A 24 éves Madaras Markó befejezi amerikai egyetemi tanulmányait, s mielőtt a New York Athletic Club játékosa lenne, majd nekifogna a mesterképzésnek Los Angelesben, fél évre hazatér. Az első osztályba feljutott Miskolc azonnal szerződtette. De ki ez az ismeretlenségből előbukkanó Madaras fiú?

Markó egri nevelés, a korosztályos csapatokban egyre jobb eredményeket ért el, aztán furcsa módon éppen akkor döntött az amerikai tanulmányok mellett, amikor megnyílt számára a lehetőség a felnőtt csapatban való szereplésre.

2010. április 17-én, a bajnokság alapszakaszának utolsó fordulójában bemutatkozhatott az első osztályban. Három gólt lőtt a 15:9-es egri győzelemmel végződött meccsen az OSC-nek. Ez volt élete első és mind ez idáig utolsó OB1-es mérkőzése. (Ami azt jelenti, hogy az összesített magyar eredményességi rangsorban nagyon előkelő helyen állhat, hiszen meccsenkénti gólátlaga három találat...)

A fiatalember (noha nem balkezes) mindig is Madaras Norbertet tekintette példaképének, az volt az álma, hogy egyszer egy csapatban játszhasson vele, vagy ha ez nem sikerül, legalább ellene szállhasson vízbe és dobjon róla egy gólt...

Ja, elfelejtettük megemlíteni, hogy Markó apai ágon Norbi testvére... A két fiú nagyon jó viszonyban van egymással, Markó természetesen rendkívül büszke kétszeres olimpiai bajnok bátyjára, Norbi pedig mindig minden segítséget, szakmai tanácsot, bátorítást megadott neki, amit csak lehetett.

MADARAS MARKÓ a vlv-nek:

- Mi történt veled, mióta kint vagy? Hol vízilabdázol?

- Ez az ötödik évem, a Pepperdine egyetem csapatában voltam, illetve vagyok még ebben az utolsó szezonban. A szintén egri Valics Bencével játszottunk itt együtt, amíg ő le nem diplomázott. A vezetőedzőnk Terry Schröder, aki jól ismert a vízilabda világában, hiszen ő volt az USA válogatottjának szövetségi kapitánya 8 éven keresztül, a másodedzőnk pedig Merrill Moses, aki még mindig az első számú kapus a válogatottban.

- Milyen szinten megy a játék?

- Úgy gondolom, hogy rengeteget fejlődtem, mióta eljöttem Egerből, hiszen az amerikai válogatott játékosainak 90 százaléka ebben a bajnokságban játszik, és emellett rengeteg külföldi van, akik szintén nagyon jók, mint például Konsztantinosz Geniduniasz (ő most igazolt haza Görögországba), aki a görög válogatottal harmadik helyet szerzett az idei vb-n, vagy akár Aleksa Szaponjicsot is említhetném, aki a szerb válogatottal harmadik lett az olimpián. Mellettük még számos felnőtt és korosztályos válogatott van Ausztráliából, Szerbiából, Horvátországból és Olaszországból. Nagyon profi körülmények között készülnek itt az első osztályú egyetemek, olyan hátteret (kezeléseket, orvosi stábot stb) kapunk, amilyenről a világon szinte mindenütt csak álmodozhatnak a sportolók, tehát minden adott a fejlődéshez.

- Mit tanultál, hogy állsz az egyetemmel?

- Közgazdaságtan volt a szakom, amivel már végeztem, és ebben a szemeszterben már csak egy 3 kredites tantárgyam van, amit teljesítenem kell ahhoz, hogy hivatalosan is diplomázzak. Így lett szabad a januártól következő fél évem, ami lehetővé tette, hogy hazajöjjek erre az időszakra, s ha már így alakult, játszani is szeretnék.



- Miért éppen Miskolc?

- Miskolc úgy került szóba, hogy idén nyáron a Pepperdine-nal Egerben edzőtáboroztunk és a túra zárásaként játszottunk egy meccset velük Miskolcon. Szerencsére jól teljesített a csapat, ezáltal nekem is jól ment a játék, így a mérkőzés után megkerestek, és mondták, hogy szeretnének leigazolni januártól, amikor itt, Amerikában végzek a sulival. Az időzítés pont jól alakult, hiszen van egy szabad félévem, mielőtt nyáron visszatérek az Államokba. Ugyanis, ha minden jól megy, akkor jövő nyáron a New York Athletic Club csapatában fogok játszani, utána pedig kezdem a mesterképzésemet itt, Los Angelesben. Volt egy állásajánlatom szintén Los Angelesben tavaszra, mielőtt újra elkezdem a sulit, viszont mindenképpen szerettem volna játszani még otthon, ha nem is egy teljes szezont. A miskolci egy jó, felsőházra esélyes fiatal csapat, és úgy gondolom, hogy adottak a körülmények ahhoz, hogy tényleg jól teljesítsen a társaság. Igyekszem ehhez én is hozzájárulni a bajnokság második felében.

- Közelebbről mi lesz a szakmád, illetve mit szeretnél csinálni?

