A háromszoros olimpiai bajnok vízilabdakapus, Szécsi Zoltán 37 éves, mostantól első osztályú klub vezetőedzője, de ugyanebben a csapatban ő a kapus is. Azt mondja, jobban véd, mint amikor London után visszavonult a válogatottságtól. vlv-interjú.

- Köztudott, hogy a te edzőségeddel kezdte meg a felkészülést a Kaposvár, de közben kapusként még játszol is. Ez az első ilyen szezon. Hogy lett ez? Készültél erre?

- Egy évvel későbbre vártam, egy picit a kényszer szülte ezt a megoldást. Szilveszter (Fekete Szilveszter eddigi vezetőedző - a szerk.) menedzseri feladatot lát el a klubnál, úgyhogy az egész csapatot én vettem át. Egyelőre nagyon pozitívnak tűnik minden, azt tapasztalom, hogy talán hitelesebb az úszóedzést úgy vezényelni, hogy maga a "bemondó ember" is csinálja a feladatot, amit kiad.

- Hogy zajlik egy edzés? Bent vagy te is a vízben és átkiabálod a pályát középről, hogy mindenki hallja?

- Középen vagyok, igen, de van nekünk egy Józsi bácsink (Berta József segédedző - a szerk.), aki azért levezényli az egész úszást. A 4x6x100 nem úgy néz ki, hogy beérek elsőként és sorban bemondom a többiek idejét…, de az tény, hogy én úszóeredményeim is javulnak. :-) Előre megcsinálom az edzésprogramot és átküldöm, de nem ragaszkodunk hozzá betűről-betűre, olyan nyolcvan-kilencven százalékban csináljuk azt, amit elterveztem.



- Váratlanul kellett meghoznod ezt a döntést, vagy terveid voltak eleve az edzői munkával?

- Azt gondoltam, hogy Rió után így folytatom, de addig mindenképpen játszani szerettem volna. Amikor Egerben megszületett a döntés, hogy én már nem kellek abba a pozícióba, amiben korábban voltam, nagyon úgy nézett ki, hogy abbahagyom. Most pedig úgy érzem: jelen pillanatban jobb kapus vagyok, mint voltam akkor.

- Ezt miből méred le?

- Egész egyszerűen abból, ahogy védek, ahogy mozgok a kapuban. A válogatottság szempontjából most már három "kihagyott", s ezzel párhuzamosan tervszerűen felépített nyár áll mögöttem, s ez teljesen visszaadta az egészségemet. Végre azt mondhatom, hogy teljes mértékben egészséges vagyok!

- Tulajdonképpen az volt a problémád, hogy évtizedeken át nem tudtál nyáron pihenni?

- Így van. Nem tudtam pihenni, a felkészülés pedig soha nem volt annyira tervszerű, mint most. Figyelek arra, hogy a pihenőidőszakban is legyen egyfajta testépítő-jellegű edzés. Izomzatot igazából úgy lehet építeni, hogy mellette az ember sokat pihen. Klasszikus alapozáskor, amikor iszonyatos mennyiséget kondizunk, rendesen elfáradunk, valamennyire az erő is növekszik, de valódi, tartós izomnövelésre ez a rendszer nem alkalmas. Nagy kondi nagy súllyal és nagy pihenő - ez a recept. Ezt én is végigcsináltam és mellette augusztusban elkezdtem a komoly edzéseket. Addig csak úgy neveztem, hogy "hiúsági programot" csinálunk.



- Azt mondtad, hogy jobb kapus vagy, mint voltál, amikor Egerből eljöttél… Mi van a sport-ambíciókkal? Azokban a bizonyos, megterhelő évtizedekben világversenyekre jártál, és nagyon nagy különbség lehet, hogy valaki „csak” az OB1-es pontokért játszik.

- Nem. Szerintem ezt csak hiszik az emberek. Pontosan ugyanaz a feladatom, a lövések kivédése. Most, ha a mi szintünket veszem alapul és meg tudunk verni egy BVSC-t vagy egy Vasat, akár a végén ötösökkel, az nekem pontosan ugyanolyan élmény, mint egy olimpiai meccset megnyerni.

