Tizenhat éves kora óta olimpiai ciklusok szerint él. Ez lesz a hetedik olimpiája, de most először irányítja első számú vezetőként a válogatottat. A felkészülésről, saját fejlődéséről, csapatunk fő jellemzőiről, a tornán várható teljesítményről kérdeztük a szövetségi kapitányt. vlv-interjú egy nappal az olimpiai start előtt:

BENEDEK TIBOR a vlv-nek:

- Milyen érzésekkel vágsz neki az olimpiának, elvégeztétek azt a munkát, amit terveztél?

- Nem is feltétlenül az elmúlt hat hétről van szó, hanem három és fél évről. Sok munkát végeztünk és elég szépen összeállt az, amit szerettem volna. Hogy milyen típusú csapat legyen, milyen "vegyítésben", milyen életkor-aránnyal és milyen taktikai repertoárral, mire eljutunk az olimpia kezdetéhez.

- Amikor átvetted a válogatottat, olimpiai ciklusban számoltál és akkor ezek szerint, ami mostanra kialakult, megfelel az akkori elképzeléseidnek?

- Így gondoltam, igen. Arra számítottam, hogy a négy év egy folyamat lesz, amelynek során többen meg tudják tartani a helyüket és jönnek fiatalok, akik felnőnek ehhez a mostani feladathoz, esetleg olyanok is, akik három-négy évvel ezelőtt még a "vízilabda térképén" sem voltak.



- Kerültél-e nehéz helyzetbe ebben a három és fél évben?

- Igen, persze, de minden nehéz helyzet, amivel ebben az időszakban meg kellett küzdeni, azt a célt szolgálta, hogy mostanra a legjobbak legyünk. Ezt a csapatra is és magamra is értem.

- Mennyire tudtál összeszedni olyan élményeket, tapasztalatokat, tudást a parton, amelyek most majd segíthetik az eredményességet? Mekkora volt a te személyes fejlődésed?

- Óriási, szerintem, és ennek így kellett lennie. Egy olimpiai ciklus pontosan erről a fejlődésről szól az egyes játékosok, az edző, a csapat esetében egyaránt. Nem véletlenül élek én személy szerint 16 éves korom óta olimpiai ciklusokban. Mindegyik négyéves időszakban az volt a lényeg számomra, hogy abban az adott négy évben mennyit tudok fejlődni. Játékosként nyilván elsősorban a személyes fejlődésem volt a legfontosabb, most már összetettebb a feladat, mert a csapatról, a játékosokról is szó van.



- Ha le kellene írni szóban, milyen a csapatunk, milyen a játékstílusunk, hogy jellemeznéd?

- Azt mondanám, hogy sokoldalú, talán ez a legjobb kifejezés. Minden taktikai elemhez, minden feladathoz van emberünk, akár a védekezésről, akár a támadásról beszélünk, sőt, különböző típusú játékosaink vannak és mindenki tud valami olyat hozzátenni az egészhez, amit a másik nem.

- A játékbeli jellemzők?

- Vannak ilyenek is, de ezekbe nem mennék bele részletesen, már csak amiatt sem, mert az aktuális ellenfél kiléte azért mindig meghatározza az aznapi "részleteket", azt, hogy éppen mivel tudunk jobban kibontakozni.



- Nagyon fontos a lelki tényező és a te pályádon ennek már eddig is nagy szerepe volt - a rengeteg egygólos győzelemtől kezdve a hosszú sorozatterhelés végén bekövetkező sorsdöntő pillanatokig. Lélekben milyen erős ez a mostani csapat?

- Ez majd az olimpián kiderül.

- Az előjelek milyenek?

- Azokból a mérkőzésekből tudunk kiindulni, amiket eddig játszottunk és ennek alapján azt mondom, hogy az előjelek jók.

- A mostani felkészülésetek nem nélkülözte az új elemeket, hogy érzed, az a háttérmunka, ami segítette a csapatot, megalapozta a jó szereplést?

