Most nem nyuszi lesz a kalapban - vlv-interjú Benedek Tiborral
A szövetségi kapitány kicsit az elmúlt két évet is értékeli, kifejti nézeteit a folyamatos megújulás fontosságáról, a nyári formaidőzítés nehézségeiről és persze arról is, hogy mivel lenne elégedett a most kezdődő válogatott-idény végén.
- Tibor, a szezon most indul, milyen az előérzeted? Mit érzel a levegőben?
- Még semmit, de az már azért látszik, hogy elindul valami új. Kiderülhet ez a döntéseimből, a választásaimból, akár az év közbeni próbálkozásaimból vagy a mostani kerethirdetésből is. Két év telt el, hogy átvettem a válogatottat, s szeretném, ha folyamatosan megújulna a csapat - ez játékosok esetében is így van, de leginkább magát a játékot illetően. Mindig szeretnék új taktikai elemeket bevetni, illetve az aktuális vízilabdának leginkább megfelelő taktikát játszatni. Azt gondolom, hogy a helyzet az elmúlt két évben egy picit változott, illetve rendszeresen halljuk, eljut hozzánk, hogy az ellenfeleink rengeteget dolgoznak, ahogy közeledik az olimpia, mindenki hatalmas erőfeszítéseket tesz, hogy még jobb legyen. Nekünk is az a feladatunk, hogy soha egy pillanatra se elégedjünk meg azzal, amit az elmúlt két évben elértünk. Dolgozni kell, meg kell újulni, még akkor is, ha a szezonkezdetkor mindig úgy vágunk neki a munkának - mint most is -, hogy taktikailag magasabb szintről kezdünk, természetes, hogy nem ott tartunk, ahol két évvel ezelőtt voltunk.
- Ahhoz képest, amikor elkezdted, változott-e a gondolkodásod? Mi az amire azt mondtad, hogy a tapasztalatok alapján ezt nem így fogom csinálni, hanem máshogy. Van ilyen?
- Persze. A két év azért rengeteg tanulsággal járt, sokszor meg is újultunk ez alatt a két év alatt, miközben egy dolog nem változik: arra törekszünk, hogy az ellenfeleink, riválisaink ellen maximálisan felkészüljünk, akár emberekre lebontva, akár csapatszinten. De ez a munka is "magunkkal" indul. Azzal, hogy tisztában legyünk a lehetőségeinkkel, a képességeinkkel, azzal, hogy mit tudunk és mennyit vagyunk hajlandóak áldozni a siker érdekében. Azt gondolom, hogy annyiban más a helyzet a két évvel ezelőttihez képest, hogy akkor minden új volt. A taktikai elképzeléseim, az edzésmódszereim, azok a külsőségek, amik kapcsolódtak ehhez az új csapathoz. Nyilván ezek működtek, a mai napig is működnek, de már nincs bennük annyi újdonság, tehát egész máshogy kell a játékosoknak is hozzáállni a napi munkához. Már nem tudok nyuszit előhúzni a kalapból, amit pedig két éve még sikeresen megtettem. Itt is azt gondolom, hogy a munka az, ami nagyon számít, illetve 
még egy dolog: nagyon bízom a játékosaim tehetségében. Rendkívül jó játékosokról beszélünk, de ahhoz, hogy minden sikeresen működjön, sokat kell együtt lennünk, gyakorolnunk. Új játékosok vannak, a fiatalítással egyre inkább megmutatkozik a generációs különbség is a csapaton belül, sokat kell dolgozni azért, hogy összeérjünk.
- A csapatoddal kapcsolatban van-e most valamilyen gondod? Van-e ilyen poszt vagy játékelem?
- Szivós Marci hiánya egy kicsit átalakítja a csapatszerkezetet. Ez látható volt már görögök elleni legutóbbi mérkőzésen is, amelyen ő nem játszott. Marci a kapás oldalon fontos szerepet töltött be, most várható, hogy az első időszakban lesznek kísérletek, amelyek révén létrejöhet a csapat átalakított, hatékony felállása. Ezen kívül a felkészülés "munka része" ugyanolyan lesz, mint amilyen szokott lenni. A bekkeknek meglesz a saját feladatuk, a centereknek is, a szélsőknek is, meglesznek a mozgásaink, az év folyamán már látszott, hogy mit szeretnénk csinálni a vízben: mozgásos játékot, betöréseket, hatékony szoros emberfogást. Egyértelmű, hogy milyen típusú emberelőnyöket játszunk, ezeken már nem nagyon fogunk változtatni, nyilván módosítások előfordulnak, de ez inkább a fejlődés következménye.