Mostanában újra elkezdtem élvezni a vízilabdát, ezért is gondoltam arra, hogy az edzősködés majd csak Rió után következik.

- Edzői téren mik az ambícióid? Mondjuk például cél-e, hogy egyszer a válogatott szövetségi kapitánya legyél?

- Nekem a játékos pályafutásom során is az volt a titkom, hogy soha nem tűztem ki iszonyatos nagy célokat magam elé. Mindig a dolgomat végeztem, és azt igyekeztem a lehető legjobban csináéni, ez pedig nagyon gyakran mindenféle eredményre vezetett. Most is így gondolkodom, jelenleg a Kaposvár csapatából akarom a legtöbbet kihozni. Van hat olyan játékosunk, akik tavaly még az ifiben szerepeltek, és nem junior válogatottak, pedig szerintem a keret közelében lehetnének, de mivel alsóházban játszottak, ezért szóba sem kerültek. Úgy gondolom, hogy az OB1-ben nagyon jó kis játékosokká válhatnak, amihez persze rengeteg munkára van szükség. Ezt nekik kell elvégezniük, de nyilván valaki elvégezteti velük.



- Mi a helyzet az edzői képesítéssel?

- Egyelőre egy sima OKJ-s végzettségem van, az edzők nagy részének ez van, a TF-en jelenleg nincs képzés, így nekünk a szövetségi kétéves képzésre kell jelentkeznünk. Szerintem papírban nem ad sokkal többet, de mégis ez az elérhető legmagasabb szakmai képesítés ma Magyarországon. Az anatómiát, elsősorban a funkcionális anatómiát megtanultam, váll, térd, gerinc. Nagyon más nincs is, amire szükségünk van. E mellett meg, azt mondom, hogy edzéselméleti szinten nagyon sok tapasztalatom van. Sokféle edzővel dolgoztam, és rengeteget tanultam tőlük, jót is megfigyeltem és rosszat is, olyan dolgokat, amiket semmiképpen nem fogok követni.

- Azt még mindig nem tudom, hogy tulajdonképpen miért akarsz edző lenni.

- Úgy gondolom, hogy a válogatottban és nemzetközi szinten eltöltött rengeteg év olyan tudással halmozott el minket, amit „kötelező” továbbadnunk.

- De meg kell találnod az örömödet is közben… Az edzői munkának nyilván van valami szépsége, ami megérintett, különben nem ezt választottad volna.

- Az az öröm, hogy tanítok. Amitől én úgy érzem, hogy több lehetek, mint más edző, az az, hogy úgy gondolom, nagyon nagy hiba, amikor megmondják, hogy mit kell csinálni és nem teszik hozzá, hogy hogyan. Igyekszem majdnem minden mozgást apró pici elemeire bontani. Hogy konkrét példát mondjak: a lábtempónál kifejezetten érzem, hogy Magyarországon a képzésnek rengeteg hiányossága van. Kevesen tudják, tízből nem tudom hány edző tudná megmondani, hogy mi a jó lábtempó kulcsa, hogyan kell jó lábtempót csinálni. Márpedig, ha nem tudják, hiába rakják oda az 5 kg-s medicint a gyerek nyakába, hogy tapossál, a srác iszonyatos munkát fog fölöslegesen megcsinálni ahelyett, hogy helyesen megtanítanák a mozdulatra, a mozgásra. Nekem szerencsére Bors Laci volt a kapusedzőm, tőle rengeteget tanultam a helyes lábtempóról. Nyilván saját magamat is figyeltem, mert a térdműtétem után gyakorlatilag újra össze kellett tenni a mozgást, és nagyon nagy segítségemre volt az így megszerzett tudás. Addig szinte nem is tudtam, hogy hogy taposok, csak tapostam és kész.


Baranyai Gerda felvétele

- A következő, átmeneti év milyen lesz neked? Hogy lehet a vízből edzősködni? Azért az egy nagyon ritka dolog.

