Minden vízilabdarajongó számára jól cseng a Steinmetz János név. Nos, így hívják Steinmetz Ádám napokban megszületett kisfiát is... Az olimpiai bajnok apuka 36 évesen is a Vasas vezére, pályája szép lassan fordul át civil területre - ami szintén a sport lesz. vlv-interjú: Steinmetz Ádám az életéről, a Vasasról, a magyar vízilabda helyzetéről.

STEINMETZ ÁDÁM a vlv-nek:

- Mi újság, Ádám, mi van veled mostanában?

- Minden a legnagyobb rendben van, játszom, élvezem az életet. A sors megajándékozott egy kisfiúval. Végül is ez az élet rendje...

- Mik az adatok?

- November 13-án született, 51 centivel, 2,8 kilóval, hál' Istennek nem volt egy hatalmas méretű baba, viszont jól van, már szépen gyarapszik. Jól érzi magát, szerencsére hagy aludni, ami fontos, mert most volt egy debreceni rangadónk, amit hoztunk, meg a Szentes elleni meccsünk, amit szintén megnyertünk. Úgy gondolom, hogy ez a két győzelem "felsőházat ér", sőt, akár komolyabb tervek megvalósítása is szóba kerülhet.


Emlék a londoni olimpiáról

- Dobálod továbbra is a gólokat, hogy érzed magad a vízben?

- Jól, köszönöm szépen. A Komjádi nekem a második otthonom, szeretek ott játszani, de ez a környezetváltozás (a Vasas mostantól ideiglenesen a Tüske-csarnokban játssza hazai meccseit - a szerk.) jót tett. Talán profibbak, ideálisabbak a körülmények, reméljük, a felújítás után a Komjádi is komfortosabb lesz. Furcsa volt tegnap lejátszani ott az első meccset, bár már két hete ott edzünk.

- Hogy alakul nálad jelenleg a profi sportolás és a civil élet aránya?

- Továbbra is úgy vagyok, ahogy nagyjából London óta: hetente öt, esetenként hat edzést vállalok és a mérkőzéseket. Általában a nehezebb edzésekre járok és azokra, amelyeken fontos dolgokat gyakorlunk, ezt mindig egyeztetem a vezetőedzővel. Ezen kívül az utánpótlás szakmai vezetője vagyok, ott is sok munkám van, szervezek, meccsekre, esetenként edzésekre járok. Nem unatkozom, de szeretem csinálni mindkettőt.


Emlék a sanghaji vb-ről

- Úgy emlékszem, volt már korábban valamilyen civil munkád.

- Igen. A közigazgatásban dolgoztam, a Környezetvédelmi Felügyelőségen voltam jogász, de hát egy fenékkel két lovat is nehéz megülni, hármat lehetetlen. Maradt a sportvezetői állás és az aktív sportolás. Továbbra is csapatkapitány vagyok, még ez is ad időnként elfoglaltságot, hiszen össze kell tartani a társaságot.

Nagyon büszke vagyok a csapatra, azt gondolom, eddig abszolút várakozáson felül teljesítettünk. Még akkor is igaz ez, ha el kell ismerni, a szerencse sokszor velünk volt, hiszen több olyan, az adott meccs végén megszerzett egygólos győzelemnek örülhettünk, amely minden esetben alakulhatott volna másként is. De hát, szokták mondani, hogy jó csapatnak van szerencséje. Talán ki lehet jelenteni, hogy ezen a szinten, a középmezőnyben jó csapatnak számítunk. Bízom abban, hogy így folytatjuk a továbbiakban is, amikor a felsőházban hétről hétre sokkal nehezebb megmérettetés vár majd ránk.

- Milyen érzés sok fiatal között játszani, szoktál bosszankodni a rutintalanság okozta hibák, elszalasztott lehetőségek miatt?

- Nagyon szeretem a fiatalokat, abszolút fiatal párti vagyok és ha nem kérdezed ezt, magamtól is elmondtam volna, hogy Bencz Rolf, Burián Gergő és az ifikorból épphogy kiöregedett Simon Henrik személyében nagyon tehetséges fiataljaink vannak. Azt gondolom, hogy az utóbbi mérkőzéseken jó játékkal hozzátettek a csapat eredményességéhez is.

Jó látni a tehetségek kibontakozását és külön öröm, hogy hallgatnak a szavamra, talán van részem a fejlődésükben is. Folyamatosan átadom nekik a tapasztalataimat és úgy érzem, kicsit ennek is köszönhető, hogy hétről hétre jó játékkal rukkolnak elő. Élvezik a vezetőedző bizalmát is, Burián Gergő most már alapembernek számít, kezdő játékos és Bencz Rolf is jó úton halad a felé, hogy ugyanezt elérje. És hát nem szabad elfeledkezni arról, hogy az ificsapatunk a KSI mellett a legjobb az ifjúsági bajnokságban, bajnoki döntőt várok tőlük. Ott is sok olyan fiú játszik, aki a felnőtt csapatba még nem fér be, de a harmadosztályban, az OBII-ben játszhat, s szerintem jövőre közülük többen a felnőttek keretéhez csatlakozhatnak majd.

