Ha valakinél nem szokványos udvariassági kérdés, hogy "Hogy vagy?", akkor Kis Gábor esetében biztosan ez a helyzet. Emlékezetes, hogy Kicsi némileg viharos körülmények között, saját döntése alapján szállt ki a válogatott felkészüléséből, gyakorlatilag közvetlenül a barcelonai világbajnokság előtt. Hogy van most, mi történt vele azóta és hogy élte meg a csapat barcelonai sikerét?

- Köszönöm szépen, jól vagyok, ahhoz képest, amilyen állapotban voltam, mindenképp jobban érzem magam. Egy hete kezdtem el az edzéseket a klubomnál, úgyhogy biztatóak a dolgok, folyamatosan javul az állapotom. A válogatottal kapcsolatos, nehezen meghozott döntésemet igazolta, hogy (és erről nem tud a közvélemény), közvetlenül a vb kezdete előtt újabb derékproblémám jelentkezett, négy napig alig tudtam lábra állni. Emlékszem, pont a vlv-n olvastam a cikket, hogy kiértek a srácok Barcelonába, nézegettem a képeket, aztán felálltam, léptem néhányat és térdre rogytam, le kellett feküdnöm és négy órán keresztül meg sem bírtam mozdulni a földön. Az ezt követő másfél hét szörnyű volt. Közben folyamatosan kerestem a műtét nélküli megoldásokat és végül sikerült egy kis segítséggel bejutnom egy olyan ideggyógyászhoz, aki nagyon szépen rendbe tudta hozni a gerincemet, a kezelése óta rengeteget javult az állapotom.

- Lehet-e tudni, hogy pontosan mi a probléma?

- Anélkül, hogy komoly orvosi részletek belemennék, azt kell tudni, hogy van három kitüremkedés a gerincemen, meg egy műtött csigolyám és ez így együtt folyamatosan fájdalmat okozott. Már olyan rossz állapotban voltam, hogy ijesztő volt számomra a helyzet, az egyszerű lehajolás is problémát okozott. A most alkalmazott kezeléssel jelentősen csökkent a fájdalom, úgy tűnik, "karban lehet tartani" a gerincproblémáimat és így terhelhető is leszek. Egy alapfájdalmat mindig érzek, de ég és föld a különbség.



- Konkrétan mi ez a különleges módszer?

- Nem akarok szakmailag butaságot mondani, ez egy idegkezelés, amit a gerincemnél alkalmaznak, masszírozással kilazítják az idegeket, megpróbálják helyre tenni, ami nincs a helyén. Egy kezelés két órán át tart és amikor eljövök, tényleg fantasztikusan hatásosnak érzem. Ami várható ettől, az az, hogy a helyzetem nem romlik tovább és így terhelhető leszek.

- Jó, és mit mondanak erre a „rendes” orvosok?

- Megmondom őszintén, hogy a "rendes orvosok" számomra ezt a nyarat egy kicsit megnehezítették, mert az egyik orvos ezt mondta, a másik orvos azt mondta, ahogy Tóni bácsi nyilatkozta is ezt a Nemzeti Sportban, úgyhogy megpróbáltam a helyzetet vízilabdán kívüli orvosokkal megoldani. Sok lehetséges megoldást felmértem és ez, amit választottam, jól láthatóan hatékonynak bizonyul.

- És akkor most milyen korlátozásaid vannak? Edzhetsz rendesen?

- Persze, edzhetek. Vigyázok a hátamra, amennyire csak lehet, de egy élsportolónak, különösen egy centernek nem lehet olyat mondani, hogy ne csinálja ezt vagy azt, ne hajoljon le, ilyesmi. Abban bízom, hogy ez a módszer segít, hogy teljes mértékben bírjam az edzésekkel és a meccsekkel járó terhelést. A kezelés óta eddig nagyjából hétköznapi életet éltem, mostanában derül majd ki, hogy a sport hatása milyen.



- Na, és mit szólsz a csapat eredményéhez? Nem fájlalod sokkal jobban, hogy azt a döntést hoztad meg, amit meghoztál?

- Naponta nagyon sokat agyaltam ezen annak idején. Még utána is, hogy vajon jól döntöttem-e. Mert amikor nem bírsz felállni, nem mondhatsz mást, hogy "Elnézést, nincs más megoldás, ki kell szállnom!". Aztán amikor kicsit jobban érzed magad, megfordul a fejedben, hogy hátha mégis maradhattál volna és most vb-aranyérmes lennél. De így utólag azt kell mondanom, sajnos a döntés megalapozott volt, nem volt más választásom, bármennyire fájó, hogy így lemaradtam egy nagy sikerről. Nehezen tudom feldolgozni azokat a véleményeket, amelyek eljutottak hozzám, s amelyek kétségbe vonták az állapotom súlyosságát, azt sejtetve, hogy valami más dolog lehet a háttérben, ami miatt "nem akartam" a válogatottban szerepelni. Pályafutásom során nagyon sok áldozatot hoztam klubért és válogatottért egyaránt. Játszottam sérülten, mindent beleadtam akkor is, kérem, higgye el mindenki, nekem volt a legrosszabb érzés, hogy nem lehettem a csapattársaimmal, akikkel végigcsináltam gyakorlatilag az egész felkészülést. Nem tehettem mást, 30 éves vagyok, s a saját játékos-pályafutásom mellett a csapat érdeke is ezt kívánta, hiszen nem tudtam volna teljes értékű munkát végezni még az edzéseken sem.

Ami pedig a vb-aranyat illeti, nagy boldogságot okozott és én aztán tudom, hogy megérdemelték, megtettek érte mindent, amit csak lehet, a nyár során. Külön gratulálok Bedő Krisztiánnak, aki a döntésem után ennyire "pikpakk" felnőtt a rárótt felelősséghez, el tudta látni ezt a komoly feladatot, és hát ha ő nincs ott, akkor ez a csapat nem is világbajnok, úgyhogy tényleg, mindenképpen le a kalappal előtte!

- Köszönöm a beszélgetést.

(Lejegyezte: Di Giovanni Szandra)