Sok korosztályos válogatott mérkőzés után kedden bemutatkozott a felnőtt nemzeti csapatban az egri Lőrincz Bálint. A játékossal klubja honlapján közöltek "ünnepi interjút". Kis Szabó Ervin írását ismertetjük.

Kevés szimpatikusabb sportembert ismerek Lőrincz Bálintnál. A végletekig szerény, mindenkivel a legmesszebbmenőkig tisztelettudó, a sportága iránt alázatos, céltudatos vízilabdás még csak húsz éves, de már a legjobbak között veszik számításba. Az egri pólós műhely újabb nagy sikere, neki személy szerint élete meghatározó élménye: bemutatkozhatott a magyar válogatottban. Egy olyan közösségnek lett a tagja, amelyet még más sportágak képviselői is megsüvegelnek, s bevallottan, avagy sem, de irigyelnek. Megilletődöttség nélkül még napokkal a nagy esemény után sem volt képes erről beszélgetni.

Hogyan lesz egy játékosból válogatott, egyszer csak szól valaki? Áruld el, hogy megy ez?

- Az Eger-Szolnok rangadó után hívott fel Benedek Tibi, s azt mondta, hogy nagyon jónak tartja a lóbámat, de ezt ki is kell használni, a kapusokkal jobban el kell hitetnem, hogy el is lövöm a labdát, nemcsak lóbálok. Vállalkozzak többet, meg, ha elölről fogom a centert, akkor is mindig tudjam, hogy hol a labda. Olyan volt az egész, mint egy taktikai értekezlet. Mondott még néhány nagyon hasznos tanácsot, hogy mire figyeljek oda, s a végén hozzátette, hogy azért beszélget erről velem, mert meghív a válogatottba. Majd kiesett a kezemből a telefon, már egyáltalán attól, hogy egy Benedek Tibi felhívott. Aztán az igazi meglepetés akkor ért, amikor a BVSC uszodaavatójára tényleg meghívott. Ott aztán elmondta, hogy számít rám a Világliga-meccsen. Majd november 16-át nem fogom elfelejteni, amikor először találkoztam a többiekkel. Arra emlékszem, hogy nagyon izgatott voltam. Én így lettem válogatott.

Azért addig még történt ez-az…

- Fociztam, majd tíz évesen látva édesapám példáját, aki szintén vízilabdázott, úgy váltottam sportágat, hogy nem tudtam úszni. Rüll Csabánál kezdtem az előkészítő csoportban, de viszonylag gyorsan átkerültem Holló Tivadarhoz. Tőle tanultam szinte mindent. No meg Tóth Kálmántól. Jó, hogy mindig edzőt vált egy-egy korosztály, mert mindenkitől mást lehet tanulni. Ez az egri műhely titka. Az sem véletlen, hogy már tizenhárom éves koromban tagja voltam a korosztályos válogatottnak, s onnantól végig tizennyolc éves koromig minden korosztályban voltam EB-n, VB-n. A legsikeresebb ezek közül az ausztráliai ifi-világbajnoki ezüstérem.

Mikor játszottál először a felnőtt csapatban?

- Az is nagyon emlékezetes volt. A Szentes ellen tizenhat esztendősen mutatkozhattam be az OB I-ben. Ráadásul lőttem egy két kapufás hatalmas gólt is. Szécsi Zoli mondta is a meccs végén, hogy a következő edzésre dupla süteményt kell hozzak, mert a gólom előtt a labda mind a két kapufához hozzáért. Azt hitték a megrendelés leadásakor, hogy itt az új sütiárus konkurencia. Szerződésem három éve van, most jár majd le a szezon végén.

Mondhatnánk villámkarrier…

- Igen, de nekem nem tűnik annak. Amíg idáig eljutottam nagyon sokat dolgoztam. Persze visszafelé már én is úgy értékelem, mert egyből a közepébe csöppentem a gálamérkőzést megelőző felhajtással. Közönségtalálkozó, fotózás, aláírásgyűjtők, telt ház, még most is libabőrös az egésztől a hátam. Maga a gálameccs pedig úgy gondolom, az egész további pályafutásomra kihatással lesz. A legszebb álmaimban sem gondolhattam, hogy ennyi klasszissal együtt játszhatok valamikor.

Aztán következett a szlovákok elleni felkészülés…

- Másfél nap alatt kellett elsajátítani azokat a taktikai elemeket, amiket a többiek már két éve gyakorolnak. De ez egy hihetetlenül jó társaság, mert mindenki segített. Benedek Tibi külön is foglalkozott az újoncokkal, s olyan szuggesztíven magyarázott, hogy ha hülyék lennénk is megértenénk. Nekem, mondjuk annyi helyzeti előnyöm volt, hogy Szivós Marci már Egerben sok mindent elmagyarázott. Egyébként is nagyon hálás vagyok neki, mert amióta Egerben van, nagyon sokat foglalkozik velem, rengeteget tanultam tőle, amit tudok kamatoztatni a meccseken.

Ott volt a család a meccsen. Milyen érzés volt kipillantani?

- Nekem egész szurkolótáborom volt. Nemcsak a család, de a testvéreim összeverbuváltak minden barátot. A bátyám Debrecenben focizott. Külön nemzetiszínű zászlót csináltak a nevemmel feliratozva, elérzékenyültem amikor megláttam.



Mit üzensz azoknak a srácoknak, akik most a nyitott, öreg Bárány-uszodában Holló Tivadarnál tanulják az alapokat?

- Azt, hogy hinni kell! Azt, hogy áldozattal jár, de megéri. Azt, hogy ki kell tűzni már most a célt.

Neked mi a cél, mit tűztél ki már akkor?

- Olimpiai bajnok akarok lenni. Minden edzésre, minden meccsre ezzel a tudattal mentem, megyek. Persze azt is tudom, hogy még a válogatottsághoz is rengeteget kell fejlődnöm, ez még csak egy megelőlegezett bizalom. De már ezért is óriási hálával gondolok mindenkire, aki ebben segített. Szombaton a Debrecent kell legyőznünk, hétfőn meg a BVSC-t, jövő szombaton meg már Barceloneta. A cél mindig eszembe jut, s ezután is a legjobbra törekszem…

Kis Szabó Ervin - egrivizilabda.hu (fotó: vlv)


A magyar vízilabdasport legfrissebb válogatottjai: Manhercz Kisztián, Lőrincz Bálint és Német Toni