Hazaérkeztek a kazanyi győzők
Meggyötört, de mosolygó arcú játékosok léptek ki csütörtök délben a ferihegyi érkezési váróba. Különös ismertetőjelük volt a nyakuban lógó Universiade-aranyérem.
Elsőként a döntőben parádés teljesítményt nyújtó kapus, Bisztritsányi Dávid tűnt fel, s ő hallhatta a megítélésem szerint még mindig nem elég hangos ovációt. Jöttek sorban a többiek, kivétel nélkül mind elégedett mosollyal az arcukon.
Büszkén zsebelték be az első elismerést, ami talán a legértékesebb volt, hiszen barátoktól, családtagoktól áradt feléjük.
Némi meglepetésre a sajtó nem rohanta meg az érkezőket, egész konkrétan magamon kívül csak a szövetség médiafelelősét, Hesz Mócit láttam. Na de sebaj, majd a barcelonai gép érkezésekor biztos többen leszünk.
Vincze Balázs röviden beszámolt az elmúlt éjszakáról, ami nem ünnepléssel, hanem rengeteg várakozással és hosszú utazással telt. A szobákat már este 9-kor át kellett adni, s a kapitány büszkén mesélte, hogy a fiúk még ki is takarítottak előtte.
A hosszú utazást követően ki-ki ment saját városába, de az biztos, hogy egész életükben emlékezni fognak a Kazanyban, közösen eltöltött időre.
vlv-képek
VLV-VIDEÓK:
Vincze Balázs nyilatkozata
- Balázs, szívből gratulálok most már itthon. Kellemes volt ez a fogadtatás. Milyen volt az út?
- Nyílván fárasztó. Aludni nem nagyon lehetett. A szobákat le kellett adni este kilenckor. Nagyon rendesek voltak a srácok, kitakarítottak mindent, úgyhogy igazi csoda volt, ahogy átadták a szobákat. Utána már 1 órakor találkozni kellett és fél 2-kor indultunk el, most értünk ide 2 óra eltolódással. Hosszú és nehézkes volt az út, de érdemes volt elutazni oda :-).
- Az biztos :-). Gondolom mély szakmai értékelésre most nincs lehetőséged, de mégis azért egy-két mondatban hogy foglalnád össze, milyen volt, mennyit fejlődött a csapat?
- Nem nagyon lehetett tudni, hogy kikkel, milyen szintű csapatokkal fogunk találkozni és csak saját magunkkal foglalkoztunk. Felépítettünk Becsey Petivel közösen egy programot, ami az itthoni és a kinti időszakra is vonatkozott. Azt, ha lehet mondani, a versenytől, az ellenfelektől függetlenül hajtottunk, hajtattuk végre a srácokkal. Nagy öröm volt azt megélni, hogy maximális bizalom volt a részükről felénk. Elfogadtak mindent, amit mondtunk nekik.
- Beszéltünk előtte is, meg most is mondtad, hogy ismertetlenek voltak az ellenfelek. Mikor érezted azt a torna során, hogy itt lehet komoly esély?
- Akkor, amikor az oroszok ellen úgy játszottunk egygólos vereséget, hogy mind fizikálisan, mind taktikailag 50-60 százalék körüli játékot nyújtottunk. Megmondom őszintén, hogy igazából nem is szerettem volna ott nyerni, mert azt éreztem, hogy ezen a tornán ezt az orosz csapatot le lehet győzni, de kétszer nem, és "fojtott játékkal" gyakorlatilag épphogy, egygólos vereséget szenvedtünk.
- Ez mindjárt az elején volt.
- Igen ez mindjárt az elején volt, de semmi gond nem volt. Megbeszéltük a srácokkal, hogy ettől függetlenül megyünk tovább azon az úton. Akkor még komoly súlyzózások voltak, úszások szerepeltek a programban, tehát egyáltalán nem készültünk csúcsformára az oroszok ellen. Ezen a mérkőzésen Botond is szerepet kapott, tehát teljesen úgy vettem az egészet, mint egy felkészülési mérkőzést. Nagyon örülök, hogy mindenki elfogadta azt a szerepet, amelyet én a találkozáskor, a kiutazáskor szántam neki és ebből ők a maximumot megpróbálták kihozni - és esetleg egy kicsivel többet.
