Aktív vízilabdázó nem nagyon volt még országgyűlési képviselő. Pár hete bejárta a sajtót a hír: Steinmetz Ádám politikai pályára lép, a Jobbik Magyarországért Mozgalom színeiben egyéni képviselői mandátum megszerzésére tör. vlv-interjú arról, hogy egy olimpiai bajnok centernek, aki még mindig játszik a Vasasban, miért vonzó az egyre csökkenő presztízsű politikusi pálya.

STEINMETZ ÁDÁM a vlv-nek:

- Szóval hát, pályát változtatsz, és politikus leszel...

- Csak részben változtatok pályát, az aktív sportolást nem hagyom abba, még egy szezon köt a Vasashoz. Teljes mértékben igazat adok neked is és mindazoknak, akik a politikát "undorító műfajnak" tartják, és emiatt sajnos elfordulnak a közélettől. Én ezt a tendenciát nagyon károsnak érzem, és pontosan azért vállaltam közéleti szerepet, hogy ezen az általános szemléleten a személyemmel és a stílusommal változtassak.



- Nagyon nagy fa, amibe belevágod a fejszédet...

- Lehet azt mondani, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de valahol el kell kezdeni, és azt látom, a Jobbik Magyarországért Mozgalom keretein belül megvan a szándék arra, hogy ha kormányra kerülnek, beemeljenek a politikába hozzám hasonló, pártoktól független embereket, értelmiségieket, akik egyébként az élet más területén, a szakmájukban kiemelkedő tudással rendelkeznek, és komoly eredményeket értek el.

- Hozzád hasonló pártfüggetlen emberek? Ezek szerint te nem vagy tagja annak a pártnak, amelyik indít, hanem szimpatizáns vagy?

- Azért ne legyen félreérthető, nem határolódom el a Jobbiktól. A vízilabdázók tudják, hogy mindig nyitott voltam közéleti kérdésekről való beszélgetésre. Ha valaki, akkor te ismersz erről az oldalamról, nem egyszer folytattunk kulturált, civilizált vitát mi ketten is. Nem voltunk egy platformon, de ettől függetlenül a barátság megmaradt. Én sosem rejtettem véka alá a világnézetemet, az értékrendemet, ami mindig is a Jobbikéhoz állt közel. Kétségtelen tény, hogy az elmúlt években tapasztalható gyökeres változás, ami a Jobbik habitusát, retorikáját érintette, a hozzám hasonló értelmiségiek számára is "felvállalhatóvá" tette a pártot. Káros folyamatokat érzékelek a közéletben, ezért fontosnak tartom, hogy a hozzám hasonló személyek - jelen esetben egy olimpiai bajnok -, akiknek van társadalmi felelősségük, felemeljék a szavukat. Még akkor is, ha ehhez nem vagyunk hozzászokva. Most hírértékű volt, hogy egyéni képviselőjelölt leszek, de úgy gondolom, hogy "rendes demokráciában" egy ilyen döntés teljesen normálisnak tekinthető. Szerintem nem probléma az, sőt, kifejezetten hasznos, ha valaki közéleti szerepet is vállal amellett, hogy a saját szakmájában teszi a dolgát. Lényegében erről szól a „polgári Magyarország”.



- Mi az, ami ellen fel kell emelned a szavad? Mi a legsúlyosabb, ami szerinted rossz irány jelen pillanatban ebben az országban?

- Részben érintettem. Az, hogy emberek tömegei undorral fordulnak el a politikától, s nem véletlenül. Azért, mert a különböző médiumokban az elvileg az ő érdekeiket képviselő felelős emberektől érdemi vita, civilizált, kulturált eszmecsere, párbeszéd helyett arrogáns, cinikus, és személyeskedéssel átszőtt monológokat hallanak. Tisztelet a kivételnek. És ez kormánypártiakra és ellenzékiekre ugyanúgy vonatkozik. Lassan már ott tartunk, hogy a választók fele el se menne voksolni, mert úgy gondolja, hogy nincsen alternatíva, miközben pontosan az embereknek kellene meghatározniuk az ország jövőjét. Sok más káros tendencia mellett ez a legalapvetőbb, ami miatt hallatni akarom a hangomat. Aki ismer engem, tudhatja, hogy nem személyek ellen szeretnék közéleti munkát végezni, hanem ügyek mellett. Most ilyen ügy a Somogy megyei harmadik számú egyéni választókerület. Vagy leegyszerűsítve: a Marcali központú választókerület, ahol - ez sem titok, - személyes érdekeltségeim vannak.

- Mi köt téged oda konkrétan?

- A vízilabdából megkeresett jövedelmemet itt fektettem be, két helyen, Somogyszentpál és Kéthely területén működik a családi gazdaságunk, ennélfogva teljesen nyilvánvaló, hogy fontos számomra ennek a régiónak a fejlődése, az itt élő emberek boldogulása.

- Ebben van egy pici ellentmondás. Most akkor úgy vállalsz közéleti szerepet, hogy ott, annak a helyi térségnek akarsz segíteni, mivel már valamennyire oda valónak érzed magad az érintettség miatt vagy az országos politikába akarsz beleszólni?

- Mivel országgyűlési képviselő leszek, azon képviselők egyike, akik a törvények előkészítésében, elfogadásában részt vesznek, ezért a társadalom széles rétegeit szolgálom, az úgynevezett nagypolitikában, országos szintű kérdésekben is felelős döntéseket kell majd hoznom, de képviselni elsősorban a választókerületemet fogom.



- Mennyire leszel a pártod arca?

