A junior vb-vel Szombathely egy csapásra felkerült az ország vízilabda-térképére. Megnéztük alaposabban, hogy milyen a sportág helyzete a vasi megyeszékhelyen.

Nem várt, rendívül meglepő, óriási közönségsikert aratott Szombathelyen az egy hete befejeződött junior világbajnokság. A torna alatt nem tudott úgy betérni üzletbe, presszóba, étterembe az ember, hogy a helyi rádió adásában, az éppen ott tartózkodók közötti beszélgetésekben ne a vízilabda lett volna a fő téma.

Már a csoportkörre jellemző volt, hogy fél órával a magyar csapat meccse előtt nemhogy ülőhely, hanem állóhely sem volt a medence környékén. Sűrű, tömött sorokban álltak az emberek mindenütt, ahol csak rá lehetett látni legalább az egyik kapura. A bejáratnál rendszeresek voltak a tumultuózus jelenetek, elkeseredett emberek százai fordultak vissza csalódottan, amikor a biztonsági őrök bezárták az uszoda kapuját, mert "megtelt a strand". Nem véletlen, hogy a bejárat előtti parkolót az utolsó napra kiürítették és hatalmas kivetítőt állítottak fel, elé pedig kulturált szórakozást lehetővé tevő padokat, asztalokat helyeztek el.

S hogy a nagy érdeklődést nem az ingyenes belépési lehetőség váltotta ki, arra bizonyíték, hogy a benti a hangulat végig fantasztikus volt. Maguk készítette táblácskákkal jöttek az emberek, dobokkal, dudákkal és nem utolsó sorban a saját hangjukkal segítették a magyar fiatalok eredményességét. Fiatal vízilabdázóink életükben nem játszottak még ilyen közönség előtt, de azt hiszem, egy-két nagy sztár (például a felnőtt válogatottban is szereplő szerb Mandics) kivételével az e torna összes részvevőjéről elmondható.

Furcsa dolog, de talán éppen ez a magyar játékosok felé áradó hihetetlenül nagy szeretet akadályozta meg az éremszerzést, ugyanis fiaink a balul sikerült elődöntőt követően - egy nap alatt - képtelenek voltak lelkileg feldolgozni, hogy nem jutottak a döntőbe, nem tudták meghálálni a szurkolók fantasztikus "produkcióját".

Mivel Szombathely eddig nem nagyon volt rajta az ország vízilabdatérképén - legalábbis ami a sportág legmagasabb szintű felnőtt bajnokságait illeti - arról beszélgettünk Juhász Tiborral, a vízilabda legújabb kori szombathelyi meghonosítójával, mindenesével, hogy hol tartanak, milyen a vízilabdaélet a vasi megyeszékhelyen, mire büszkék és vajon lesz-e egyszer első osztályú felnőtt csapata a városnak.

JUHÁSZ TIBOR a vlv-nek:

- Talán az 50-es években játszottak itt, meg aztán a 80-as években, majd hosszú szünet után, 1999-ben kezdtük el újjáéleszteni a szombathelyi vízilabdát. Egy uszodaigazgatóval együtt vágtunk neki, én szerettem volna utánpótlás-egyesületet csinálni mert már öreg voltam, hogy vízilabdázzak, barátom, Tímár Péter pedig felnőtt csapatot. Így találkoztunk össze és kezdtük el szervezni a vízilabdát. Megalapítottuk a Szombathelyi Vízilabdáért Egyesületet, amely sokáig gittegyletként működött, hiszen két éven át csak beszélgettünk a vízilabdáról, nem volt vízfelületünk, 2001-be szálltunk először vízbe. (Fontos megjegyezni, hogy az egyesület alapszabályában azóta is benne van, hogy az egyesület tisztségviselői kizárólag társadalmi munkában tevékenykedhetnek, semmiféle juttatásban nem részesülhetnek).

Magunk közül választottunk edzőt, aki persze nem volt a csúcson szakmailag, de mégis elindult a szombathelyi vízilabda. Én kezdettől a gyerekekre koncentráltam, mert bennük van a jövő, azt akartam elérni, hogy valamilyen módon kerüljön be az általános iskola keretei közé a vízilabdázás. Több edzőnk is volt kezdettől, nagyrészt ők is kezdők voltak ezen a téren. Kiemelném Kürti Gergelyt, aki úszó volt, úszóedzőként dolgozott mellettünk.

