Junior válogatottunk olyan bő egy hetet produkált (Savaria Kupa és zágrábi felkészülési torna, utóbbi kupagyőzelemmel), amely meghatározó lehet a szombathelyi világbajnokság szempontjából. Német Tonit, a zágrábi torna legjobb játékosát arra kértük, menjünk végig kronológiailag ennek az időszaknak a napjain.

NÉMET TONI a vlv-nek:

- Szombathelyen, a Savaria Kupán az első napon a szlovákokkal és a magyar U17-es válogattotal játszottunk. Jól álltunk hozzá, komolyan vettük őket és szerintem azon az első napon jól teljesítettünk. Másnap délelőtt volt egy kemény edzésünk, mert Horkai György kifejezetten azt szerette volna látni, hogy fáradtan mire vagyunk képesek az egyik legjobb válogatott, a horvát ellen. Majdnem háromórás reggeli edzést követően álltunk oda a meccsre és viszonylag jól teljesítettünk. Fejben nagyon ott voltunk az első három és fél negyedben, de az utolsó játékrész második felére elfáradtunk és átvették a vezetést a horvátok. Ezzel együtt nem volt semmi probléma. Másnap az olaszok ellen már erősen látszott rajtunk a fáradtság, reggel mindenki "kómás volt". Az elején 3:0-ra el is ment az ellenfél de feljöttünk, majd végül 12:10-re kikaptunk. Szerintem jó álltuk a sarat, megpróbáltunk mindenre odafigyelni fáradtan is.

A szombathelyi torna után kaptunk egy kis pihenőt. Elmentünk Ausztriába egy tóhoz, ott kicsit lazítottunk, úszkáltunk, napoztunk, beszélgettünk, csapatépítés is volt ez a kirándulás. Egy csárdában annyi kaját kaptunk, hogy nem tudtuk megenni... Gyuri bácsi előre mondta, hogy nem fog menni, de mi felháborodtunk, hogy hogy képzeli, vízilabdázók vagyunk, annyit eszünk, amennyit akarunk! Neki lett igaza, de mégsem fogtak ki rajtunk, mert a maradékot becsomagoltattuk...

Másnap egy laza edzés volt, kicsit "fóroztunk" az olaszokkal, abban kell még sokat fejlődni, de nem ment rosszul. Aztán a következő napon volt egy kétkapu az olaszokkal. Ők egy kicsit ők brusztosabbra vették a játékot, elkezdtek ok nélkül verekedni, de mondhatom, hogy nem maradtunk adósuk. Hores visszafogott minket, de azért arra vigyáztunk, hogy még véletlenül se gondolhassák azt, hogy minket meg lehet félemlíteni! Másnap újra játszottunk és már mi is eleve keményebben kezdtünk, hogy érezzék, ez a magyar válogatott! Meg is vertük őket. Másnap elutaztunk Zágrábba, ahol aznap már nem edzettünk, vacsora után hamar elmentünk aludni. Így tudtunk pihenni.

Másnap, pénteken, a torna első napján az olaszokkal és a horvátokkal kellett játszanunk. A horvátok jól megcsinálták, mert reggel nekik egy laza meccsük volt, mi pedig az olaszokkal meccseltünk... Hál istennek sikerült mindkét csapatot megvernünk. Annyi tanulságot hozott ez a két meccs, hogy a fórokat még alaposan gyakorolnunk kell, egyszerűen nem tudjuk a falba bejátszani a labdát valamiért, nem tudom, mi lehet ennek az oka. Szerencsére általában megoldottuk másként, aminek örülök. Érdekes egyébként, hogy minden egygólos győzelmünket úgy szereztük meg, hogy sikerült az ellenfél utolsó támadását kivédekezni és utána már csak meg kellett tartanunk a labdát.

Másnap is két meccsünk volt. Az ausztráloktól nagyon kemény játékot vártunk, nem direkt verekednek, hanem egyszerűen ilyen a játékstílusuk, kemények, erőszakosak, kicsit esetlen a mozgásuk. Nehezen tudtunk ehhez alkalmazkodni, mintha meg is szeppentünk volna kicsit, de másfél negyed után rájöttünk, hogy ők így tudnak játszani, kicsit koordinálatlanok a mozdulataik. Sikerült őket is megvernünk, este pedig jött a szlovák meccs, ami kicsit könnyebb volt, tíz góllal nyertünk. Lehetséges, hogy mi vagyunk a szlovákok mumusai, valahogy nem tudnak ellenünk játszani, remélem, ez így is marad. A torna utolsó napján a szerbek következtek, de addigra már annyira elfogyott mindkét csapat játékosaiban az erő, hogy egyszerűen nem tudtunk úszni sem. Szerencsére ilyen állapotban is a magunk javára tudtuk fordítani a meccset és így megnyertük a tornát.

- Emlékszem, hgy amikor Gyuri értékelte a Savaria Kupán nyújtott teljesítményt, nyíltan megmondta: tudomásul kell venni, hogy ezek még jobb csapatok, egyre közelebb kerültök hozzájuk, de még jobbak. Na most fárdtság ide, fáradság oda, akárhogy van, mégiscsak megvertétek őket, ráadásul idegenben. Javultatok? Nyilván ők nem romlottak...

