A bajnokságból nyolc forduló telt és a legnagyobb meglepetést talán a BVSC vártnál gyengébb szereplése - főleg  a Pécstől és az UVSE-től otthon elszenvedett vereség - okozta. Märcz Tamás vezetőedzőt kértük egy kis összegzésre.

MÄRCZ TAMÁS (BVSC-Wáberer Hungária-Zugló) a vlv-nek:

- Tény és való, hogy valami nem működik. Az a legvalószínűbb, hogy mivel viszonylag könnyen nyertünk a Vasas és a KSI ellen, akikkel szemben tavaly nagyon megszenvedtünk, ez túlságosan is megnyugtatta a játékosokat, azt hittük, hogy már minden rendben, de gyorsan kiderült, hogy nincs így. A Vasas ellen a játék nagyon jól ment, s a KSI elleni meccset is viszonylag könnyen behúztuk idegenben, becsaptak minket a bajnokság elején elért sikerek, "bekényelmesedett" a csapat.

- Akkor talán menjünk kronológia szerint, ezután jött a pécsi meccs, 9:8-as vereség otthon.

- Igazság szerint volt egy előjel az előtt a meccs előtt: a Szentes ellen otthon nyertünk ugyan, de egy sima meccsből mi magunk csináltunk kiélezett küzdelmet. Már akkor kiderült, hogy képes kicsit megzavarodni a csapat bizonyos helyzetekben. Nagyon nehezen nyertünk végül és utána jött csak a pécsi meccs, amelyen kikaptunk. Hozzáteszem: annak ellenére, hogy a figyelmeztető jelekre reagált a csapat, s hogy a hozzáállással, a hajtással a mai napig sincs baj. Mindenki megpróbál mindent megtenni a sikerért, de lehetett látni, hogy valami akadozik a rendszerben. Jó néhány játékos nem találja a helyét, illetőleg nem tudják megfejteni, mi akadályozza meg őket abban, hogy jobb teljesítményt nyújtsanak.

Ezután jött egy nagyon fontos meccs, a Kaposvár ellen, amelyen jól játszottunk, nüanszokon múlt, hogy elhozzuk esetleg a három pontot, ami egyébként szerintem egy picit más felé billentette volna az egyre inkább stresszes hangulatot. Mindenki várja, hogy érkezzen az eredmény és valahogy nem jön. Bizonyos kiélezett helyzetekben nem jól reagálja le a csapat lelkileg a meccsdöntő pillanatokat, túlidegeskedik a szituációt a játékosok.

Természetesen próbálok kívülről belenyúlni és megfogni az egészet, de ennek ellenére sokszor elveszíti a csapat a talajt a lába alól. Korábban ilyen helyzetekben egy-két játékos át tudta segíteni a társaságot, most nem állunk elég sok lábon, ha a húzóembernek tekintett két-három játékos nem játszik jól, akkor nincs, akire támaszkodjon a csapat. Talán egy-két játékos fizikailag sincs elég jó állapotban, de valószínűleg nem ez a döntő, ezek a dolgok fejben dőlnek el. Van min dolgoznunk, noha az első fordulók eredményei, teljesítménye alapján úgy gondoltunk, már előrébb tartunk.

- Van sportpszichológusotok vagy tervezitek ilyen szakember bevonását?

- Van a csapat mellett olyan, aki, ha kell, tud ilyesmiben segíteni, eddig elsősorban az utánpótlás-játékosainkkal foglalkozott. Ilyesmire a felnőtteknél eddig nem volt igény, most el kell gondolkozni ezen is, hogy igénybe vegyünk-e valamilyen külső segítséget.

- Az UVSE-mérkőzés jegyzőkönyvéből azt látni, hogy három negyed alatt egy gólt kaptatok, az utolsóban pedig négyet – 5:3-as vereség lett a vége. Ez hogy volt?

- Nagyon jól védekeztünk, tényleg, azt mondom, hogy szinte hibátlanul, három negyeden át. Ugyanakkor mindössze három gólt lőttünk, s már akkor látható volt, hogy ez nem túl jó teljesítmény. Két negyeden át egyetlen gólt sem lőttünk, de annyira stabilan ment a védekezés, hogy érezhető volt: ha még egy gólt tudunk lőni, azzal a meccset meg lehet nyerni. Az utolsó negyedben viszont az első – saját hibánkból - bekapott gól újra zavarodottságot okozott és utána hibát hibára halmoztunk hátul, elöl pedig a jó befejezések hiányoztak. Kicsit úgy éreztem, hogy nincs igazi vezér a vízben, aki egy kis nyugalmat adott volna a csapatnak, vagy felvállalta volna a felelősséget bizonyos helyzetekben. De a legnagyobb probléma az, hogy ezekben a kritikus helyzetekben csapatként nem működik megfelelően a BVSC. Lehet, hogy több idő kell ahhoz, hogy összeálljunk, s minden egyes játékos megtalálja a helyét. Ezt természetesen nekem kell megoldanom. Elindultunk egy elképzeléssel, egy szerkezeti koncepcióval, amin közben változtattunk valamennyit. Kicsit hullámvasútnak érzem az eddigi szereplést, voltak jó dolgok, de most eléggé lefelé megy a vasút, szó szerint... Azonban ennél nagyon lejjebb már nem nagyon lehet menni, s azt gondolom, a sportemberek azért sportemberek, megfelelően reagáljanak az ilyen helyzetekre - ennek most itt az ideje.

- Hétfő este tévés meccs otthon az Egerrel, ez pedig nem tűnik olyan lehetőségnek, amelynek segítségével esetleg meg tudjátok fordítani ezt a „lefelé tartó irányt", legalábbis az eredmény szempontjából...

- Természetesen a mi játékosainknak nem elsősorban ezeken a meccseken kell megtáltosodniuk, hiszen itt nagyjából esélytelenek vagyunk, legalábbis a papírforma szerint. A számunkra igazi tétmeccseket a riválisainkkal vívjuk, ráadásul most két és fél hétig áll majd a bajnokság, így a mostani Eger-meccs eredménye nem hiszem, hogy nagyban befolyásolja majd a továbbiakat. Lesz egy kis időnk, hogy a folytatásig összeszedjük magunkat, mindent meg fogunk tenni ennek érdekében. Ami pedig a hétfő esti mérkőzést illeti: azért a labda továbbra is gömbölyű...