- Ami a legnehezebb: játék közben a játékra és a cserékre is figyelni. Cserélés szempontjából igyekeztem különféle sablonokat kidolgozni, amiket az érintettekkel megbeszélek. Bízom abban, hogy nekik is a fejükben lesz és akkor tudom azt a meghatározott cserélgetési szisztémát követni, ami nagyjából már körülbelül akkor körvonalazódott a fejemben, mikor a csapat összeállt. Ez lesz a legnehezebb része, az összes többi könnyebb, és mondom, az edzéseken nem is feltétlenül rossz, hogy ott vagyok a vízben mellettük.

- Ez nekik nyilván egy plusz inspiráció…

- Igen, igen. Nekem pedig ugyan nagyon fárasztó, de talán ennek köszönhetően rettentő jó edzettségi állapotban vagyok.

- Ez a mostani csapatod mire lehet képes a bajnokságban? Mondtad, hogy sokan nagyon fiatalok...

- Öttől-tízig. Ez egy "őrült futam" típusú bajnokság lesz. Ha nagyon jól sül el az év, akkor az ötödik-hatodik helyre is be lehet futni, ha nagyon rosszul, akkor a tizedikért is küzdeni kell.

- Az új szisztémájú OB1 alapszakaszában a jóval nehezebb csoportba kaptatok  besorolást. Nagyon bánkódsz emiatt?

- Alapvetően igen, mert az eredeti cél az lett volna, hogy a felsőházba jussunk. Ugyanakkor úgy vagyok ezzel, hogy ha innen sikerül a felső régióba eljutni, akkor már esetleg ott is tovább tudunk menetelni, biztosan nem leszünk pofozógép.

- A városban milyen helye van a pólónak?

- Alapvetően szeretik, ez egy sportos város, bár a Rákóczi kiesett, csak nosztalgia szintjén van meg az élvonalbeli foci. A röplabda szenzációs, a kosárlabda is, igyekszünk felérni mi is arra a szintre.


Szécsi Zoltán (eddigi) utolsó érme világversenyen: 2012 január, Eindhoven, Eb-bronz

- A válogatottat mennyire kíséred figyelemmel? A sportág helyzetét hogy látod?

- A sportág helyzetét javulónak látom. Úgy gondolom, hogy van egy elit válogatottunk, amely idén egy kicsit fáradtabbnak tűnt. Pontosan ebből a szemszögből aggódom egy kicsit, mert az olimpiáig hátralévő kevesebb mint egy évben nem nagyon látom az esélyét annak, hogy frissek, pihentebben lehetnének a játékosok. Így kívülről ezt gondolom a „legnagyobb hibának”, fáradt arcokat láttam egész nyáron.

- Ezzel összefüggésbe hozod az idei világversenyeken elért két hatodik helyet?

- Ha őszintén akarok válaszolni, akkor azt kell, hogy mondjam: igen. Én átéltem azt, amiben ők most vannak. Sajnálom őket, mert tudom, hogy ilyenkor egy profi versenyző még több, még nehezebb munkának áll neki, holott lehet, hogy egy-egy jól időzített wellness-hétvégével előrébb lennének...

- Végezetül: a beszélgetésünk jó része alatt foglalkoztat egy kérdés, de nem is nagyon merem feltenni...

- Mondjad csak...

- Többször említetted Riót, mint határkövet a pályafutásodban, meg azt is mondtad, hogy jobb állapotban érzed magad most, mint három éve, jobban védsz, mint amikor válogatott szinten abbahagytad. Lehet, hogy még dédelgetsz olyan álmokat, hogy jövőre, a riói olimpia meccsein a magyar kapu előtt állsz...?

- Erre csak azt tudom mondani, hogy ha Tibi felhív, és azt mondja, szükség lenne rám, akkor én készen állok.

- Köszönöm a beszélgetést.

(Lejegyezte: Kerbi)

Szécsi Zoltán adatlapja a vlv-n