- Mondtad az előbb, hogy már nincs az az újdonságvarázs, ami az elején volt. Ezt egy picit tovább élezném, és megkérdezném, hogy nincs-e fásultság? Nyilván azok között, akiket most hívtál be, nincs, mert ők "el vannak szállva" attól, hogy itt lehetnek, de a standard, régi játékosokban sincs, akik már több mint egy évtizede magas szinten űzik ezt a sportot? Hogy lehet fenntartani azt a motivációt, azt a tüzet, ami kell a legnagyobb teljesítményhez?
- Én ’89-óta vagyok a válogatott mellett valamilyen szinten, ez azt jelenti, hogy 26. éve. Ez alatt a 26 év alatt mindig meg tudtam találni a motivációt. Ez nem edzőkérdés. Soha nem az edzőtől vártam el játékosként, hogy megteremtse a motivációmat. Ez a játékos feladata. Amikor vége van egy világversenynek, ha nyer akkor azért találja meg a motivációt, ha nem nyer, akkor azért. Ha a klubban jól szerepelt, akkor azért akarjon a válogatottban is sokat nyújtani, ha rosszul, akkor azért. Csapatról beszélünk, de a motivációt minden egyes egyénnek saját magában kell megtalálnia. Ha ez nem sikerül, akkor nem is érdemes elkezdenie a felkészülést.
- Jó, te Benedek Tibor vagy, de látod ugyanezt a játékosokon? Ez vízilabda-intelligencia, sportági sajátosság?
- Az már edzői feladat, hogy olyan játékosokat válogassak be, akiken látom az elszántságot. Azt gondolom, hogy lesz tizenhárom ilyen játékosom!
- Kik a legnagyobb ellenfelek idén? Volt egy rangsorod korábban, hogy a szerb és az olasz a mezőny fölött áll, utána jön az összes többi, de mi is ott vagyunk a "második sorban".
- Ez most már nem így van. Valóban, az első évben volt még az olasz-szerb, aztán már csak a szerb magaslott ki. De már nem állítok fel ilyen rangsort, mert nem kell. Két éve dolgozunk együtt, a magyar vízilabda újra ott van a legjobbak között, és ezt az állítást szerintem senki nem cáfolhatja meg. A magyar vízilabda-válogatott minden világversenyen újra az egyik esélyes, nincs mit magyarázni tovább, és szerintem az a legfontosabb, hogy ezt mindenki tudja, akár magyar, akár az ellenfelünk.
- Idén nyáron két nagy jelentőségű torna lesz, viszonylag közel egymáshoz. Előbb a Világliga szuperdöntője jön, itt már olimpiai kvótát is lehet szerezni, de a közeli vb miatt is fontos, hogy milyen benyomást hagyunk a bírókban és az ellenfelekben... 
- Bízom abban, hogy a Világligán szereplő tizenhárom meg fog győzni, mert az nagyon jó lenne, örülnék, ha ugyanez a tizenhárom lehetne a vb-csapat is. Összehasonlíthatatlanul komolyabb Világliga-torna lesz ez, mint az előző kettő volt. Mindenki sokkal erősebb lesz, már a legjobb csapatával fog érkezni, annak ellenére, viszonylag keveset, csak két hetet lehet készülni a szuperdöntőre.
Június 8-áig vagyis a mai napig elengedtem a BL-ben szerepelt játékosokat, mert azt gondolom, hogy többet érek egy hét pihenővel és két hét munkával, mint három hét munkával, pihenő nélkül. A játékosok fejben és fizikálisan is sokkal jobb állapotban lesznek a Világligán így, az egy hét pihenő egyáltalán nem fogja őket visszavetni a játékban. Fontos a fizikai felkészülés, de valószínű, hogy ez a munka igazán már amúgy is csak a Világliga után kezdődhet meg, mert az előttünk álló két hét nem lesz erre elég. Közben még egy tornán is részt veszünk Rómában, tehát ez az időszak mindenképpen inkább a játékról fog szólni, mint a fizikai munkáról. Nagyon fontosnak tartom a Világligát, szerintem ott már készen fog állni a csapat a nagy küzdelmekre is. Igazából ezért dolgoztunk év közben annyit, hogy ez a két hét most elég legyen, s nyugodt szívvel állhassunk ki már ezekre a mérkőzésekre is.
- Most fogsz konkrétan szembesülni azzal, hogy az egyik világversenyen más szabályok szerint kell játszani, kisebb pályán, mint a következőn, néhány héttel később. Mennyire lesz ez zavaró?
- Van két hét felkészülés és utána jön a Világliga, aztán van egy hónap még nagy pályára visszaállni. Valóban nagy különbséget jelent, szerintem fizikálisan is. A kis pálya nem annyira megterhelő, viszont a Világliga szuperdöntőjében minden nap lesz mérkőzés. A nagy pályán fizikálisan sokkal nehezebb lesz, de a vb-n minden meccs után lesz pihenőnap, ráadásul a sorsolás eredményeként a mi első hetünk elvileg nem annyira nehéz. Szerintem könnyen át fogunk állni, ettől nem tartok, meg fogjuk oldani.
