- Szervusz, Attila! Egy újabb válogatott szezon vette kezdetét, hogy érzed magad, milyen itt, mik a reményeid?

- Köszöntök én is mindenkit! Igen, én most a harmadik világbajnokságomra készülök, ami azt mutatja, hogy azért sok nyár eltelt már, amióta válogatott lettem. Hála az égnek, hogy ismételten itt tudok készülni, nagy várakozásaim vannak. Az itteni, budapesti Eb életem egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb, maradandó vízilabda-élménye, és azt gondolom, hogy hasonló nézettség, nézőszám valószínűleg lesz, ha elkészül az uszoda – remélem, elkészül, mert a Margitszigeten játszani mindig egy plusz gólt, egy plusz lökést ad. Nagyon sokat kell dolgozni ahhoz, hogy döntőbe kerüljünk, legalábbis én oda szeretnék jutni.

- Négy évvel ezelőtt, amikor újraindult minden, és az első világbajnokságra készültetek, akkor is ilyesmi volt, hogy sokat kell dolgozni, meglátjuk, milyen lesz a csapat – és világbajnokok lettetek. Itt van egy kis párhuzam, gondolom, reménykedsz abban, hogy ugyanúgy végződik.

- Reménykedni lehet, meg a sportban vannak remények, de mindig azt mondja mindenki, hogy a munka számít. Amit itt el fogunk végezni, az az adag  elég kell, hogy legyen arra, hogy ütőképes csapat alakuljon ki. És ebben a csapat szó a legfontosabb, mert talán a világbajnokságon is azért tudtunk olyan eredményesek lenni, mert csapatként játszottunk, és ledaráltuk a világot úgy, hogy egy csapat voltunk, és összetartottunk. Aztán a végére valamiért ez kicsit alábbhagyott – nem mennék bele, hogy miért, ennek nincs itt az ideje.

Ez most egy új korszak, és nagyon-nagyon várom, hogy hazai közönség előtt játszhassunk, ez tényleg mindig egy plusz motiváció. Emlékszem, amikor jöttünk az Eb-re a busszal, már kint tapsoltak nekünk, üdvrivalgás fogadott minket, és ez valamilyen szinten átlendített minden holtponton. Azon az Eb-n is rengeteg olyan meccsünk volt, ami egygólos, vagy döntetlen körüli volt, és mindig meg tudtuk nyerni. Vagy mondhatnám a szerbek elleni csoportmeccset, ahol esélyesebbek voltak nálunk a szerbek, de meg tudtuk verni őket. A döntőben nyilván már nem tudtuk azt a pluszt hozni, de a döntőben meg bármi megtörténhet. Oda jussunk be, azt kívánom!

- Jó munkát kívánok!

(Lejegyezte: Ötvös Csilla)

Török Béla a vlv-nek

- Szervusz Béla, köszöntelek a válogatott edzésén! Láttam a közösségi oldalon, hogy nagyon nagy örömmel fogadtad a behívásod hírét, és már tulajdonképpen a vb-re készülsz. Mesélj erről!

- Hát nyilván a vb-re készülök, mert itt most mindenki a vb-re készül, aki itt van. Ugye egyelőre csak nyolcan vagyunk, ez egy ilyen rávezető jellegű hét, de hát ezt mondanom se kell, hogy tényleg cél a vb.

- Hogy készülsz erre? Mi az, amit megfogadtál magadban? Gondolom van egy terved, hogy mit szeretnél bemutatni, bizonyítani.

- Kijutni a budapesti világbajnokságra. Nem kell nagy dolgokra gondolni, az egyszerű dolgokat, a részfeladataimat akarom minél nagyobb sikerrel megoldani. Nincsenek csodák.

- Milyen a közösség? Túlvagytok már néhány edzésen.

- Nagyon jó, de hát ez mindig is így volt.

- Mire számítasz a következő hetekben?

- Azt gondolom, hogy a jövő héten eléggé komoly, fizikálisan is nagyon komoly megterhelés lesz. Aztán, hát, utána elkezdünk már "játszogatni", ott meg az lesz megterhelő. Nyilván nehéz lesz, de igazból én erre készültem, hogy nehéz legyen.

- Sok sikert kívánok, jó felkészülést!

- Köszönöm szépen!

(Lejegyezte: Vona Lilla)


vlv-képek az edzésről