A magyar válogatott csapatkapitánya a vlv-nek adott interjúban összegzi a belgrádi Európa-bajnokság tapasztalatait, elmondja gondolatait csapatunk helyzetéről, a most következő nagyon fontos időszak feladatairól.

- A nyári sokkból mennyire volt nehéz magatokhoz térni? Milyen folyamat volt ez?

- Kazany után egyértelmű volt, hogy mindenki rosszul érzi magát és ahhoz sem fért kétség, hogy bizonyos dolgokon változtatni kell - mind csapatszinten, mind egyénileg. Hogy csapatszinten milyen változások történtek, az kívülről is látszott, ez Tibor döntéseinek sorozatát jelentette. Amit pedig egyéni szinten meg lehetett tenni a változás érdekében, az minden játékosnál más és más volt, a fejlődés az Európa-bajnokságon bizonyos megoldásokban volt tetten érhető. Csapatszinten elindult egy újfajta gondolkodás, s az egyének hozzátették már a klubszezon alatt, a mindennapokban azt a munkát, amivel végül a csapat teljesítménye is javult.

- Azért a nyári pofonok olyan nagyok voltak, hogy felvetődik az emberben: nem veszítettétek-e el a hiteteket, nem kezdtetek-e el azon rágódni: lehet, hogy nem is vagyunk olyan jók. Tehát, hogy alapjaiban nem rengette meg az önbizalmatokat a nyár?

- Azért is tartom az élet egyik legigazságosabb színterének a sportot, mert itt minden nap meg kell küzdeni azért, hogy ha a csúcson vagy, akkor ott tudj maradni, ha oda tartasz, akkor valóban odaérj. Az az érzés, hogy minket letaszítottak onnan, nem önbizalomvesztéssel járt, hanem mindenkiben dacot szült, olyan elhatározást váltott ki, ami minden siker alapja.



- Személy szerint neked mik voltak a fogódzóid ebben az időszakban? A régi sikereket idézted fel?

- Alapvetően maga a munka, ami a hétköznapokat illeti, az edzések, illetve hittem abban, hogy a csapat megújulása és az új taktika abba az irányba visz minket, hogy jobbak leszünk.

- Sok szó esett az új védekezésről. Belülről hogy láttad, mikorra sikerült hatékony szintre fejleszteni?

- A védelem nem feltétlenül azért volt jó, mert azt a védekezést, amit elkezdtünk, olyan nagyon jól csináltuk volna, hanem azért, mert volt valami, amit elfogadtunk, nagyon hittünk benne és feldobott minket az a tudat, hogy ezzel jobbak lehetünk, mint az ellenfelek. A kivitelezésbe sokszor hiba csúszott, de az utolsó pillanatban egy blokk vagy egy besegítés vagy az utolsó utáni pillanatban egy végig fantasztikus Nagy Viktor mentette a helyzetet, ezért mondhatom azt, hogy tulajdonképpen az oroszok elleni meccs első negyedének kivételével az egész Eb-n jó volt a védekezésünk.

- Ennek alapján viszont kénytelen vagyok azt a következtetést levonni, hogy akkor ebben a dologban még komoly tartalékok vannak...

- Igen. Én hiszek abban, hogy ha ezt a védekezést nem csak nagy elánnal és hittel fogjuk művelni, hanem még pontosan is, akkor még masszívabb lesz, még kevesebb gólt kapunk és a lefordulásaink számát is növelni tudjuk, hiszen ez is az egyik hozadéka lenne ennek a hatékony védekezésnek.



- Ahogy közeledett az Eb, a kívülállók számára nem nagyon látszott a kibontakozás és akkor enyhén fogalmaztam (olasz és spanyol meccs a Volvo Kupán). Most őszintén, te is érezted már akkor azt, amit Tibor határozottan állított és a közvéleménnyel is megosztott, hogy a csapat lényegében kész van?

- Én nem azt mondanám, hogy kész volt a csapat, hanem azt, hogy a lehető legjobb úton volt, még ha az eredmények nem is ezt mutatták. Ezt én akkor kifelé nem kommunikáltam, viszont a csapaton belül igen és azt éreztem a többieken, hogy mindenki így érzi. Nagyon nem játszottunk jól a Volvo Kupán, viszont már rajta voltunk azon az íven, amit be kellett járnunk ebben az időszakban. És azt hiszem, ez aztán látványosan megmutatkozott az Európa-bajnokságon, rögtön a görög meccsen. Szerintem jó színvonalú játékot mutattunk, és onnantól kezdve meccsről meccsre javult a csapat. Az oroszok elleni mérkőzés első negyede egy kicsit "bekavart", volt egy lefelé tartó kis görbe ebben az ívben, de ez egy nagyon rövid görbe volt és utána végig egyre jobban játszottunk, szerintem.

- A csapatra jellemző játékstílus változott-e lényegesen, mondjuk Kazanyhoz képest?

