- Gratulálok a Győrben elért második helyhez. Igazából nagy jelentőségük nincs egy ilyen felkészülési torna eredményeinek, de azt láttam, hogy óriási volt az öröm nálatok a magyar válogatott legyőzése után. Ez nagyon fontos volt nektek?

- Fontos volt, de mi sem értékeljük túl. Objektív értéke ennek a győzelemnek szinte semmi nincsen, mert gyakorlatilag egy hivatalos keretek között megrendezett edzőmeccset nyertünk meg. A szubjektív értékelése erősen egyénfüggő, mindenesetre adhat egy lökést, egyfajta lelki pluszt. Úgy gondolom ugyanakkor: ahogy a magyar válogatott elleni kétgólos győzelem, úgy az olaszoktól elszenvedett tízgólos vereségünk sem a realitást tükrözte.

- Milyen érzés volt neked a magyar csapat legyőzése?

- Örültem, hogy nyertünk, de igazából ez egy edzőmeccs volt, a presztízsértéke szerintem kevés. Ugyanakkor, ha jól emlékszem én még nem szerepeltem olyan csapatban, amely legyőzte a magyar válogatottat, mióta itt játszom, ez nyilván nem egy "megszokott dolog".

- Hogy áll a spanyol válogatott? Tii valahogy mindig csendben készültök, nem sokat tudni rólatok. Mondd el, légy szíves, hogy milyen állapotban vagytok, milyen a csapatotok!

- Szerintem nagyon jó állapotban vagyunk, de ez a három nap kicsit sok volt, főleg úgy, hogy a végén egy játékost nélkülöznünk kellett, aki egyébként kulcsember, bekkel, centerezik, nélküle azért nehéz volt.

- Ki volt az?

- Alberto Munariz, a vállát fájlalta, az Eb-n egyébként ott lesz. Szerintem nagyon jó, úgymond meccsritmusunk van. Egy hetet készültünk a szerb válogatottal otthon, Barcelonában, utána négy napot a francia válogatottal a két ünnep között, most meg ugye itt voltunk Győrben. Tehát a meccsritmus mindenképpen meglesz. Innentől kezdve hozzuk a spanyolos lendületet, ami azért mindig nagy hullámzásokkal jár. Íme, képesek voltunk legyőzni a magyar válogatottat, majd másnap ki tudtunk kapni tíz góllal az olaszoktól, akik papíron nem erősebbek. Még mindig hajlamosak vagyunk ilyesmire, de ezzel tisztában is vagyunk, valamilyen szinten elfogadjuk. Ugyanakkor a jó teljesítményünkből próbálunk erőt meríteni majd az Eb alatt is.



- Hozott valami változást a játékstílusotokban az új edző? Mi a legjellemzőbb rátok? Maradtak a lefordulások?

- Igen, az alapvető elemeket szerintem megtartottuk, azért egy ország játékkultúráját nehéz megváltoztatni. Ami szerintem módosult, az az, hogy az új szövetségi kapitány egy fokkal nagyobb intenzitást vár el a játékosoktól. Ő maga is nagyobb hőfokon ég, mint a korábbi szövetségi kapitány.

- Mi a hivatalos elvárás nálatok az Eb-vel kapcsolatban?

- Hivatalos elvárás nincsen, elsősorban az olimpiai kvalifikációt szeretnénk megszerezni. Nagyjából ennyi, de ez sem hivatalos követelmény, mi szeretnénk. Nincsenek szankciók arra az esetre, ha nem sikerül.

- Hogy látod te az esélyeket?

- Úgy látom, hogy statisztikailag még mindig nálunk papíron erősebb csapatok vannak, úgyhogy ők az En-n nagyobb eséllyel indulnak, de most is bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk sok mindenre. Talán az utóbbi évek egyik legjobb spanyol csapata ez, s most mindenki a legjobb formáját tudja nyújtani, legalábbis remélem.



- Benne van ebben a csapatban egy nagy meglepetés?

- Hát, hétfőn este láttad.

- Te mondtad, hogy az egy edzőmeccs volt.

- Így van, ez nem egy releváns eredmény, de benne van, benne lehet hasonló bámikor, bárki ellen. Ahogy a Barcelonetában benne volt a BL-siker, s nyilván az a gerince a válogatott csapatnak másfél-két éve. A mezőny kiegyenlített, fizikálisan nagy különbségek nincsenek.

- Látom egészségileg jól vagy, sokat is játszatnak. Biztos a helyed?

-  Én vagyok az egyetlen center, úgy hogy ez valamilyen szinten megnyugtató...

- Sok sikert kívánok. Találkozunk Belgrádban.

- Köszönöm szépen.

(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)