A bajnoki címvédő is megújul az új szezonra. Új emberek jönnek, változik a csapatszerkezet, a játékstílus. A vezetőedző szerint nem lesz motivációs gond, s az idény utolsó szakaszára Szolnokon olyan csapat állhat össze ismét, amely képes lesz bármely ellenfél legyőzésére.

Támogatónk a HerbaDoctor

CSEH SÁNDOR a vlv-nek:

- Leginkább az érdekel, hogy miután az előző szezonban mindent megnyertetek, amit lehetett, mi most a motiváció? Érezhető-e ennek a különleges körülménynek a hatása, ad-e ez esetleg neked külön feladatot?

- Természetesen ez ad feladatot. Amennyire jó érzés volt a nyáron, ha átfutott az ember agyán az előző szezon összes sikerének emléke, annyira volt egyben ijesztő is. Általában nehéz szezonra készülök, függetlenül attól, hogy a csapatnak megvan a kellő önbizalma ahhoz, hogy jól teljesítsen. Bizonyos szempontból viszont talán most még nehezebb lesz, mint eddig. Nyilván mindenkiben megjelenik akár tudat alatt az az érzés, hogy küzdöttem valamiért, sokan azt is mondhatják, hogy egész pályafutásuk alatt, s az elmúlt szezon végén elérték, most talán egy kicsit többet foglalkozhatnak saját magukkal. Az ellenfelek mellett valóban ez lehet a másik komoly dolog, amit le kell küzdeni.



- Vannak edzői módszerek, amelyekkel ezt meg lehet előzni, át lehet hidalni?

- Megelőzni biztos nem lehet, meg kell oldani, s nagyban múlik a sikerességünkön az, hogy mennyi ideig tart ez. Sokan mondják, hogy a siker eléréséhez kellenek a pofonok is, de hát az ember nem szeret belenyugodni a pofonokba - főleg előre nem. Ezzel a kérdéssel foglalkozunk majd, ha kell, most a saját érzéseimről tudok beszélni: amikor tavasszal bajnoki döntőt vívtunk, ez zsinórban a harmadik alkalom volt, hogy aranyéremért játszhattunk. Jól emlékszem, ezúttal is azt éreztem, hogy bármit odaadnék azért, hogy ezt a döntőt megnyerjük. Nagyon bízom abban, hogy ez az érzés bennem is és a csapat tagjaiban is el fog uralkodni, mire újra oda kerülünk.

- Milyen lesz a csapat? Regisztráljuk, ki ment el, ki jön!

- Vámos Márton és Varga Dénes távozott, ami nem volt váratlan, már februárban tudtam, hogy így lesz, illetve a francia idegenlégiósunkkal Ugo Crousillat-val nem hosszabbítottunk szerződést - nem azért, mert nem voltunk vele elégedettek, hanem mert más irányba szeretném a csapatot terelni. Szatmári Kristóf egy évig kölcsönben a Pécsnél játszik. Érkezik Bátori Bence és Zalánki Gergő az OSC-ből valamint Milos Csuk az Egerből.


A legutóbbi bajnoki döntő egyik emlékezetes pillanata: Cseh Sándor kezet csókol a medencéből kikászálódó Andrija Prlainovicsnak, aki négy gólt lőtt a bajnoki címet eldöntő Eger-Szolnok mérkőzésen
Fotó: Monoki Nikolett/vlv

- Változik-e a játékotok? Akár a szerkezet, akár a stílus.

- Mind a kettő változik. A szerkezet mindenképpen és emiatt aztán szükségképpen a stílus is.

- Lehet erről többet megtudni...?

- Egyelőre nyilván nem. Hozzáteszem: a vízilabda - vagy szerencsére, vagy szerencsétlenségünkre - olyan sportág, hogy van, amikor teljesen mást csinálunk a korábbiakhoz képest és a bajnokság végéig ezt az ellenfeleinken kívül nem veszi észre senki.

Visszatérve a konkrét kérdésre, hogy csak a legbanálisabbat mondjam: az elmúlt években mindig két balkezesünk volt, s nagyon sokszor együtt voltak vízben. Most egy lesz, ami eleve szerkezeti változtatást igényel.