- Címvédőként megyünk a vb-re, Kazanyba, ahol valószínűleg egész más körülmények lesznek, mint Barcelonában voltak, de gondolom ez nem igazán számít, amikor ott vagytok. Most hogy látod, viszonylag rövid idővel a vb előtt, amikor a közvetlen felkészülés kezdődik: jó vagy rossz nekünk, hogy nagyon könnyű csoportba kerültünk?
- Nem sírok emiatt. Amikor nehéz volt az Eb-n a sorsolásunk, azt is elfogadtunk, akkor aszerint készültünk, most eszerint készülünk. Arra kell számítanunk, hogy a csoportkör után lesz három mérkőzésünk, ami eldönti, hogy dolgoztunk, s hogy mit ért az idei évünk. Igazából mindig is erről szólt, mindegy, hogy jutsz oda, a vége mindig ez a három legfontosabb meccs.
- Nem tartasz attól, hogy kevés ilyen éles szituáció lesz a nyáron? Olyan, amit nem lehet edzésen gyakorolni, hogy hozzászokjanak a játékosok. Ezt hogy oldod meg?
- Van egy versenynaptárunk, amiben azért szerepelnek nehéz mérkőzések, talán nem túlságosan nehezek, de van egy nagyon nehéz Világligánk, ami lelkileg is nagyon sok tanulsággal járhat. A tavalyi Világliga "felvezette" az év számunkra legfontosabb versenyét, a budapesti Európa-bajnokságot. Rengeteget tanultunk abból az egy szerb mérkőzésből, amit elvesztettünk a végén Dubajban, talán át is alakította a játékunkat. Szerintem a bergamói szuperdöntőben megint sok tapasztalatot szerzünk. Utána követke
zik a Vodafone Kupa, lesznek még hivatalos mérkőzéseink, aztán pedig megpróbáljuk a játékosokat olyan állapotba hozni a vb második hétre, hogy azt a bizonyos három meccset meg tudjuk nyerni.
- Hogy alakul a stábod? Változik-e valami?
- Ugyanaz a stáb, mint eddig. Június 8-án csatlakozik Dabrowski Norbi, ő is kapott egy hét pihenőt. Illetve a stáb bővül, csatlakozik Fritz Péter dietetológus, és ezúton szeretném megköszönni Beretvás Eszternek, aki eddig a táplálkozásban segítette a munkánkat az elmúlt két évben. Ő nem volt annyira része ennek a stábnak, Fritz Péter sokkal gyakrabban és aktívabban lesz jelen.
- A körülményeitek milyenek? Megkaptok mindent?
- Ez a magyar vízilabda-válogatott, úgyhogy azt gondolom, elég nagy baj lenne, ha nem kapna meg mindent.
- Mit várhatunk? Mi az amit te eredményben elfogadnál? Mi az amivel most úgy gondolod, hogy jó szívvel zárnád a nyarat?
- Ebben a pillanatban, ahogy megnézzük a vb-sorsolást, és úgy alakul minden, ahogy szeretnénk, akkor a szerbekkel elődöntőt játszunk Kazanyban. Azt mindenképpen szeretném megnyerni. Vagy inkább úgy fogalmazok: meg akarom nyerni. Szeretném folytatni az eddigi eredménysorozatot, azt, hogy minden világversenyen döntőt tudtunk játszani.
- Átfolyik az év, nem nagyon lesz szünet, az olimpia miatt januárban Belgrádban Európa-bajnokság. A Világligában indulunk-e? Hallani, hogy 16 csapatos lesz az OB1., hogy lesz a nyár után?
- A tizenhat csapatos OB1 még nem hivatalos, csak terv, s a növekvő létszám ellenére is jóval kevesebb lenne a mérkőzések száma. Nagyon sikeres egyeztetés zajlott a válogatott és a klubok között. Mindenki tudja, hogy a következő évben olimpia lesz, és hogy ez milyen nagy jelentőségű. A következő időszak programjával kapcsolatban az a legfontosabb, hogy a Világligán, a világbajnokságon, vagy az EB-n megszerezzük az olimpiai kvalifikációt.
- Indulunk a következő Világligában?
- Indulunk, de a jövő évi már nem kvalifikál sehova. Annak azért lesz jelentősége, mert az Eb után még programba kerül négy mérkőzés, amit a csapat fel tud használni a gyakorlásra.
- Sok sikert kívánok a nyárra!
(Lejegyezte: Kerbi)
Az interjú illusztrációjául szolgáló vlv-képek a tavalyi budapesti Európa-bajnokságon készültek.
KERETHIRDETÉS
A VÁLOGATOTT NYÁRI MECCSPROGRAMJA
