A hamarosan induló 2017-18-as évad várhatóan minden idők legerősebb hazai klubszezonja lesz. A bajnoki ezüstérmes ZF-Eger vezetőedzőjével az új egri csapat várható játékáról, céljairól beszélgettünk. Az egriek ma kezdik meg a felkészülést.

Támogatónk a HerbaDoctor

DABROWSKI NORBERT a vlv-nek:

- Hogy telt a nyár?

- Hosszú volt nagyon, de így a vége felé azt mondom, hogy ez jól is jött, mert nagyon le voltam amortizálva a BL final six után...

- Beszélgettünk akkoriban és mondtad, hogy a nyári szünet alatt mindig a póló körül forog az agyad, próbálod kiokoskodni, hogy milyen legyen a csapatod a következő szezonban. Így volt most is? És mi az eredmény?

- Annyi különbség volt, hogy most viszonylag hamar, még a szezon vége előtt kiderült, hogy kikből áll majd az új csapat, már akkor tudtam, hogy mit akarok csinálni, a nyár során már csak rendszereztem az elképzeléseimet.

Ami a konkrét edzői feladatokat illeti, megcsináltam az első mikrociklus részletes forgatókönyvét, a kupaselejtezőkig kész vagyok. Egyeztettem a stábtagokkal, mindenkivel, akivel kell. Azt mondom, hogy hosszú és kényelmes volt a nyár, de most majd borzasztóan felgyorsulnak a dolgok, minden hirtelen a nyakunkba szakad majd.

A céljaink nyilván nem változtak, attól függetlenül, hogy papíron megint minden rivális erősödött. Megjegyzem, tavaly is az volt az általános vélemény, hogy erősödtek az ellenfelek, az Eger pedig - Biros Peti visszavonulásával és Szivós Marci eligazolásával - gyengül. Ennek ellenére tartani tudtuk a korábbi szintet, sőt, nemzetközi fronton még előre is léptünk. Pozitívan értékeltük Egerben az elmúlt szezont.

Az új szezonra az OSC erősödött, a Szolnok nem gyengült, csak változott és az biztos, hogy a Fradi nagy célokat fogalmazhat meg ezzel a bombaerőssé vált kerettel. A mi számunkra ugyanaz a feladat, mint eddig: be kell bizonyítani, hogy az Eger is erős, versenyben lehet a többi csapattal minden fronton.

- Nézzük akkor a csapatodat! Kik mentek el, kik jöttek?

- Ugye, Erdélyi Balázs elment az OSC-be, Milos Csuk a Szolnokba, Vapenszki pedig az Ortigiában (a szicíliai Siracusa város csapatában) szerepel ősztől.

Sztrahinja Rasovics jött a Barcelonetától, Marko Avramovics a Fradiból és Angelosz Vlahopulosz a Posillipóból.



- Minek alapján történtek a változások, kifejezetten posztra kerestél új embereket?

- Abszolút. Nem titok, hogy Balázst szerettük volna megtartani, de ez nem sikerült, a  másik két játékos helyett újakat akartunk. Csuk és Balázs baloldalon, Vapenszki jobboldalon játszott, s a keresgélés vége az lett, hogy két játékost hoztunk a jobboldalra, egyet a baloldalra. Ez természetesen szerkezeti változtatásokat is eredményez majd.

- Mennyivel lesz más az Eger játéka, mint tavaly?

- Úgy gondolom, hogy teljesen mást fogunk játszani. Nyilván van egy alapvető arculat, főleg a védekezést illetően, amiből "nem engedünk", de nagyobb lesz a játékunk sebessége mint korábban, az érkezők dinamikusabb, gyorsabb vízilabdát játszanak, mint a korábbiak, legalábbis ez derülne ki, ha átlagolnánk az újak helyén korábban szerepeltek teljesítményét. Még egy fontos dolog: ha megnézzük az újak eddigi statisztikáját, azt látjuk hogy rengeteg időt töltöttek vízben a meccseiken, tehát magas szinten is nagy teherbírású játékosokról van szó. Számomra ez is fontos, mert mi nem a Recco vagyunk, de még annyi játékosunk sincs, mint a Szolnoknak, tehát alapvető szempont volt, hogy akiket ide hozunk úgymond húzóembereknek, azoknak sokat kell majd játszaniuk. Hosszú a szezon, sok a meccs.

- Nyáron történt egy, s más. Volt egy világbajnokság is. Gondolom, nézted a meccseket, hogy vélekedsz a látottakról?

- Néhány játékoson (Dumit és Vámost említhetem, akik friss BL-győztesként érkeztek a Margitszigetre) azt éreztem, hogy valósággal lubickolnak, de kicsit az egész csapaton ahhoz hasonló felszabadultságot, könnyedséget éreztem, mint amit 2013-ban Barcelonában az akkoriakon. Hasonlított a nagy lendület, az út szinte végig, a döntőben is csak arra az egyetlen negyedre nem tartott ki, amikor a horvátok a 4:0-lal megleptek minket.