- Nem vagyok a pártnak tagja, ezért ilyen személyi kérdésekbe nincs beleszólásom, se rálátásom az ezzel kapcsolatos döntésekre. Számomra a most vállalt munka lelkiismeretes elvégzése bőven elég. Az eddig megszokottnál is sokkal mélyebb vízben kell most dolgoznom. Első lépésként azt tűztem ki célul, hogy a választókerület mind a 72 települését végigjárjam, megismerjem az itt élő emberek gondjait, megoldási javaslatait. A bejelentésem óra eltelt négy hétben már több mint 40 polgármesterrel, valamint számos helyi vezetővel találkoztam. Az országos politikában a választást követően fogok aktívabban részt venni.

- Mi lesz akkor, ha bent ülsz az ülésteremben, szavazás zajlik és a frakciófegyelem olyan dologra kötelez, amivel nem értesz egyet? Mit teszel?

- Tudomásom szerint a Jobbik az egyik legliberálisabb párt ilyen szempontból.

- Tehát akkor ilyen helyzet nem lesz?

- Én abban bízom, hogy az egyéni vélemények meg tudnak jelenni. Nyilván vannak fajsúlyos kérdések is, amelyek esetében jó, ha a frakció összetart, de természetesen egy álláspont kialakításánál számos dolgot mérlegelni kell. Azt gondolom, hogy az életben semmi sem fekete vagy fehér, tehát egy döntés, amivel nem feltétlenül értek egyet, tartalmazhat olyan részeket, hozhat olyan kompromisszumokat, amelyek miatt mégis érdemes elfogadni. De hogyha ez olyan szintű ellentmondást jelent, amit nem tudok összeegyeztetni a lelkiismeretemmel, akkor félre fogok állni és befejezem ezt a fajta közéleti szerepvállalást. Amikor Vona Gábor pártelnök úr és most már miniszterelnök-jelölt úr felkért a képviselőjelöltségre, jeleztem ezt neki. Nem a megélhetésem miatt csinálom ezt, hanem szolgálatból, nekem nem életcélom a politikai karrier. Kihívásként tekintek erre a most következő időszakra, s magam is kíváncsi vagyok arra, hogy meg tudom-e állni a helyemet ezen a téren is.

- Most úgy beszéltünk végig, mintha már megválasztottak volna. Hogy látod, milyenek az esélyeid? Tudod-e, hogy kik a riválisok, mégis milyen helyzetben van ott ez a párt, amelynek a színeiben indulsz? Nyilván azért indulsz, hogy bekerülj.

- Így van. A sportoló minek nevezne be a bajnokságba, ha nem akarja megnyerni? Úgy gondolom, hogy az esélyek jók, a Jobbik jelenleg országosan is, és a körzetben is a második legerősebb párt, és ne felejtsük el, még mintegy nyolc hónap van a választásokig. Az engem támogató párt népszerűsége töretlenül nő, ezért nem a kincstári optimizmus beszél belőlem, amikor azt mondom, hogy ezt a választást meg fogom nyerni. Azon fog múlni a sikerem, hogy az emberekhez eljut-e az az információ, hogy egy újfajta szellemiséggel politizáló, egyébként régóta ismert, elismer személy - nem pártpolitikus képviselőjelöltje van a térségnek. És hogy mi legyen a programom, azt a 72 település 72 polgármesterétől fogom megtudni. Nem én fogom kitalálni, hogy mire van szükségük az embereknek, ezt megmondják majd az ott élők. Nekem ezért viszonylag könnyű dolgom lesz, ezt az üzenetet kell közvetítenem az országos politika felé. 

- A vízilabda világában hogy fogadták a hírt?

- Ott már korábban tudták. A sajtó, a közvélemény előtt igyekeztünk titokban tartani, de az uszoda világában, ahol a zuhanyhíradó villámgyorsan szállítja a híreket - ilyet nem lehet tenni. Amikor napvilágra került, hogy sportvezetői posztomat megpályáztatja a Vasas SC - lényegében már mindenki előtt világos volt, s nem is ért senkit meglepetésként a későbbi hivatalos bejelentés. Kaptam sok gratulációt, és sokan sok sikert kívántak a jövőbeli munkámhoz. Olyan még nem volt, aki emiatt bármilyen módon elhatárolódott volna tőlem.

- Negatív vélemények? Fejcsóválás? Ilyesmi?

- Nem tapasztaltam ilyet. Elképzelhető, hogy lesz hasonló reagálás, de mindenki maga alakítja az életét. Természetesen sok szempontot mérlegeltem, amikor meghoztam ezt a felelős döntést. Arra jutottam, hogy nincsen veszíteni valóm, az emberek tudják, hogy mik az ambícióim, és nem fog megváltoztatni a közéleti szerepvállalás. Mint ahogy az olimpiai bajnoki győzelem sem formált más emberré. Hála Istennek, azzal tudok belevágni az életemnek ebbe az új szakaszába, hogy amennyiben nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzeltem, akkor nyitott ajtóval várnak vissza a sportéletbe.



- Van-e bármi, amit még el szeretnél mondani?

- Mindenkit arra bátorítanék - a világnézetétől függetlenül -, hogy ha van véleménye közéleti kérdésekben, akkor azt ne rejtse véka alá. Utaltam már rá, hogy ilyen szempontból külön érzem a saját felelősségemet, s mivel a vízilabda alapvetően értelmiségi sportág, sikersportág, amit tényleg szeretnek az emberek, fontos, hogy az ő számukra legyünk lámpások a szürkületben...

- Köszönöm a beszélgetést, jó munkát kívánok!

Fotók: Varga György/MTI, vlv és dr.Steinmetz Ádám