Én azt vallottam, hogy a vízilabda legnagyobb baja, hogy elszigetelt, mindenki maga akar mindent megoldani, nincsenek kötődések a fővároshoz, az országos vízilabdához. Ezért annak idején megkértem Vincze Balázst, hogy segítsen nekünk. Balázs vállalta, hogy havonta, kéthetente lejön hozzánk, megnézi az edzők munkáját. Szabad kezet kapott az edzők tekintetében, ő mondhatta meg, hogy kit foglalkoztassunk és kinek köszönjük meg inkább a munkáját. Nagyon korrekt módon végezte ezt a feladatot, két évig volt nálunk, ha jól emlékszem. Ez az az időszak, amikor többször is eljött ide a válogatott Kemény Dénessel, akkor volt az Indesit-roadshow, az ING Kupa, ezek mind Vincze Balázs révén kerültek Szombathelyre.

Akkor találtam ki azt, hogy miután a szülők nagyon elfoglaltak, nincs nagyon idejük a gyerekekre, mi lenne, ha úgy oldanánk meg a gyerekek vízilabdás képzését, hogy az első négy osztályban mi utaztatjuk őket, s mire a napköziből hazamegy a gyerek, már túl van az első edzésen. Találtunk egy iskolát, a Gothard Jenő általános iskolát, amely partner volt ebben, nekik jól jött, mert ez kuriózum volt, előnyt jelentett számukra az iskolák közötti versenyben, hogy náluk szervezett módon lehet vízilabdázni. Gyakorlatilag ezzel kezdődött minden, az akkori első osztályos gyerekek, akik most már 15 évesek, általános iskolai képzés keretében kapták a vízilabdázás szakmai alapjait és persze a sportág szeretetét. Hogy ez bevált, azt az is mutatja, hogy a szülők is annyira be lettek oltva, hogy később már nem volt probléma számukra, hogy vinni-hozni kell a gyereket az edzésre.

- Van már olyan vízilabdázó, aki kinőtte a szombathelyi kereteket és ismerhetjük a nevét?

- Két ilyet is tudok mondani. Az egyik  Varga Viktória, aki most az U17-es női válogatottal készül a szeptemberi korosztályos Európa-bajnokságra, 15 éves. Horváth Alex, a Szentes kapusa szintén szombathelyi vízilabdás, itt pólózott 16 éves koráig, s miután mi nem tartottunk ott, el kellett őt engedni, hogy tovább fejlődhessen. Három évet játszott az UVSE csapatában, volt annak idején serdülő és ifiválogatott-kerettag is, most a Szentes elsőosztályú csapatában véd. Hadd mondjam el büszkén, hogy a fiam, Juhász Máté Tibor is serdülő válogatott (U15) kerettag, kint volt most Obrenovácon is a válogatottal egy tornán.

- Szóval tehát az iskolába vittétek a pólót. Bekerült a tanrendbe is?

- Nem, nem. Ez úgy zajlott, hogy az általános iskola alsó tagozatában délelőtt 12-ig volt tanítás, mi úgy szerveztük meg, hogy délben elvittük őket az uszodába, egykor visszavittük, ahogy végeztek az edzéssel, aztán ebédeltek és napköziben voltak. Azóta persze sok minden történt, a Brenner János általános iskola is csatlakozott, sőt, most már második éve a Nagy Lajos Gimnáziumban is jelen van a vízilabda. Egészen friss adat, hogy szeptemberben a két általános iskolában összesen 55 gyerek kezd majd el vízilabdázni.

- Ők rögtön egyesületi tagok?

- Igen. Belépnek az egyesületbe, ahol az első dolog az alapos sportorvosi vizsgálat, amit nagyon nagyon fontosnak tartok, aztán heti három edzéssel kezdenek. Jönnek már az eredmények is, a Gothard a tavalyelőtti sulipóló-versenyen sikert sikerre halmozott, a fiúknál három korosztály három aranyérmet hozott.

- Hány éves korban kezdenek a gyerekek, hatévesen?

- Igen, de két éve már azt csináljuk, hogy óvodásoknak előkészítőt tartunk és őket már mi irányítjuk ezekbe az általános iskolákba.

- Aligátor?

- Aligátor Vízilabda Utánpótlás Sportegyesület.

- Láttam, hatalmas, gyönyörű busz szállítja a gyerekeket.