- Szerintem csak jobban akartuk. Keretszűkítés előtt voltunk, tudtuk, hogy Zágráb után kevesebben leszünk és valahogy bennünk volt már az akarás, ami a vb-nek is szólt. Egyre jobban ráhangolódunk a szombathelyi vb-re és nagyon meg akartuk mutatni az ellenfeleknek, hogy a magyar válogatottal számolni kell. Ez nem az a csapat, amellyel tavaly Franciaországban találkoztak, nem lehet minket félvállról venni. Mi vb-győzelemért megyünk Szombathelyre, fontos volt, hogy tudassuk: igenis, mindenki vegyen minket komolyan! És sikerült. Mindenki nagyon jól játszott, a kapusaink fantasztikus teljesítményt nyújtottak, nagyon örülök, hoggy nmindenki így oda tudta tenni magát.

- Meglepett téged ez a jó játék és ez az eredményeség?

- Valamilyen szinten meglepett, hogy ennyire jók voltunk, hiszen ezekkel a csapatokkal egy éve nem játszottunk. Arra számítottunk, hogy talán meg tudjuk szorítani őket, de a győzelmek nagyon pozitív meglepetést jelentettek. Most már még jobban úgy gondolom, hogy ezekkel a csapatokkal szemben (horvát, olasz, szerb, spanyol) nemhogy egy-két góllal gyengébbek lennénk, hanem meg kell őket vernünk!

- A keretszűkítés némileg váratlan fejleményt hozott, hiszen éppen azon a poszton, ahol te játszol, három jelöltből csak kettő maradhat majd.

- Én még mindig bízom abban, hogy három centerrel megyünk, Sánta Danival nagyon régóta vagyunk egy csapatban,Bedő Krisztián pedig hozná azt a teljesítményt, amit a vb-n produkál, ráadásul itt azért fizikailag gyengébb védők lesznek, mint Barcelonban.

- Tavaly a világbajnokságon is téged választottak a torna legjobb játékosának és most Zágrábban is. Ehhez külön gratulálok!

- Köszönöm szépen. A társaimnak köszönhetem, akik nagy odaadásal vannak felém, figyelik, lesik a mozdulataimat. Össze vagyunk már szokva, de ezt a díjat ugyanúgy megkaphatta volna a másik center, Dani vagy bárki más közülünk.

- Az elmúlt egy év mekkora változást hozott a te életedben és a veled együtt játszó társak életében. Kívülről úgy tűnik, hogy nagyot. Ha az eredmények mellett mást nem veszek figyelembe, csak azt, hogy a junior válogatott sok tagja komoly klubnál kapott szerződést, már önmagában ez nagy előrelépés. Nagyon sokat erősödtetek, a szurkolók kezdenek megismerni titeket, szerinted mi okozta ezt a hatalmas fejlődést?

- Ez egyértelműen Gyuri bácsinak és Zsoltnak köszönhető (Horkai György utánpótlás szövetségi kapitány és Varga Zsolt másodedző - a szerk.) Olyan munkát kezdtek el velünk csinálni, ami felnőtt szintű. Gyuri bá tartja a kapcsolatot Benedek Tiborral és próbálja velünk is azt az edzésmunkát megcsináltatni, azokat a taktikai elemeket elsajátíttatni, amik a felnőttek edzéseinek programjában szerepelnek. A tavalyi franciaországi csapathoz képest ez a válogatott klasszisokkal jobb és ez az elvégzett munkának köszönhető. Ma már mindenkinek teljesen más a hozzáállása. Igaz az is, hogy ott volt a tavalyi ausztráliai vb, aminek köszönhetően megfordult velünk a világ, megéreztük a siker ízét. Nagyon sokat számított, hogy indulhattunk, játszhattunk az OB1-ben és igen, valóban, a játékosok nagy csapatoknál tudtak elhelyezkedni. Egyértelműnek tűnik, hogy az ember azt mondja, az edzőknek köszönhet mindent, de a vízből én ezt valóban nagyon erősen így érzem.

- Mik a személyes reményeid. A Vasasban játszol, kemény felnőtt meccsek várnak rád. Ráadásul a te posztodon különösen nagy fontosságú a fizikai erő, s a junior-korosztályhoz képest nyilván keményebb ellenfelekre kell számítanod.

- Én kitűztem magamnak egy célt: minden egyes mérkőzésen hoznom kell egy bizonyos szintű, jó teljesítményt. Minden edzést komolyan veszek, mert fejlődni csak így lehet. Remélem, hogy képes leszek megmutatni azt, amit tudok, pozitívan állok minden új feladathoz, a felnőtteknél való szerepléshez és a Vasasba való teljes beilleszkedéshez is. Szeretnék nagy sikereket elérni. Ami a centerposzttal kapcsolatos különbséget illeti a junior és a felnőtt között, az első évben mindenképpen fejlődnöm kell fizikailag, ez biztos. Az lesz a célom a vízben, hogy be tudjak állni, megtartsam a pozíciómat és hasznára legyek a csapatnak. Nem szeretnék csalódást okozni a Vasasban, nagyok az elvárásaim magammal szemben is és meg szeretném mutatni, hogy ott a helyem. Egyébként azt, hogy a felnőtt bekkek egyelőre erősebbek, lehet talán kompenzálni néhány dologgal, gyorsasággal, "pofátlansággal", ki fog derülni. A korosztályomban is vannak nagyon erős bekkek és valahogy mindig sikerül megoldani velük szemben is az adott feladatot. Bizakodó vagyok, mindent meg fogok tenni...

- Van-e bármi, amit még szeretnél emondani?

- Még egyszer megköszönöm a társaimnak azt az önzetlenséget, amivel hozzásegítettek az MVP-címhaz. Sok sikert kívánok mindegyiküknek és Bedő Krisztiánnak is, aki a felnőtt vb-n szerepel!

- Köszönöm a beszélgetést!