Hosszú távon a 2000-2001-es korosztályunkra érdemes nagyon odafigyelni, a serdülők között is több olyan játékost látok, aki hamarosan hallatni fog magáról, szép jövő előtt áll, esélye van arra, hogy a felnőtt csapat tagja legyen valamikor.

Összefoglalva: a TEVA gyógyszergyár kiválása, támogatásának megszüntetése óta szerényebbek az anyagi lehetőségeink, módosultak az első csapat célkitűzései. Arra rendezkedtünk be, hogy sokkal nagyon figyelmet fordítunk az utánpótlásra, így próbálunk építkezni. Úgy gondolom, hogy jó úton járunk, mert az "első fecskék" már megjelentek. Annak örülnék, ha minden évben jönne két olyan játékos, aki be tud mutatkozni a felnőtt csapat keretében.



- Te most 36 éves vagy. Meddig folytatod? Van kitűzött időpontja a búcsúnak vagy addig csinálod, amíg jól érzed magad?

- Az az igazság, hogy jól érzem magam. A csapatnak még mindig meghatározó játékosa vagyok. A jelek azt mutatják, hogy ez a napi egy edzés elég ahhoz, hogy formában maradjak, az életkoromból adódó, tehát természetes fizikai lemaradásomat a rutinommal tudom kompenzálni, a versenysúlyomat pedig tartom. Most 1+1 éves szerződésem van, a szezon végén én dönthetem el, hogy folytatom-e vagy sem, egyelőre ragaszkodnak hozzám, s én is úgy érzem, hogy még nem jött el a visszavonulás ideje. De persze látni kell, hogy nagyon hosszú távra már nem tervezhetek, ez az átmenet pont jó arra hogy közben a klubban más területen is tevékenykedjek, valószínűleg ez lesz a jövő.

- A magyar vízilabda jelenlegi helyzetét hogy látod?

- Nem lesz egyszerű a leendő szövetségi kapitány dolga. Úgy gondolom, hogy Benedek Tibor rengeteg munkát "belefeccölt" a csapatba, ez látszott is a olimpián. Én talán egy-két poszton változtattam volna de ezt nem számítva elmondható, hogy a legerősebb csapat ment ki és képviselte hazánkat. Az ötödik hely viszont tényleg kudarc és sajnos ki kell jelenteni, hogy a csapat nem csak azt nem hozta, amit vártunk tőle, hanem azt sem, amire szerintem reálisan képes volt.

Most nyilván változtatásokra van szükség, ami viszont nem könnyű, mert jön a hazai rendezésű világbajnokság, a Dagály uszoda fantasztikus arénája hamarosan elkészül, nagyon sok ember fog szurkolni a fiúknak, egy részük testközelből, tehát nem tehetjük meg, hogy csak a 2020-as tokiói olimpiára koncentráljuk, az új csapat kialakítását helyezzük előtérbe. Fontos már rögtön a szép eredmény, miközben ismert, hogy jó pár poszton biztosan változtatni kell, mert több játékos is 30 év fölött van, néhányan már bejelentették, hogy válogatott szinten befejezik. A fiatalok meg kell, kapják a bizalmat, de jelen pillanatban nem látom hogy "tömegével" kopogtatnának a válogatott kapuján...

Ugyanakkor hozzáteszem: a TAO-támogatások eredményeként sokan kezdtek vízilabdázni, az ország több pontján sokkal többen vannak az egyesületekben, mint korábban. Akár a nagy számok törvénye alapján is: sokkal több játékos között több a tehetség is, ráadásul most a jó magyar edzők többségükben nem külföldön, hanem itthon keresik a kenyerüket. Van egy sikeres generáció, amelynek tagjai abbahagyták a versenyzést - és nem csak a válogatottakra gondolok -, s ők is edzőként vagy sportvezetőként folytatják pályájukat, nagy tudás, tapasztalat birtokában. Mindez szerintem meg fogja hozni a gyümölcsét, mégpedig hamarosan. Biztos vagyok abban, hogy Magyarországgal a közeljövőben is számolni kell, mint vízilabda nagyhatalommal.

- Ádi, köszönöm szépen a beszélgetést, hosszú, boldog életet kívánok olvasóink nevében az új Steinmetz-fiúnak!


Varga Dániel felvétele