- Elégedett vagyok az elvégzett munkával, a körülményekkel, azzal, ahogy dolgozni tudtunk, az edzőtáborokkal. Minden eszközt megkaptunk és meg tudtunk adni a játékosoknak, hogy ők a legjobb feltételek között készülhessenek. Jónak tartom felkészülés, az összetett háttérmunka jelenlegi rendszerét, eddig is jó volt, de a három és fél év alatt ez a mostani a leginkább professzionális.

- Milyen a hangulat a játékosok között, mennyire szeretik egymást, mennyire harcolnak egymásért, ez is nagyon fontos lehet döntő szituációkban.

- Így van, ez nagyon fontos és bízom abban, hogy jó is lesz. Ezek olyan dolgok, amik hétről hétre, napról napra, meccsről meccsre erősödnek. Hogy mennyire tudnak egymásért küzdeni, az majd igazán az olimpia mérkőzésein fog megmutatkozni.

- Részben ide kapcsolódó kérdés: nagyon friss fejlemény a csapatkapitány-váltás. Látod-e már a hatását a játékban vagy a közösségi együttlét terén?

- Látom, nagyon kedvezőek a hatásai.

- Olimpia. Ismerjük a csoportmeccseink sorrendjét, az ellenfeleket. Mennyire tudtatok ellenük "személyre szólóan" készülni. Nyilván hatalmas "videóhegyek" vannak. Folyt ilyen munka párhuzamosan az edzésekkel?

- Persze. Minden téren készültünk, készülünk. Videóelemzésekkel, az ellenfelek játékosainak feltérképezésével, a csoportban ránk váró ellenfelek kiismerésével. Azt gondolom, hogy jól felkészültünk mindenből, saját magunkból is és az ellenfelekből is.

- Az olimpián való részvétel neked nem jelent újdonságot, most leszel azonban először első számú vezető. Ez jelent valamiben változást vagy ugyanúgy készülsz, ahogy eddig, hiszen már tudod, milyen egy olimpia?

- Eddig egy csapat tagja voltam, aztán edző, de most én irányítom az egészet, nekem kell meghatároznom a kereteket, s ez valóban teljesen más feladat, mint az eddigiek. Egy olimpia egész más, mint egy Eb vagy egy vb, de az igazság az, hogy amikor ott állok a parton, ugyanazt a munkát kell majd végeznem, mint minden más világversenyeken. Ezen a téren már nem lesz különbség.

- Az összesen három hét nagyon hosszú idő, s még csak most foglaltátok el a helyeteket az olimpiai faluban. Nem tartasz-e a körülményektől, sok a rémhír, amelyekről még nem igazán tudni, hogy nincs-e valamennyi megalapozottságuk...

- Sportolóként eléggé védve vagyunk, a biztonság kérdése szerintem minket annyira nem érint. Egy fontos dolog van, hogy mindenki egészséges maradjon, semmilyen fertőzést ne kapjanak el a játékosok. Ha veszélyekről van szó, csak ez fordul meg a fejemben, nem a külső körülmények.

- A hétköznapokat tekintve ebből a szempontból vannak óvintézkedések? Tehát megmondjátok a fiúknak, hogy mit nem ehetnek, mit nem ihatnak?

- Természetesen. Sőt, kell szedniük olyan gyógyszereket, amik felkészítik őket az ilyen problémákra, erősítik az immunrendszerüket, s mi azért nem nagyon eszünk Rióban a falun kívül. Abban pedig bíznunk kell, hogy az olimpiai falu teljes védelmet, biztonságot ad higiénia és táplálkozás szempontjából is.



- Szombaton megkezdődik a hosszú torna. Mire számíthatunk?

- Szerintem ez a csapat nagyon erős lesz fejben, mire odakerülünk a létfontosságú meccsekhez. A csoportkörben az a fontos, hogy benne legyünk a legjobb négyben, mert ez jelent továbbjutást.

- Van egy kis játéktér az erőkifejtés terén vagy már itt minden meccsen nagyon oda kell tennie magát a csapatnak?

- Szerintem nagyon oda kell tennie magát, s azt a pici pluszt, amit még ehhez is hozzá kell majd adni a folytatásban, meghozza majd a tét növekedése, az a tudat hogy már nem lehet hibázni. Ettől függetlenül a csoportmeccseken is maximumot kell nyújtani. Tény, hogy egyelőre nincs az a lélektani nehézség, hogy itt most csak győztesen szabad kiszállni a medencéből. 