- És ez sikerült…
- Igen.
- Gratulálok még egyszer és jó pihenést kívánok.
- Köszönöm szépen.
(Lejegyezte: Tina)
Vári Attila csapatvezető nyilatkozata
- Szervusz Attila, köszöntelek Ferihegyen! Ilyen minőségedben még nem jöttél haza győztes csapat tagjaként. Arra kérlek, foglald össze, milyen volt ez a túra, mi volt a te szereped, és hogy látod ezt a sikert, hogy értékeled?
- Először is az olt az első lépcsőfok, amikor Dénes felhívott, hogy lenne-e kedvem elvállalni a csapat vezetését, én örömmel elfogadtam a felkérést. Egyik oldalról azért, mert jó kihívásnak tartom, másik oldalról azért, mert jó érzés újra kicsit vízilabdázóként segíteni a sportot. Csodálatos létesítményekkel rendelkezik Kazany városa. Olimpiai szintre emelték az oroszok ezt a rendezvényt. Teljes mértékig felkészültek, mind szakmailag, mind infrastrukturálisan erre a csodálatos eseményre. Ahhoz méltóan rengeteg világsztár szerepelt az eseményen. Nagyon nehéz mérkőzései voltak a lányoknak, fiúknak egyaránt. Nagyon jól, nagyon taktikusan játszottak. Azt a mondanivalóját érzem az egésznek, hogy magas szintű tanulás mellett lehet magas szinten sportolni és ez nagyon fontos, mert a magyar vízilabda alapja mindig is a tanulás. Ettől vagyunk, voltunk és leszünk magas szinten. Nagyon-nagyon örülök, hogy velük lehettem, nagyon jó érzés volt beugrani a vízbe így ruhástól :-). Ez egy másfajta érzés, csodálatos. Akkor jöttem rá, hogy milyen nehéz ruhában úszni. :-)
- Ezt megértem. Egy kulisszatitkot áruljunk el, te vetted fel a férfi csapat meccseit és beszéltem a döntő előtt Balázzsal, aki azt mondta, hogy sajnos nem lesz meg a meccs, mert most rád nagyobb szükség van a zsűri közelében. Tudtál ott valamit intézni?
- Úgy gondolom, ahogy mindig is szokás egy-egy világversenyen, a delegátussal, a játékvezetőkkel mindig kommunikálni kell. Egy picit, ha lehet azt mondani, nem is nyomást gyakorolni, de demonstrálni kell. Azért mi vízilabda-nagyhatalom vagyunk, mindenféleképpen a csapat mellett kellett állni. Úgy gondolom, hogy volt egy periódusa a mérkőzésnek, a harmadik negyed vége, amikor kaptunk nagyon sok kiállítást, kontrát is, de azon túlmenően szerintem teljesen korrekt bíráskodást kaptunk.
- Gratulálok még egyszer és nagyon hosszú és sikeres sportvezetői pályafutást kívánok!
- Köszönöm szépen és én is gratulálok a lányoknak, fiúknak egyaránt. Köszönöm nekik, hogy velük átélhettem ezt a csodálatos győzelmet!
(Lejegyezte: Tina)
Somogyi Balázs nyilatkozata
- Balázs, itthon vagy, a nyakadban ott lóg egy gyönyörű érem. Milyen érzéseid vannak?
- Nagyon-nagyon boldog vagyok és főképpen azért, hogy sikerült megnyerni ezt az Universiadét egy nagyon jó orosz csapat ellen, egy nagyon jó csapattal. Gondolok itt a játéktudásra és az egymás iránti tiszteletre. Gratulálok minden egyes játékostársamnak!
- Beszéljünk egy kicsit a döntőről, nem tudtunk utána beszélni. Gyakorlatilag győztes gólt dobtál, nem is akármilyet. (Megtekinthető a vlv-n.) Szeretném, ha elmesélnéd.