- Az új emberek jövetele mennyire eredményezi új csapat építését vagy az újaknak egy már létező rendszerben kell elfoglalniuk a helyüket?

- Ha azt mondom, hogy 14 emberből csak három cserélődött, akkor azt lehet gondolni, hogy a váz megmaradt. Ha viszont azt veszem figyelembe, hogy ez a három ember mennyire fontos láncszem volt, akkor mondhatjuk, hogy teljesen megváltozik a Szolnok szerkezete. Általában ilyenkor azt szokták mondani, hogy az újonnan érkező játékosoknak fel kell venni a már itt lévők ritmusát. Én most ezt nem így gondolom. Előfordulhat, hogy a három érkezőnek kell mind játékban, mint motivációban nagyot lendíteni a csapaton, s nem a sima beilleszkedés jellemzi majd a szolnoki első időszakukat. Azt hiszem, bár csak három ember cserélődött, elég sok változás lesz nálunk mind taktikailag, mind pedig mentális szempontból.

- Mit szólsz a riválisok keretének módosulásához? Megvolt a sorsolás is, tudható, miként alakul a bajnokság első szakasza. A három nagy rivális közül a Fradi jutott a ti csoportotokba, ez szerinted jó vagy nem?

- Az Eger és az OSC erős maradt, a Fradi pedig látványosan erősödött - azt gondolom, hogy ezt mindenki tudja, még szakembernek sem kell lenni ahhoz, hogy megállapítsa valaki. Ami pedig a másik kérdést illeti, félek kimondani, mert akkora közhely: nem befolyásolhatjuk, hogy kivel kerülünk össze és soha nem lehet tudni, hogy több lehetőség közül végül melyik a kedvezőbb. Amit hosszú évek tapasztalata bizonyít, az az, hogy mindig alkalmazkodni kell a kialakult szituációhoz.



- A Magyar Kupára hogy tekintetek, mennyire fontos nektek?

- Rangja van, ezért fontos trófea és nagyon nagy élmény eljutni a fináléba, s döntőt játszani. Még azt sem mondanám, hogy könnyebb megnyerni amiatt, hogy egyetlen meccsről van szó, hiszen egy bajnoki döntő során az edzőnek kicsit több módja van belenyúlni a dolgok alakulásába, taktikát változtathat. Fontos nekünk a Magyar Kupa, ugyanúgy tekintünk rá, mint eddig. Nagyon nagy szerepe lesz annak, hogy a negyeddöntőben kit kapunk - ugye tavaly a Fradival sorsoltak össze minket.

- A BL selejtezőit most már nem először páholyból nézitek, hiszen szabad kártyával eleve a főtáblán fogtok kezdeni. Ez számodra jó, rossz vagy közömbös?

- Tavaly féltem ettől az időszaktól, s ez nem is volt alaptalan, hiszen november elején érezhető volt, hogy az OSC a selejtezők miatt mennyivel előrébb jár, mint mi. Ugyanakkor abban, hogy így alakult az év végi formánk, hogy mindent megnyertünk és nagyon jól játszottunk, szerepe volt annak, hogy tudtunk egy másfél hónapos kemény edzőtábort tartani, miközben mentek az OB1-es meccsek. Összekovácsolódott a csapat, ráadásul a Barceloneta nálunk volt egy hétig és az akkor végzett közös munkának az egész szezonra nézve óriási jelentősége lett. Ha valaki, aki ért a vízilabdához, megnézte volna azt, ahogy hétfő délelőtt játszottunk a Barceloneta ellen, majd azt, ahogy csütörtök este vagy pénteken..., ott egy hét alatt rengeteget tudtunk fejlődni.

Tehát ennek az általad felvetett helyzetnek van jó meg rossz oldala is, az biztos, hogy nagyon keményen fogunk edzeni szeptemberben és októberben.



- Azt tudod már, hogy ki lesz a Barcelonetához hasonló edzőpartner idén ebben az időszakban?