- Szerintem nem. Mind a védekezésben, mind a támadásban voltak újítások, sokat modelleztük az új dolgokat, mert nem volt annyi időnk, hogy éles helyzetben mindent többszörösen kipróbáljunk, és azt kell, hogy mondjam: néhány dolog nem úgy működött, ahogy az ki lett találva, de ezt felülírta az akarat, a taktikai megoldásaink helyességébe, illetve az egymásba és az egész csapatba vetett hit. Ezért mondom, hogy optimista vagyok, mert az alapja megvan mindennek. A többin csiszolni kell. Ahogy már mondtam, a védekezés kivitelezésén, és ami még hirtelen eszembe jut: az emberelőnyök kihasználásán, mert azért abban nem nagyon jeleskedtünk, kivéve a bronzmeccset. Ezt viszont én úgy értelmezem, hogy komoly előrelépési lehetőségeink vannak.



- Tudhatni, hogy a Tibor által vezényelt megbeszélések mellett a csapat "magában", vezetők nélkül is rendszeresen "ülésezett", sőt, talán nem sértek titkot, ha hivatkozom egy, a csoportgyőzelmet követő "kihelyezett" megbeszélésre is. A horvát meccs előtti összejöveteletek szerepe a győzelem utáni sajtónyilatkozatokban is bő teret kapott. Milyen volt ezeknek a megbeszéléseknek a hangulata? Mindig mindenki felspannolva jött ki a végén vagy szó esett higgadt fejjel taktikáról is? Hogy kell ezt elképzelni?

- Ezek fontos részei a csapat működésének, de ennél többet nem mondhatok, mert ez csak ránk tartozik.

- Furcsasága volt ennek az Eb-nek, hogy valahogy úgy alakult, hogy minden egyes meccs fontos volt valamiért. Nem kellett motivációt keresni, minden meccsen adott volt a feladat és annak teljesítése teljes odaadást követelt.

- Valóban érdekesen alakult és szerintem ez nekünk nagyon jól jött. Mi, hogy úgy mondjam, nem az a rutinból játszó, a meccseket kisujjból kirázó csapat vagyunk, élveztük azt, hogy tiszta erőből kell játszani, minél több gólt kell lőni először az oroszoknak, aztán a törököknek. Kis túlzással, legutóbb 560 évvel ezelőtt volt ennyire fontos egy magyar-török ebben a városban, mint most, a csoportmeccsen. A viccet félretérve, érdekes volt látni a török meccs után, hogy mindenki búslakodik, nem arra gondol, hogy 20 gólt lőttünk, hanem arra, hogy kár volt kihagyni még öt-hat másik helyzetet, mert akkor még nem tudtuk, hogy mit ér a 15 gólos különbség.



- Mekkora felszabadultságot adott neked és a játékosoknak a négy közé kerülés, ami egy nagyon komoly választóvonal?

- Ezen az Eb-n több választóvonal volt. Már eleve az első görög meccs, hiszen azt hittük, hogy azon a mérkőzésen múlik a csoportelsőség. Aztán ugye a döntetlen miatt az derült ki, hogy még a következő két meccs is fontos feladatként teljesítendő ahhoz, hogy megnyerjük a csoportot, ezért a következő választóvonal tulajdonképpen a magyar-török utáni görög-orosz volt, mert ott lettünk csoportelsők. A grúz meccs most csak véletlenül jutott eszembe, hogy lejátszottuk, annyira nem volt jelentősége. A következő választóvonal a negyeddöntő volt, ami egy világversenyen tényleg mindig kritikus, mert nem mindegy, hogy egytől négyig folytatjuk és két esélyünk van, hogy érmet szerezzünk vagy öttől nyolcig, a "lesajnált ágon" játszik az ember. És ezt a meccset megnyertük. Ugye, az elődöntő pedig... - nem lehet nem választóvonalnak nevezni, hiszen mégiscsak az a döntőbe vezető út, illetve jelen esetben az a győzelem olimpiai kvótát is jelentett volna. Ahogy az előbb is szó volt róla, ennek az Eb-nek a grúz mérkőzés kivételével minden meccse súlyos volt, tétje, különös jelentősége volt, a fejlődésünket szolgálta.

Szóval a horvát meccs után nagyon örültünk, de olyan nagy felszabadultságérzés senkiben nem volt, mert nem azért jöttünk, hogy négybe jussunk, hanem hogy megnyerjük az Eb-t, vagy legalább kvótát szerezzünk. Az öröm megvolt, de aznap este már videóztunk, a montenegróiakat néztük meg, hiszen előre kellett néznünk és a következő ellenféllel kellett foglalkoznunk.

- Ez a folyamatos "csúcsra járás" nem vett ki túl sokat belőletek fizikailag, idegileg? Nem volt ennek része abban a bizonyos utolsó negyedben, Montenegró ellen?

