Hosszú várakozás után első számú kapus lett a bajnok csapatban Bisztritsányi Dávid, majd a teljes siker pillanatait követően máshova igazolt. Ez érdekes.

- A következő szezont, már az OSC első számú kapusaként kezded.

- Igen, így tervezzük. Valószínűleg lesz mellettem egy-két fiatal, tehetséges kapus, akikkel hasonlóan fogunk tudni együttműködni, mint idén Meixner Marcival vagy mint előtte én tettem Szecskával.

- A bajnoktól mész el egy olyan csapatba, amelyről még nem nagyon lehet tudni, hogy milyen lesz, mert most áll össze. Ebben nincs kockázat? Miért tartottad ezt jobb lehetőségnek?

- Egy igazolásnál, ha van két jó lehetőség, az ember nagyon sok dolgot mérlegel. Nekem most jött el az életemben az, hogy két nagyon jó lehetőség közül kellett választanom. A mérlegeléskor tényleg belepakoltam jobbra is és balra is azokat a dolgokat, amikről úgy gondoltam, hogy érdemes átgondolni – ez végül az OSC felé billentette el a mérleg nyelvét. Nyilvánvalóan nem gondoltam volna, hogy 35 éves korom előtt az OSC játékosa leszek, mivel megnézve az utolsó 15-20 év statisztikáját, nagyon jó játékosok mennek oda, de inkább már levezetni, civil munka mellett. Így alakult, de akik megnézik a csapat névsorát, megértik, hogy mi volt a fő motiváció.

- Ez volt az az év, amikor te nagyon stabilan, állandóan játszó első számú kapus lettél, nem is akármilyen csapatban. Komoly szerepet kaptál, rád bízták a nehéz feladatot, teljesítetted is.

- Nyilván szerepelt abban a mérlegnek abban a bizonyos serpenyőjében, hogy bennem Egerben megbíztak, nagyon komoly szerepet szántak nekem és esetleg miattam is váltak meg Szécsi Zolitól. Felvetődhetett, hogy én meg az első adandó alkalommal cserben hagyom a csapatot. Szerencsére úgy zártuk le az egri pályafutásomat, hogy abszolút nyitottak vagyunk az esetleges későbbi folytatásra, nem éreztem azt, hogy haragudnának rám.

- Az OSC mivel keresett meg téged?

- Először mi is a pletykákat hallottuk, hogy az A-Híd oda megy és ennek nyilván anyagi vonzata van, amiből meg lehet teremteni, hogy bajnokesélyes csapat legyen az OSC. Először arról tájékoztattak, hogy engem szeretnének első számú kapusnak. Vázolták, hogy kiket hoznának a csapatba, nyilván ez nagyon szimpatikus volt, mert csak olyan játékosokat mondtak, akik mind szakmailag, mind emberileg közel állnak hozzám vagy nagyon jókat hallottam róluk. Azért el kell mondani azt is, hogy Egerben volt egy kis bizonytalanság. Csak a bajnokság utáni napokban ültek le velünk. Ez is tetszett az OSC részéről, hogy már előbb érdeklődtek. Persze van, aki inkorrekt dolognak tartja a rájátszás közbeni tárgyalást. Én azt mondom, minket ez nem zavart meg. Így pedig, hogy megnyertük a bajnokságot, nem is mondhatja nekünk senki, hogy nem tettük oda magunkat maximálisan, egyébként amúgy is a döntő utáni napokban dőlt el minden.

- Milyen jellegű csapat lesz? Nagyon sok az egri játékos, ez határozza majd meg az egészet vagy inkább az edző személye?

- Én azt mondom, hogy inkább Vincze Balázs és Becsey Péter személye fogja ezt meghatározni. Nyilván ők álmodtak meg egy csapatot, egy bizonyos elképzelés köré építették a keretet. Az, hogy mi együtt játszottunk egy bizonyos helyen, nem azt jelenti, hogy ugyanezt a játékstílust fogjuk képviselni. Azt gondolom, Balázs tudja, hogy ennek a csapatnak, ennek a szerkezetnek mi a nyerő típusú taktikája. Persze a játékkapcsolatok nem egy nap alatt alakulnak ki.

- Ebben az egész történetben meghúzódik egy kis Universiade is. Sok közös szál van, Becsey Péter, Vincze Balázs, Te, Juhász Zsolt, tehát, akik nem egy csapatból jönnek, azoknak is van közös múltjuk.

- Azt a bizalmat, amit Balázséktól kapok, elsősorban a tavaly nyári Universiadén sikerült megszereznem. De nyilván ők is figyelték az egész szezont, nem csak a Szeged-Eger meccseket. Nagyon örülök, hogy Juhász Zsoltival is csapattársak leszünk. Decker Ádámmal és Hegével még az előző Universiadén, 2009-ben, Belgrádban játszottunk együtt. Ez a csapat úgy lesz összerakva, hogy ne csak csapattársak, úgymond "kollégák" legyünk, hanem teremtődjék egy baráti, családi hangulat, amivel megkönnyítjük a saját magunk dolgát.

- Mire számítasz, milyen év lesz? Milyen eredményt vársz?

- Most úgy néz ki, hogy három nagyon erős csapat lesz a bajnokságban, szerintem mi is ide tartozunk. A Szolnok a bajnokságot papírformának gondolja, persze nem mondom azt, hogy majd mi megverjük őket, de törekszünk arra, hogy igenis mi legyünk a bajnokok, kupagyőztesek. Természetesen nagyobb esélye lesz a Szolnoknak és az Egernek. De, ami a lényeg, hogy lesz esélyünk megnyerni a bajnokságot. Úgy készülünk mejd nap mint nap, hogy a bajnokságban és a kupában is olyan eredményt érjünk el, ami nyomot hagy. Nagyon remélem, hogy az Eurokupában el tudunk indulni, ha sikerül, akkor ott is nagyon nagy esélyünk lesz a győzelemre.

- A te szerződésed mennyi időre szól?

- 1+1 év, de inkább azt mondom, hogy kétéves.

- Milyen érzéseid vannak most, izgulsz?

- Igazából vegyesek az érzéseim, mert nagyon szerettem Egerben élni, nagyon szerettem az Egri közeget, azokat, akik a csapat mellett dolgoztak, edzők, vezetők, a masszőrünk, a konditermi edzőnk, a szurkolók. Olyan hibátlan felépítése volt az egésznek, hogy nagyon nehéz otthagyni. Nagyon megszerettem a kisvárosi életet, amellett, hogy én pesti gyerek vagyok, itt nőttem fel, itt éltem 23 évig. Ilyen szempontból kicsit nehéz, de természetesen nagyon várom, mert egy jó csapat és jó hangulatú csapat lesz. Nagyon nagy célokért lehet küzdeni.

Egyébként Norbi a döntő megnyerése után egy embert emelt ki a csapatból, Biros Petit, aki nem véletlenül háromszoros olimpiai bajnok. De azt gondolom, hogy ha még egy valakit ki lehetne emelni, akkor az Gór-Nagy Miki. Nagyon sok játékos lőtt gólt, blokkolt, védett, szerzett kiállítást, de idén, amit Miki a parton kívül is tett ezért a közönségért, az azt gondolom, több mint elvárható. Végül szeretném mindenki megköszönni, aki Egerben segített nekem!

- Köszönöm a beszélgetést!

(Lejegyezte: Tina)