- Azért viszonylag könnyű volt az út a csoportgyőzelemmel.

- Így utólag könnyű, de elbukhattuk volna a görögök ellen, ahogy a lányokkal történt Kanadával szemben vagy például senki nem tudta, hogy ekkora jelentősége lesz az első meccsen az ausztrálok ellen lőtt gólok számának. És ha nincs csoportelsőség, akkor - ugyanúgy, ahogy most az Universiadén összekerültünk már a negyeddöntőben a szerbekkel, - lejátszhattuk volna a "döntőt" a horvátokkal úgy, hogy az egyik csapat nem jut be a négy közé se. Meg lehet csúszni, nagyon könnyen.

Szerintem a végeredmény valós viszonyokat tükrözött, úgy gondolom, öt csapat volt, amely nagyjából hasonló játékerőt képviselt, ebből egy értelemszerűen nem juthatott be az elődöntőbe. Ez az olasz válogatott volt, de az első ötből bármelyik lehetett volna első és ötödik is. Ezzel együtt az a véleményem, hogy a horvát csapat teljesen megérdemelten lett aranyérmes, mert az a válogatott, amely megveri az olaszokat a nyolc között, megveri a szerbeket az elődöntőben és a döntőben legyőzi az otthon játszó magyarokat - megérdemli a világbajnoki címet.

És hát, azért azt is látni kell, hogy a horvátok az elmúlt években szinte mindig döntőt játszottak, érmesek voltak, potenciális aranyesélyesek, csak a szerbeket nem tudták megállítani. Most sikerült nekik ez is és ez nem volt véletlen.

Egyébként sok érdekes dolog történt ezen a vb-n, emlékezzünk csak arra, hogy úgy volt, Sukno el sem tud jönni, aztán törött ujjal nyerőember lett, ez az ő vb-je volt, vagy hogy az olaszoknál is kiestek emberek közvetlenül a torna előtt. Érdekes volt, sok tapasztalatot hozott ez a torna, nekem elsősorban az volt az üzenete, hogy több út is lehetséges, nemcsak az az egy, amit egy edző kijelöl, elgondol.

- Hogy látod a magyar csapat jövőjét?

- Nem lesz könnyű a következő időszak, de úgy érzem, hogy akik bekerülnek, nagyon motiváltak lesznek, mutatja ezt Béla (Török Béla - a szerk.) példája. Az előző ciklust a most nagyjából harmincévesek, a 87-es körüli korosztály magas szinten végigjátszotta, valószínű, hogy most minden csapat részben kipróbál új, fiatalabb játékosokat, részben az érintettek közül többen pihennek egy kicsit - ahogy Dumi is teszi.

Ha ezt jó ritmusban tudjuk mi is csinálni - és szerintem megvannak ehhez a játékosaink - akkor versenyképesek leszünk. Általában az olimpiai ciklus utolsó előtti évétől kezd nagyon beerősödni a mezőny, úgyhogy bár most egy nagyon jó szerb csapattól kikaptunk az Universiadén, jó esélyünk lehet a következő években is.



- Megtörtént a bejelentés, hogy a 2018-19-es bajnokságban már nem kezelik magyar állampolgárként azokat, akik "másik állampolgárságuk" válogatottjában játszanak. Ez kevés csapatot érint, de titeket valószínűleg igen, Braniszlav Mitrovics miatt.

- Én is úgy gondolom, hogy aki más válogatottban játszik, az ne számítson magyarnak a játékjog szempontjából. A szabályokat nem én hozom, nekem egy dolog számít: mondják meg időben, hogy mi a szabály, mihez kell alkalmazkodni és akkor azt megtesszük. Ez így tűrhető, hogy van még egy évünk, nagy vita volt egyébként, mert már a most következő szezonra be akarták ezt vezetni.

El kell dönteniük a kluboknak, hogy mit szeretnének, mi a prioritás. Nagyon sok csapat van az OB1-ben, annál a kérdés szerintem sokkal bonyolultabb és messzebbre vezet, mint amit önmagában az a szabályozási probléma jelent, hogy hány külföldi szállhat vízbe egy meccsen. Amikor az olasz bajnokságban volt a legtöbb pénz, akkor ott játszott a legtöbb külföldi. De azt is megállapíthatjuk, hogy akárhány külföldi játszhat egy csapatban, a tehetségek mindenképpen lehetőséghez jutnak. Manhercz Krisztián elől nyilván nem fogja külföldi elvenni a helyet. Itt az a kérdés, hogy azokat a játékosokat, akik a "peremen" helyezkednek el,  hogyan tudjuk a sportág élvonalában tartani, de erről meg azt mondom, hogy ez elsősorban szisztematikus munka, építkezés kérdése.

- A jelenlegi bajnoki szisztéma is újra és újra vitát vált ki. Tény, hogy eredetileg a riói olimpiára való felkészülés érdekében vezették be, aztán "így maradt", immár a harmadik évben lesz ez a rendszer. Erről hogy vélekedsz?