- A TAO-ból vettük, a TAO-nak nagyon sokat köszönhetünk.

- És amikor ez a lehetőség még nem volt, akkor hogy szállítottátok a gyerekeket?

- Úgy, hogy egy céggel volt erre szerződésünk - de természetesen az sokkal többe került.

- Tudom, hogy idén nem indultok az OB2-ben, találkoztam Plézer Janival, aki a serdülőkkel és az ifikkel foglalkozik nálatok, ő mondta, hogy azt akarjátok, hogy a saját nevelésű fiatalok "nőjenek bele" a felnőtt korosztályba.

- Egyrészt. Másrészt a vízfelület problémájával küzdünk mi is, semmiképpen nem akarok úgy felnőtt csapatot, hogy a gyerekektől vegyük el az edzéslehetőséget. Szeretnénk uszodafejlesztést, ígéret van rá és ha lesz önálló medencénk, akkor semmi gátja nem lehet annak, hogy itt felnőtt csapat legyen. A mostani junior világbajnokságon egyértelműen kiderült, hogy a szombathelyiek is nagyon szeretik a vízilabdát, én ilyet még nem láttam, kerítésen szöktek be az emberek, miután már bezárták a kapukat, mert nem volt több hely a lelátókon és a medence partján.

- Gondolom, nem összevásárolt játékosállomány lesz.

- Nem, elsősorban szombathelyiekre szeretnénk építeni és ha "vásárolunk" is, akkor magyar játékosokat. Nyilván szükség lesz egy-két rutinos vízilabdázóra, de csak olyanokra, akiktől tanulhatnak a gyerekek és mindenképpen éhes emberek kellenek Szombathelyre. Az edzők esetében is mindig az volt az alapkövetelmény, hogy olyan jöjjön ide, aki éhes a sikerre, pluszt akar hozzátenni és nem a levezetés a célja. Vincze Balázs után például nagyon jó választás volt Kis István, aki most az ifjúsági válogatott mellett dolgozik. Pista nagyon sokat tett a szombathelyi vízilabdáért, nagy szerepe volt abban, hogy itt a minőségi munka beindult. Aztán utána jött Zoufal Norbi, akit aztán elvitt tőlünk a szerelem. A barátnője nem nagyon akart Szombathelyre költözni, ő szeretett volna itt maradni, de ilyenkor egy férfi azt teszi, amit a szíve diktál. Visszament Budapestre, most nősül, egy évig volt nálunk. Sajnálom, hogy elment, de azt gondolom, hogy Plézer Janival nagyon jól jártunk. Mi mindenképpen hosszú távra szeretnénk edzőket, nem egy-két évre. A vezetőedzőnk Sztojadinov Nikola, aki Becséről került ide, már hét-nyolc éve él Szombathelyen. Szerb, de ide nősült, már kisgyereke is van, úgyhogy utánpótlás is biztosított nála... Plézer Jani szintén hosszú távra számol és nagyon aktív, örülünk hogy itt van nálunk. Ocsovai Nicolas, aki egy fiatal, lelkes nagyon sikerre éhes ember, mindene a vízilabda, újpesti nevelés, ő is már második éve van nálunk. Van egy úszóedzőnk is, ami azért jó, mert tulajdonképen még az sem szükséges, hogy az iskolába kerülő gyerekek rendesen tudjanak úszni. Korn Tamás úszó szakedző veszi munkába őket, ő a BVSC-nél volt úszó, pápai születésű, a gyerekekkel az úszó diákolimpiákon sorozatosan éri el a dobogós helyeket. Nagyon jól megtanítja az alapokat, azonkívül a vízilabdaedzők igényeit is figyelembe veszi az oldalúszásokra, a lábtempóra, a váltásokra, az úszásnemekre vonatkozóan. És itt dolgozik Balastyánné Horváth Viktória - ő szintén úszó és vízilabda-edző, valamint a szervezésből is kiveszi a részét. Ő egyébként itt kezdte a vízilabdát Szombathelyen, aztán Dunaújvárosba ment, majd onnan tért vissza. Ács Tímea szintén itt kezdte, öt éve junior vb-n 4. helyezett volt, Dunaújvárosban magyar bajnok lett, s miután abbahagyta az aktív játékot, visszajött Szombathelyre és mostantól itt edzősködik. Az a nagy álma, hogy a női vízilabdázást is meghonosítsa Szombathelyen. Pillanatnyilag 6 és 10 év közötti lányokkal is foglalkozik a fiúk mellett és abban a korosztályban van is már 10-12 kislány, úgyhogy minden esély megvan arra, hogy előbb-utóbb a nőkkel is odaérjünk valahová.