- Ha nagyon muszáj lenne kisajtolni belőlem, hogy mi az, ami miatt elveszítettük az elődöntőt, akkor talán azt tudnám mondani - és nem véletlen, hogy a negyedik negyedet vesztettük el -, hogy mintha egy picit valóban elfáradtunk volna, mintha felőröltek volna minket a montenegróiak. Ha egy pici különbség volt a két csapat között, akkor szerintem ez volt az.

- Hogy látod a fiatalok szereplését?

- A fiatalok szerintem azt hozták, amiért bekerültek a csapatba: lendületet, gyorsaságot, pimaszságot - és gólokat. Ennél többet beszélni erről már szakmai értékelés lenne, ami nem az én feladatom. Én mindenesetre örültem, hogy ennyi fiatal vesz körül, mert úgy éreztem magam, mintha legalább egy évvel fiatalabb lennék. :-)

- Melyek voltak a legfontosabb csapatkapitányi teendőit, amiket megismerhetünk?

- Ezzel kapcsolatban csak annyit mondok - mivel ennek a munkának nagy része kizárólag a csapatra tartozik -, hogy a jó csapatkapitánynak vannak fontos feladatai, de alapvetően a jó csapat csinálja a jó csapatkapitányt és ilyen szempontból nekem most könnyebb dolgom volt.



- Korábban többször hangsúlyoztad, hogy a csapatkapitányi munka egyik legnehezebb járulékos "terhe", hogy "mellékesen" a csapatban játékosként is meg kell felelni, ott is fontos feladataid vannak. Hogy ment kint a játék, mennyire voltál megelégedve a teljesítményeddel?

- Sok feladatom volt és szerintem sok mindent sikerült jól megoldanom. Azért van hiányérzetem. Elsősorban a támadójátékkal kapcsolatban, ezen belül is leginkább a góllövésre gondolok. Tudok sok mindenben segíteni a csapatnak, de a góllövésnek örülnek a legjobban a többiek is, ezen a téren előre kell lépnem, fejlődnöm kell. Azt hiszem, hogy a lélektana ennek a "visszahúzódásnak" az volt, hogy nagyon arra figyeltem, jól működjön a csapat, másoknak is jól menjen a játék és ez egy kicsit elterelte a figyelmemet arról, hogy ösztönszerűen "jöjjenek belőlem" a jó lövések, illetve a gólok.

- Mennyire foglalkoztatott titeket a lányok sikere?

- A bronzmeccs előtti pihenőnapon volt a lányok döntője. Körbekérdeztem, hogy ki szeretne kimenni és a csapat nagy része szívesen ott lett volna, hogy a helyszínen drukkoljon. Viszont a következő pillanatban mindenkinek leesett, hogy másnap a bronzért játszunk, ami nekünk nagyon fontos. Azt hiszem, ez a dolog jól példázza, hogy drukkoltunk a lányoknak, örültünk a sikereiknek, de a saját mindennapi elfoglaltságai nem tették lehetővé, hogy jobban elmélyedjünk az ő versenyükben. A döntőjüket tévén néztük, nagyon drukkoltunk, a sikerük feldobott minket, viszont folyamatosan a magunk dolgával kellett foglalkoznunk, mert abból nagyon sok volt...

- Hogy értékeled a selejtezőcsoportokat?

- Mielőtt a csoportokról beszélnék: örülök, hogy még három hetet el fog tudni tölteni együtt a válogatott. Ez az ív, amit az Eb-n mutatott játékunk kirajzol, továbbra is felfelé visz minket, s a trieszti torna - amellett, hogy a tétje nagyon nagy, mégiscsak az olimpiai kvalifikációról van szó - a fejlődésünket fogja szolgálni. Nekünk minden tétmeccsre szükségünk van.

Ami a csoportot illeti, nem volt zsákbamacska, az lehetett az egyetlen kérdés, hogy hozzánk kerül a spanyol csapat vagy nem. Ha ha nálunk lett volna, annak sem lenne nagy jelentősége. Lesz nyolc meccsünk, amelynek mindegyikét szeretnénk megnyerni.

- Szerinted milyen állapotban van most, ezután az Eb-harmadik hely után a csapat? Nagy fejlődés kell a végcél eléréséhez? A végcélt ismerjük.

- Örülünk ennek a bronznak, de nem vagyunk elégedettek. Ez azt jelenti: szerintem tudja mindenki, hogy miben kell fejlődnie, de ha nem is tudtuk volna, elmondta Tibor. Nagyon sokat kell dolgoznia mindenkinek egyénileg ahhoz, hogy a csapat erősebb legyen. Ez fogja majd azt a hozzáadott értéket jelenteni a csapat számára, ami sikere vezet minket. Még egyszer mondom: az alap megvan, és az a legfontosabb.

- Köszönöm a beszélgetést!

VARGA DÁNIEL ADATLAPJA A VLV-N