- Amikor én általános iskolába jártam, még fekete-fehér volt a tévé és nem volt hétfőn adás. Amikor 12 csapat volt és oda-vissza játszott mindenki mindenkivel, az kétségtelenül egy másik rendszer volt. Most különböző okok miatt 16 csapat van, a magyar vízilabda érdeke, hogy sok helyen legyen első osztályú klub. Annyira sok szempontot kell figyelembe venni, válogatott, nemzetközi mérkőzések, hoy ez teljesen összetett kérdéssé vált. A játékosok lassan olyanok, mintha az NBA-ben szerepelnének, edzenek, utaznak, játszanak, regenerálódnak és minden kezdődik elölről. Nagyon nehéz az edzők dolga is, hatalmas a harc a bajnokságban - most már a középmezőnyben és az alsó régióban is, hiszen ott is megjelentek komoly befektetők, emiatt érdekek kerülnek egymással szembe.

Egy dolgot el kell fogadni: hogy mindenkinek jó legyen - olyan soha nem lesz. Vannak prioritások, amelyekről dönt a szövetség elnöksége. Ők így döntöttek. Úgy gondolom, hogy ezzel sincs baj. Nekem azzal van gondom, ha minden évben változás van.

- Mi a reális cél nálatok? Nyilván van hivatalos elvárás is - ez micsoda és szerinted mire vihetitek?

- Az első négy csapat mindegyike borzalmasan erős. E klubok számára a Magyar Kupa megnyerése tűnik a legkönnyebben elérhető célnak. Ehhez ugyanis nem kell egy egész szezonon, dupla rájátszáson átmenni, a negyeddöntő párosítása vaksorsolással készül, itt tehát már összekerülhetnek esélyesek, ami azt is jelenti, hogy valamelyik már idő előtt elvérzik. Két éve megnyertük a Magyar Kupát, tavaly döntőt játszottunk a Szolnokkal, nem lehet más a cél most sem, mint hogy döntőt játsszunk és akár meg is nyerjük.

A bajnokságban el kell jutni a négyig. Nagyon hosszú a szezon, de nem látok most sem mást realitásként, mint tavaly, a szezon előtt: a jó nemzetközi szereplés mellett legyünk ott a bajnoki elődöntőben. Plusz elvárásként annyit tudok megfogalmazni,: úgy jussunk el az elődöntőig, hogy akivel ott szembe kerülünk, legalább egálból induljunk (a magukkal hozott korábbi egymás elleni eredmények alapján - a szerk.)  a párharcnak.

- Nehezedik a helyzet a BL-ben, hiszen több meccs lesz a főtáblán az eddiginél, de azért nektek oda még el is kell jutni. Jön a szezon elején egy csoportselejtező, utána pedig páros meccs a főtáblára jutásért, ami mindig veszélyes. És ha sikerül, akkor négy meccsel több lesz a főtáblán, mint tavaly. Sok utazás, több költség. Ezt mennyire érzitek meg?

- Nem egyszerű, kitértem már rá: a lehetőségeinkhez mérten igyekeztem olyan játékosokat igazolni, akikkel ezt meg tudom oldani. Az biztos, hogy egy ilyen menetelésnek már nem lehet úgy nekifogni, hogy van 14 játékosom,  legalább 16-17 játékossal kell indulni és "vésztartalékként" az ifijátékosokat is folyamatosan számításba kell venni. Korábban nem értettem, hogy miért van 25 játékos a Chelsea labdarúgó-csapatának keretében. Hát most már értem, ilyen okok miatt.

Vízilabdában nyilván nem tudok 21 játékost "tartani", de 16-17 pólóssal számolni kell. Egyeztettem Kálmánnal (Tóth Kálmán utánpótlás-vezetőedzővel - a szerk.), hogy azoknak az ifijátékosoknak, akik a felnőtt kerethez tartoznak, minden nap a felnőttek edzésére is kell jönniük. Ha iskolába is járnak, naponta egyszer edzeniük kell a  felnőttekkel, ha azt szeretnénk, hogy ők ebben a sorozatban segíthessenek.

- Név szerint kik az érintettek?

- Tóta Gergő kapus, Sári András és Kürti Dominik. A többiek esetében az év közben nyújtott teljesítménytől függ, hogy csatlakozni fognak-e a felnőttekhez.

- Köszönöm a beszélgetést, sikeres szezont kívánok!

A ZF-Eger 2017-18-as kerete (sapkaszámok szerint):

1. Braniszlav Mitrovics (kapus)
2. Angyal Dániel
3. Sztrahinja Rasovics
4. Uros Cuckovics
5. Hosnyánszky Norbert
6. Lőrincz Bálint
7. Decker Ádám
8. Kovács Gergő
9. Angelosz Vlahopulosz
10. Marko Avramovics
11. Bedő Krisztián
12. Hárai Balázs
13. Biros Barnabás
14. Csiszár Boldizsár (kapus)
15. Kürti Dominik
16. Tóta Gergő (kapus)
17. Sári András