- Magadban végiggondoltad, hogy mik a lehetőségek, kivel találkozhatunk a negyedöntőben? Szoktál így morfondírozni világverseny előtt?

- Különösebben nem. Annyira felkészülünk mindenkiből, hogy elég akkor arra az egy csapatra koncentrálni, akivel éppen szembe kerülünk. Addig is annyi minden történik majd a csoportmeccseken és még az utolsó pillanatban is előfordul, hogy "okoskodnak" csapatok, el akarnak kerülni egy-egy ellenfelet. Nincs értelme ilyenkor morfondírozni azon, hogy kivel kerülhetünk össze a negyeddöntőben.

Ma már kicsit más a helyzet azzal, hogy nincs az az előnye a csoportgyőztesnek, hogy kihagyhatja a negyedöntőt. Más hangulatot okoz ez végig a csoportmeccsek során, hiszen nem élet-halál kérdése a csoportelsőség, mint régen, amikor, ha megszerezted, pihenhettél még egy napot és biztossá vált, hogy semmiképpen nem bukhatsz a negyeddöntőben.

- Azért ettől függetlenül, gondolom, a csoportgyőzelem cél, már csak a szerbek miatt is.

- Nincs ez így kimondva, nem tűztem ki célul. Az biztos, hogy az első mérkőzésnek lélektani jelentősége van és kihathat a továbbiakra, akár nyerünk, akár nem. Én inkább ezzel foglalkozom többet, nem a csoportelsőség kérdésével.



- Nyilván tudod, hogy itthon óriási lesz az érdeklődés és a várakozás. Egyébként is népszerű a sportág, de négyévenként, amikor olimpia van, az is vízilabdarajongóvá válik, aki soha nem foglalkozik a pólóval, ráadásul Rióban ez az egyedüli csapatsportunk. Ezt hogy kezelitek, figyeltek-e a hazai reagálásokra, hogy jut el hozzátok az otthoni visszhang?

- Nagyon örülünk minden segítségnek, tudjuk, hogy ilyenkor ott áll mögöttünk 15 millió ember, de azért, amikor ott vagyunk az olimpián, nem nagyon szoktam foglalkozni azzal, hogy mi van körülöttünk. Más világversenyen sem, de olimpián pláne nem. Annyi minden történik, annyi hatás éri az embert, a többi magyar sportoló sikerei, kudarcai, egy házban lakik az összes magyar, kiteszik a bejáratnál egy dicsőségtáblára a helyezést elértek fényképét, így megyünk előre napról napra.

Érdekesség egyébként, hogy a saját bőrömön ezt a hazai szurkolást most éreztem először, a labdarúgó Eb alatt. Én mindig ott voltam a versenyen, küzdöttünk, harcoltunk és soha nem tapasztaltam még, hogy e közben mi történik itthon.

- Megdöbbentél ezen?

- Igen. Furcsa volt átélni és persze "beugrik", hogy valószínűleg a mi győztes meccseink is hasonló örömöt váltanak ki az emberekből. 

- A döntő napja megfordul-e a fejedben? Vagy ezt szándékosan elhessegeted, nem akarsz ezzel foglalkozni?

- Én úgy vélem, hogy mi ott leszünk a döntőben. Úgy gondolok erre, mint egy jó érzést kiváltó majdani fejleményre, de addig annyira fontos dolgokat kell végrehajtanunk, hogy egyáltalán odakerüljünk, hogy nem foglalkozom bővebben a gondolattal. Az aktuális csoportmérkőzésekre koncentrálok és tudom, hogy lesz majd egy negyeddöntő, egy elődöntő, meg majd a döntő, de nem ábrándozom róla. Egyszerűen csak tudom, hogy lesz.

- Köszönöm a beszélgetést, sikeres szereplést kívánok a szombaton kezdődő versenysorozaton!

BENEDEK TIBOR ADATLAPJA A VLV-N

VLV-FOTÓK BENEDEK TIBORRÓL

A VLV OLIMPIAI ALOLDALA FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ EREDMÉNYEKKEL