Ma már ismeretlen fogalmakat, viszonyokat idézett fel a közszolgálati televízió történelemmagyarázó sorozatműsorának szerdai adásában két egykori nagy vízilabdázó, Kásás Zoltán és Kósz Zoltán.

A Szabadság tér 89 cím "történelmi thalkshow" a Kádár-korszakot és a rendszerváltás eseményeit mutatja be, újszerű módon. A szerdai adásban szakértők mellett megszólaltatták a már akkor is sikeres magyar vízilabdasport két nagy alakját, Kásás Zoltánt és Kósz Zoltánt.

"Nekem az első állásom az Elzett Zár- és Rugógyár volt" - mondta Kósz Zoli, felidézve, hogy mindig rossz érzéssel ment be havonta egyszer a munkahelyére, hogy a pénztárban felvegye a fizetését, mert azért ugyan sportolóként megdolgozott, de hivatalosan úgy vette fel, mintha gyári munkás lenne, a gyárba pedig - természetesen - soha nem tette be a lábát... Ezt hívták annak idején sportállásnak. Többnyire az adott egyesületet támogató cégvezető gondoskodott így a csapattagokról.

Kásás Zoltán a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalatnál, majd a Budapesti Tejipari Vállalatnál volt "bujtatott állásban". Az akkori és a mai viszonyok közötti különbség érzékeltetésére "Apu" felidézte, hogy a hatvanas években, a Fradival elért bajnoki címért a csapat idősebb játékosai a Corvin áruházban beváltható 700 forintos vásárlási utalványt kaptak, ő fiatalként 400 forint erejéig költekezhetett. (Az átlagfizetés akkoriban 1700-1900 forint volt Magyarországon.)

Voltak a csapat mellett "nem vízilabdázók", akik a külföldi túrák alkalmával figyelték az utazókat, s érdekes módon, minél jobb helyre utaztak a pólósok, annál többen kísérték őket.

A mai fiatal sportolók számára ismeretlen érzésről is beszámolt Kásás Zoltán, elmesélve, hogy amikor külföldi útra indultak és közeledett a vonat vagy a busz a nyugati határátkelő, Hegyeshalom felé, mindenkinek összeszorult a gyomra és csak arra gondolt, nehogy megtalálják nála az eldugott 100 vagy 200 nyugatnémet márkát...

A szerdai műsor teljes vízilabdás részlete: