenést kívánok és találkozunk!
Fodor Olivér a vlv-nek
- Köszöntelek, Olivér, a vlv kamerája előtt! Most értetek haza, egy bronzérem van a nyakadban, kérlek, mondd el, milyen élmény volt!
- Köszöntöm a kedves nézőket! Hát, hatalmas élmény volt, még úgy is, hogy aranyéremért mentünk. Meg akartuk ezt nyerni, de hát,a magyar válogatott nyilván mindent meg akar nyerni. Mégis, én azt mondom, hogy büszkék vagyunk magunkra és elégedettek lehetünk ezzel a bronzéremmel is, mert nagyon-nagyon megküzdöttünk érte. Az egész mezőnyben mi voltunk az egyetlen csapat, amely egy mérkőzést veszített el. Még aki nyert, Montenegró, ők is kettőt, mi is megvertük őket, szóval ez is mutatja, hogy az döntött: éppen kinek milyen napja, milyen formája volt.
Már nagyon várom, hogy 11 hónap múlva világbajnokságon újra megmérkőzhessünk az adott csapatokkal és akkor - remélem - meglesz az aranyérem.
- Köszönöm szépen, gratulálok!
Vékony Ákos a vlv-nek
- Szervusz, Ákos, téged is köszöntelek a vlv kamerája előtt! Arra kérlek, mondd el, milyen volt ez, mik a legfrissebb élményeid, mire fogsz visszaemlékezni?
- Köszönöm a kedves nézőket én is. Igazából az egész torna hatalmas élmény volt, hiszen sok csapattársammal együtt nekem is ez volt az első világversenyem. A legemlékezetesebb talán az volt, amikor a nyakunkba akasztották az érmet és együtt ünnepelhettünk.
- Melyik volt a legnehezebb meccsed?
- Természetesen a spanyolok elleni, hiszen ott sajnos nem tudtunk nyerni, de olyan volt a sorsolásunk, hogy rengeteg nehéz meccsen kellett túljutni, hogy eljussunk idáig.
- Hogy látod a csapat jövőjét és a te jövődet?
- Elég erős csapat vagyunk, jövőre, a világbajnokságon ugyanúgy az aranyért fogunk menni. Én pedig megpróbálok ugyanígy bekerülni a csapatba és minél jobb teljesítményt nyújtani.
- Köszönöm szépen és gratulálok!
Fekete Gergő a vlv-nek
- Szervusz, Gergő! Köszöntelek itthon, a vlv kamerája előtt, milyen volt ez az út?
- Fárasztó utunk volt, örülök, hogy végre már itthon vagyunk.
- Hosszú is volt, sok meccset játszottatok és gondolom, nektek még elég fárasztó, hogy minden nap egy kemény tétmeccs...
- Persze, fárasztó, de hát ezért sportol a sportoló, ezekért a meccsekért éri meg csinálni, amikor napról napra játszol és ilyen meccseket játszhatsz.
- Hogy értékeled a csapat szereplését, röviden?
- Voltak hullámvölgyeink, egyik mérkőzésről a másikra. Végül is, sajnos kikaptunk az elődöntőben, egy vereséggel térünk vissza, ami, ugye, azt jelentette, hogy nem jutottunk döntőbe.
Büszke vagyk a csapatra, hogy bejutottunk a négybe és sikerült az oroszokat legyőzni a bronzmérkőzésen.
- Nektek ez volt az első világversenyetek és emlékszem, mikor kezdtétek, mondta az edzőtök, hogy nem nagyon lehet még tudni, hogy ki milyen, mert nem voltak még éles tétmeccsek. Most így, hogy túlvagy az első nagy versenyen, hogy látod a későbbi esélyeiteket?
- Mindenképpen ott vagyunk az élmezőnyben. Úgy érzem, hogy vannak kicsi hibáink, amiket, ha ki tudunk javítani, akkor szerintem készülhetünk reálisan az aranyérem megszerzésére a jövő évi szombathelyi világbajnokságon. Most az a következő, mától már arra készülünk.
- Köszönöm szépen!