Ambrus Tamás emlékére hirdettük meg a pólós ereklyék árverését. A licitálás győztesének a napokban átadtuk a tárgyakat és egy kis beszélgetésre is kértük őt.

A vlv szerkesztősége április végén különleges tárgyakat bocsátott árverésre facebook-oldalán. Az ereklyéket Ambrus Tamás 61-szeres válogatott kapus súlyos betegségének utolsó időszakában kaptuk, hogy az árveréssel segítsük a költséges gyógyulási folyamatot és a családot. Tamás április 16-án meghalt, az összegyűlt tárgyakat emlékére és a család megsegítésére helyeztük képzeletbeli kalapács alá.

A LICITRE BOCSÁTOTT TÁRGYAK KÉPGALÉRIÁJA

Az ereklyék gyűjtését az Ambrus Tamás melletti szolidaritás érdekében létrehozott facebook-oldal (Szeles György és Andrea Razzi) kezdeményezte. Szeles György egyedi fürdőnadrágot tervezett, amelyen az "A 2013-as világbajnok magyar vízilabda-válogatott Ambrus Tamásért!" felirat olvasható, s a piros-fehér-zöld színű ruhadarabon a világbajnokok és a stábtagok facsimile aláírása látható.

A Ferencváros bajnoki elődöntőbe jutott csapatának játékosai és vezetői egy labdát írtak alá, hogy az árverezéshez hozzájáruljanak.

Ambrus Tamás három évig védett Firenzében, majd hazatérése után, edzői pályafutásának elején visszahívták és négy évig az ottani utánpótlás teljes vertikumának irányítója volt. Olaszországban megszerették, amit az is bizonyít, hogy súlyos betegségének hírére több jótékony célú rendezvényt szerveztek és - hírét véve az árverezési akciónak - különleges tárgyakat juttattak el a vlv szerkesztőségéhez: a Pro Recco egy pólót és egy sapkát - természetesen a világklasszisok saját kezű aláírásával, az olasz válogatott pedig egy póló mellett egy olasz válogatott fürdőnadrágot - mindkettőt autogramokkal ellátva. Az Olaszországból származó ereklyékért külön köszönetet mondunk az anyai ágon magyar Alex Giorgettinek, a Pro Recco és az olasz válogatott játékosának!

Ugyancsak köszönjük az olasz vízilabdaportál, a Waterpolo Development World segítségét, kollégáink nem csak írtak a vlv árveréséről, hanem egy bannert is készítettek, amelyet folyamatosan felületükön tartva hívták fel a figyelmet a lehetőségre. (Érkeztek is licitek Olaszországból és a világ más tájáról is.)

Az árverés a vlv facebook-oldalán zajlott, május 6-án éjfélkor zárult, s az utolsó érvényes licit 225 ezer forint volt. A győztes dr. Horváth Z. Péter ügyvéd lett, aki tíz embert foglalkoztat saját ügyvédi irodájában, s mint az ereklyék átadása utáni beszélgetésünkből kiderült, nem véletlenül licitált a vízilabda-ereklyékre.

- Először is gratulálok a sikeres licitáláshoz. Milyen kapcsolatban van a vízilabdával?

- Tizenvalahány évig vízilabdáztam, innen a póló szeretete. Nem voltam válogatott játékos, egy sajnálatos sérülés (lebénult a fél arcom) elég hosszú, egyéves kiesést okozott, emiatt hagytam abba a játékot. Még anno a SZEOL-ban, a Szeged SC-ben játszottam, és az alattam és felettem lévő csapatban - 1977-es születésű vagyok - szerepelt többek között Molnár Tamás, Fodor Rajmund, Kiss Csaba. Azóta is figyelemmel kísérem a vízilabdával kapcsolatos eseményeket, amikor időm engedi, és annyira én magam sem távolodtam el az uszoda világától, mondhatni, rendszeresen, hetente kétszer lejárok úszni, ha pedig van lehetőségem, még labdázok is palánk segítségével vagy barátokkal.

- Mennyire kíséri figyelemmel a napi eseményeket? Gondolom Szeged-drukker...

- Változó, hogy kinek drukkolok, inkább emberekhez kötődöm. Figyelem a játékosokat, nyomon követem fejlődésüket, nem mondanám magam drukkernek. Napi szinten egyébként már nem tudom követni az eseményeket, mert eléggé elfoglalt vagyok.

- A játékosok közül kik azok, akiket figyelemmel kísér?

- Elsősorban a saját korosztályombelieket, akik ugye már "régiek". Nagyon szerettem Molnár Tamás játékstílusát, ő egy igazi csibész volt a vízben. Fodor Rajmund és Kiss Gergely szintén nagy kedvencem, ők az én korosztályom, inkább hozzájuk kötődöm.

- És a mostani válogatottak közül van kedvenc?

- Az ő személyükhöz nincs annyira érzelmi kötődésem, inkább a játékukhoz. Sokan vannak, akikben látom a tehetséget, szurkolok nekik, hogy olimpiát nyerjenek, de konkrétan nem tudok neveket kiemelni.

- A magyar válogatottat, gondolom, figyeli nyaranta.

- Persze.

- Tavaly a budapesti Európa-bajnokságon kint volt?

- Nem. Volt jegyem, de nem jutottam ki. Ügyvédként dolgozom, és vagy a bírósági, vagy az üzleti tárgyalások gyakran keresztülhúzzák a számításaimat. Törekszem arra, hogy a nagyobb bajnokságok, világversenyek döntőjét megnézzem, akát a helyszínen is. Most az a nagy tervem, hogy kijussak a riói olimpiára.

- És mire vesz jegyet? Elődöntőkre, vagy a döntőre?

- A döntőre.

- Ez jelent valami várakozást...

- Így van.

- Honnan értesült az árverésről?

- A Facebook-ról, a vlv oldaláról. Őszintén szólva az motivált, hogy látom, milyen sok pénzt fordítanak Magyarországon a focira. Az a véleményem, hogy olyan sportokra kellene költeni, ahol eredmény, teljesítmény, és tehetség van. Láttam fociedzéseket - rendszeresen sportolok, naponta futok -, és ha nekem ilyen hozzáállásom lett volna a vízilabdához, mint amit tapasztalok a pályákon, haza zavartak volna. Szerintem továbbá a vízilabdához, és például a kézilabdához intelligencia is kell. Ez egy más világ. Nálunk annak idején, ha valakinek négyesnél rosszabb jegye volt év végén az általános iskolában, akkor nem jöhetett edzésre. Ugyanígy, ha rosszakodtunk, azt mondták, hogy egy hétig nincs edzés - ez pedig borzasztó nagy büntetés volt. Mi a játékért játszottunk, senkit sem az érdekelt, hogy mennyit keres majd.

Szerintem "alultámogatott" a vízilabda. Az anyagi lehetőségeim most megengedik, hogy segítsek és amikor láttam, hogy a cél is milyen nemes, gondoltam, licitálok.

- Mit szól az ereklyékhez? Hogy tetszenek?

- Nagyon szépek, örülök nekik. Egyébként van már egy labdám dedikálva, a régi, nagy magyar vízilabda-csapattól, Faragóéktól, e mellé tettem a mostani "szerzeményeket".

- Köszönjük a részvételét és a beszélgetést!

(Lejegyezte: Vona Lilla)