Idén jött hozzánk edzőnek Gortva Zoltán, ő Szerbiában végezte el a TF-et, a szerb vízilabda-akadémián szerezett diplomát, vajdasági magyar fiú. Játszott Olaszországban, Újvidéken, több szerb csapatban, becseji nevelés. Kásás Zoli bácsi volt az edzőjük annak idején, s Vincze Balázzsal játszott még együtt, amikor a Becsének jól ment. Most Szombathelyre költözött és edzőként erősíti a szombathelyi vízilabdát. Végül meg kell említenem Darvas Gábor testnevelő tanárt, aki a vízilabda-edzők igényeit figyelembe véve tartja az erőnléti edzéseket a gyerekeknek. A felsoroltakon kívül nagyon sokat köszönhetünk Babarczi Roli bácsinak.

- Jelenleg hány gyerek vízilabdázik Szombathelyen?

- 160.

- Hány korosztály, illetve hány csoportban?

- Gyakorlatilag hatéves kortól 17 éves korig. A tavalyi játékosaink, akik 18 évesek lettek, elmentek egyetemre, más városokba, velük akár egy OB1B-s csapatot is össze lehetett volna hozni, nagyon ügyesek voltak, csak hát szétszéledtek. A kicsikkel szép eredményeket érünk el, már nemzetközi szinten is, ott voltunk már az első Habawaba-tornán Nápolyban, idén a legjobb nyolc közé jutottunk, tavaly a harmadik helyen végeztünk. Most megyünk Andorrába szeptemberben a gyerekcsapattal, spanyol, olasz csapatokkal játszunk egy tornán.

- Gondolom, hogy most a junior vb hatására még népszerűbb lesz a városban ez a sport.

- Én is bízom benne nagyon.

- Hol lehet jelentkezni, hogyha valaki elhatározza, hogy vízilabdázni kezd?

- A www.aligator.hu-n, vagy a info@aligator.hu emailcímen vagy a szombathelyi fedett uszodában, az egyesület irodájában, minden nap.

- Hogy értékeled a junior vb-t?

- Először azt hadd mondjam el, hogy nekem Horkai Gyuri szemlélete, hozzáállása példaértékű és az edzőink is így vannak vele. Amit Hores művelt ezekkel a gyerekekkel, az valóságos csoda volt. Teljesen igaza van Német Toninak, aki ezt úgy foglalta össze a vlv-nek adott interjújában, hogy megfordult velük a világ. Ezekből a fiúkból gyakorlatilag kivétel nélkül elsőosztályú játékos lett és ebből profitál a legtöbbet a magyar vízilabdázás! Ami a világbajnokságot illeti: fantasztikus volt. Nem tudom, hogy a túl sok néző rakott-e terhet a vállukra vagy elfáradtak és ezért nem sikerült az elődöntő és a bronzmérkőzés. De akárhogy is, nagyon fontos dolgot mondott róluk Varga Dani, aki szintén itt volt a meccseken. Ő egy évvel ezelőtt látta legutóbb játszani a junior válogatottat és szerinte ezek a fiúk annyit fejlődtek, hogy ha egymást követően tíz héten át megrendeznék újra és újra a világbajnokságot, akkor mind a tíz alkalommal bejutnának a legjobb négybe.

Hatalmas érdeklődést váltott ki a torna, egész Szombathely lázban égett, ott volt Hende Csaba honvédelmi miniszter, a város vezetői és hát..., olvastam egy nosztalgikus írást a szövetség honlapján, hogy régen még püspökök is kijártak a meccsekre - hát ez most Szombathelyen ismét megtörtént, ugyanis dr. Veres András megyéspüspök ott volt és szurkolt a lelátón! Biztos, hogy nem az ő imáin múlott, hogy nem sikerült nyerni az utolsó két mérkőzésen... Szóval összefoglalva: nagyon pozitív volt Szombathely hozzáállása, a városvezetésé, a nézőké, s én azt gondolom, hogy ez a közönség megérdemel egy első osztályú csapatot...

- Gratulálok a sikeres vb-rendezéshez és köszönöm a beszélgetést!