- Nem tudom, lesz-e ilyen egyáltalán. Nagyon kevés csapat van Európában, amellyel nekünk érdemes ilyen edzőtábort tartani. Nyilván meg fogom próbálni.

- Hülyén hangzik, ahogy felteszem a kérdést, én magam is érzem, mennyire furcsa, de mégis: mi a cél a következő szezonra? Van-e hivatalos elvárás? Megismételni azt, ami tavaly történt?

- Még csak augusztus van, hivatalos célt még nem határozott meg a vezetés. Nyilván minden játékosnak és az edzőnek is van magával szemben elvárása, de nem nagyon tudok erre a kérdésre válaszolni, egyelőre nem foglalkoztat, de tényleg. Azt szeretném, ha motivált játékosaim lennének, olyanok, akik egy edzés végén az utolsó 200 métert ugyanolyan keményen leússzák, mint az elején, akik, ha elkezd kiabálni az edző, befogják a szájukat és csinálják a dolgukat. Velük lehet egy hónap alatt, egy év alatt, másfél év alatt olyan csapatot összehozni, amely akár mindenki ellen esélyes, mindenkit megverhet. Szerintem ezzel a célt is megfogalmaztam.

- Hogy vélekedsz a bajnoki rendszerről és az idegenlégiós szabályról?

- Nagyon jó dolog, hogy 16 csapat játszik a bajnokságban, nagyon jó, hogy sok helyen építik a vízilabdát, valóban fantasztikus vízilabdaélet van jelenleg Magyarországon. Ugyanakkor tényként lehet megállapítani, hogy nincs 16 csapatra elegendő megfelelő szintű OB1-es játékos. Abszolút nem magas szám, hogy három idegenlégiós lehessen egy csapatban, ráadásul az elmúlt öt-tíz évben folyamatosan egyre jobb külföldi játékosok jönnek, még az alsóházi csapatokba is.

Az én véleményem az, hogy nagyon jó dolguk van a magyar fiataloknak, néha el is vannak kényeztetve. Úgy gondolom, hogy egy sportág kétféleképpen tud folyamatosan jó játékosokat kitermelni. Az egyik: ha jó helyzetben van, nagyok a célok és óriási a verseny. A másik: ha rossz helyzetben van és kitörési lehetőséget jelenthet az, ha én világbajnok leszek és külföldre igazolhatok.

Szerintem a fiatalok ma nálunk jó helyzetben vannak. Ha még azzal is megkönnyítjük a dolgukat, hogy elvesszük a idegenlégiósokat, az szerintem nem jó irány. Így is folyamatosan hívják a fiatalokat az élcsapatok, az Eger is, mi is, de bennük gyakran nincs még meg a szükséges becsvágy. Úgyhogy én nem értem ezt a vitát, ami az idegenlégiósok körül folyik már hosszabb ideje.

A másik témát illetően, a honosítással kapcsolatban nem szeretnék állást foglalni. Zsivko Gocics hetedik éve játszik Magyarországon és már nem szerb válogatott, tehát ilyen szempontból nem érintett. Más a helyzet Aaron Youngerrel, aki ugyancsak hosszú évek óta Magyarországon él, magyar a felesége, magyar nevű a kisfia, ezáltal ő is magyar. Nehéz neki elmagyarázni, hogy akkor miért is nem számít ő magyarnak a játékjog szempontjából. Ugyanakkor, ha elharapóznának a honosítások, ezt valóban kontrollálni kellene valahogy.

- Köszönöm a beszélgetést, sikeres szezont kívánok!

A Szolnoki Dózsa-Közgép 2017-18-as kerete:

Kardos Gergely, Nagy Viktor (kapusok),
Milan Alekszics, Bátori Bence, Milos Csuk, Fülöp Bence, Zsivko Gocsics, Hangay Zoltán, Jansik Dávid, Kis Gábor, Kovács Milán, Mezei Tamás, Andrija Prlainovics, Szeghalmi Zsombor, Aaron Younger, Zalánki Gergő (mezőnyjátékosok)