- Az az igazság, hogy az első negyedben volt három sikertelen lövésem, de ez nem szegte a kedvemet, hiszen tudtam, hogy ebben a csapatban nekem meghatározó egyéniséggé kell válnom és bíztam magamban. Bíztak bennem a többiek is az egész torna során, bíztunk egymásban is. Juhász Zsolt adott egy labdát, szerintem idén már a századik passzt kaptam tőle, és sikerült belőnöm. Nagyon örültem neki.
- Hogy volt az ünneplés este, éjszaka?
- Egy picit szolidabbra sikerült, mint ahogyan terveztük, a falu már nagyjából kiürült, hiszen a vízilabdadöntő volt az utolsó rendezvény, de azért megadtuk a módját, természetesen koccintottunk a győzelemre.
- Mi lesz veled, hol folytatod?
- Nem szerettem volna Magyarországon maradni, egy évre mindenképpen külföldre akartam igazolni és így az utolsó pillanatban, hosszú huzavona után végül úgy döntöttem, hogy Svájcban fogok játszani.
- Úgy tudtuk, hogy Franciaország lesz.
- Így volt, meg is egyeztem egy francia klubbal, vártam a szerződésem, meg is érkezett, de egy-két akadály közbejött, ami nem tette lehetővé, hogy aláírjam ezt a szerződést.
- Egy év Svájc most?
- Igen.
- Sok sikert.
- Köszönöm szépen.
(Lejegyezte: Tina)
Erdélyi Balázs nyilatkozata
- Szervusz Balázs, köszöntelek itthon! Gondoltad volna, hogy ez lesz a vége?
- Mikor másfél nappal ezelőtt beszélgettünk? Nem igazán, megmondom őszintén... Nagyon örülök, hogy így alakult! Azt gondolom, hogy pár héttel ezelőtt sem sokan gondolták volna, hogy ez lesz a vége, de jól sült el, örülünk.
- A döntőről mesélj egy kicsit, légy szíves!
- A döntő, úgy gondolom, hogy mindenkinek élete egyik legnehezebb meccse volt, azért csak egy orosz felnőtt válogatottal játszottunk, a kapusukat leszámítva. Tele volt az egész uszoda, csak az oroszoknak szurkoltak, hazai pályán, a bírók is megadták nekik azt a hátszelet, amit azért hazai pályán egy-két csapat meg szokott kapni. 10:3-as kiállítási arány, úgy gondolom, kicsit talán erős, de ez teszi még szebbé az egészet! Ennek ellenére is sikerült megverni ezt a csapatot. Négy gólt lőttek, ha jól emlékszem, negyedenként egyet - ez mindent elárul.
- Azt mondd meg, hogy tudtatok ennyire higgadtak maradni? Nagyon megfontoltan, okosan, higgadtan játszottatok végig. Ez hogy alakult ki?
- Már az előkészületi meccseken. A felnőtt válogatott ellen játszottunk, az amerikaiak ellen is játszottunk, majd ahogy kiértünk, meccsről-meccsre építettük fel. Balázséknak olyan taktikát sikerült összerakniuk, amit mi játékosok is elhittünk, hogy sikerülhet és meg tudjuk valósítani és ők is elhitték. A végére nagyon, teljesen összeért a csapat. Beledöglöttünk a vízbe egymásért. Egy ilyen rövid felkészülés után, annak ellenére, hogy ismertük egymást régebbről, de soha nem játszottunk együtt, óriási küzdést mutattunk csapatszinten. Tényleg egymásért megdöglöttünk a vízben, ha lehet így mondani. Meg kell említeni, hogy Bisztro, amit hátul művelt, az egyszerűen elképesztő volt, felnőtt válogatott szinten védett. Hetvennyolc százalék volt a statisztikája, ha jól emlékszem, ami nem sok döntőben látható egy kapustól sem. Elképesztő volt, tényleg, hibátlan volt, amit művelt hátul.
- Beszéljünk rólad, mi vár rád nyáron és mikor mész vissza Amerikába?
- Holnap reggel indulok vissza, ez csak egy villámlátogatás :-). Most hazamegyek Egerbe, kicsit még a családdal leszek, és holnap reggel már indulok is vissza. Hétfőn kezdődnek az edzések.
- Akkor nem mondhatom, hogy jó pihenést. Jó munkát! Gratulálok!
- Köszönöm szépen.
(Lejegyezte: Tina)