- Valószínűleg ingatlanfejlesztéssel foglalkozom majd. Nehéz elmagyarázni, hogy ez pontosan mit is jelent, mert otthon nincs ilyen "foglalkozás". A következő OB1-es szezonon kívül nem tervezem magasabb szinten folytatni, hiszen 27 éves leszek, amikor végzek a teljes képzésemmel és akkor már mindenképpen a civil karrieremet szeretném építeni.

- Milyen eredményeitek voltak a csapattal?

- A Pepperdine-nal mindig egy jó közepes szintű csapat voltunk, az 5. hely körül, általában. Sajnos, mielőtt megérkeztem, az egyetem kapott egy öt évre szóló büntetést, ami azt jelentette, hogy évente jelentős összeggel kevesebbet költhettünk új játékosok ösztöndíjára, ez 1-2 vagy akár 3 jó játékost jelent, illetve az ő hiányukat... Ezt a hátrányt kellett volna ledolgozni, de így sajnos lehetetlen volt jobb helyezést elérni.

- Milyen poszton játszottál kint és a Miskolcnál hol fogsz játszani?

- Kint kapáson és rossz kézen is játszom. Úgy gondolom, hogy ez mindig is előnyöm volt, bármelyik oldalon tudok játszani. Még nincs információm arról, hogy Miskolcon milyen pozícióban számítanak rám, majd ott játszom, ahol mondják. :-)

- Pontosan mettől meddig leszel, a rájátszás végig belefér?

- Január elején megyek haza és a rájátszás végéig maradok.



- Norbitól kértél-e tanácsot?

- Felvázoltam neki a helyzetemet, elmondtam, hogy mik a lehetőségeim és mondtam neki, hogy mi lesz valószínűleg a döntésem. Elmondta, hogy neki mi a véleménye, ami szinte mindenben egyezett az enyémmel, így elég egyszerű volt a döntés.

- Annak idején azt mondtad, akár ellene is szívesen játszanál és szeretnél róla gólt lőni...

- A Szolnok-Miskolc meccsel sajnos "elkerüljük egymást" Norbival, úgyhogy szerencséje van :-) Bíztam benne, hogy fogunk egymás ellen játszani, de mire otthon leszek, már mind a két, egymás elleni forduló meglesz.

- Jó hírem van: február 20-án lesz a Szolnok-Miskolc! Tehát "belefér"... :-)

- Ez tényleg jó hír, így mindenképpen nagyon várom azt a mérkőzést, ez lesz az első alkalom, hogy egymás ellen játszunk és valószínűleg az utolsó is, tehát biztosan maradandó élmény lesz mindkettőnk számára!

- Hogy érezted magad Amerikában? Konkrétan helyileg hol is senyvedsz most?

- Malibuban, ez egy tengerparti város Los Angeles mellett. Nagyon szeretek itt lenni, teljesen megszoktam a kinti életet. Azért lassan már mégiscsak öt éve lesz, hogy itt élek, és évi egy hónap otthon nem olyan sok, úgyhogy egy kicsit tartok attól, hogy milyen lesz ismét hozzászokni az otthoni dolgokhoz. Leginkább a téli hidegtől félek, de csak túlélem valahogy. :-)

- Kívülről hogy látod a magyar vízilabda elmúlt öt évét? Eger? Válogatott? Nem fordult meg közben a fejedben, hogy rosszul döntöttél és mégis jobb lett volna itthon folytatni magas szinten a játékot?

- Ahogy már arra többen is rámutattak, sajnos több ország felzárkózott és már nem emelkedünk ki a mezőnyből. Mindenhol megtanultak vízilabdázni és valamit muszáj lesz újítani, hogy újra a csúcsra érhessen a válogatott, már talán Rióban is.

Örülök, hogy az Egernek végre sikerült nemzetközi szinten jobban szerepelnie, mint az elmúlt években, még ha ez egy kicsit a bajnokság rovására is ment és ott nem sikerült döntőt játszani. Ebben az évben, úgy gondolom, hogy mind a három magyar topcsapat messzebb fog jutni a BL-ben.

Egyáltalán nem gondolom, hogy rossz döntés lett volna az, hogy nem maradtam otthon. Mindig tisztában voltam a képességeimmel, és tudom, hogy messze voltam a felnőtt válogatottságtól. Reálisan egy jó OB1-es játékos lettem volna, viszont az nekem nem volt célom. Szerettem volna mindig a legjobb lenni abban, amit csinálok, és amikor rájöttem, hogy ez nem feltétlenül a vízilabda, és hogy nem leszek olimpiai bajnok, tudtam, hogy valami mást kell találnom. Ezért is jöttem ki a vízilabda révén, hogy egy olyan karriert építsek magamnak és olyan tudást szerezzek, amire otthon nem lett volna lehetőségem a magas szintű vízilabda mellett.

- Markó, várunk haza szeretettel és nagy kíváncsisággal. Találkozunk az uszodában, januárban!

VLV-VIDEÓ (TV Eger)


Annak a bizonyos egyetlen OB1-es meccsnek a tudósítása (Köszönjük a TV Eger, Turay Zoltán segítségét!)