A Világliga szuperdöntője alatt lebonyolított hétfordulós játékunkat sorsolással a telitalálatot elért hat olvasó egyike, Laczi Roland evangélikus lelkész nyerte. Amikor átadtuk neki a nyereményt, kiderült, hogy ez már a harmadik vízilabda-ereklyéje, amit ilyesfajta internetes játék során "gyűjt be". Interjúnk a győztessel:

- Először hadd kérjek egy kis bemutatkozást!

- Laczi Roland vagyok, 38 éves múltam februárban. A családommal élek együtt, van egy feleségem, Anikó, meg egy kisfiunk, aki májusban volt hatéves, Benedek. Evangélikus lelkészként dolgozom immár 9 éve. Több gyülekezetben megfordultam, eredetileg szegedi vagyok, az egyetemet Budapesten végeztem, az egyházunknak csak ez az egy oktatási intézménye van. Huszonegy évesen kerültem fel, aztán az első szolgálati helyem, munkahelyem Kiskőrösön volt, ahol hat évig dolgoztam. Ott ismerkedtem meg a feleségemmel, ott született meg Benedek, aztán másfél évig Szarvason éltünk, majd tavaly március óta, tehát most már több mint egy éve vagyunk Pest megyében, Csővár-Penczen.

Mivel szegedi vagyok, a Szegednek szurkolok...

- Na várjál, hogy kerülünk a vízilabdához??

- Nem tudom megmondani igazából, mindig szerettem a sportot, mozogtam is, az általános iskolában röpiztünk, azt nagyon szerettem, a röplabdát, de volt gyakran fekvőtámasz, húzódzkodás is. Aztán valahogy a világversenyek, az olimpiák kapcsán, előtérbe került a vízilabda, megfogott a szépsége, ahogy mozognak a fiúk a vízben és elkezdtem nézni. Azt tudom, hogy vasárnapra esett az első olimpiai aranyunk, azt hiszem, az oroszokkal játszották a meccset? Csak félig tudtam nézni, mert menni kellett istentiszteletet tartani, valahol helyettesítettem. Meg szerintem az is sokat számított, hogy Szegeden, ahol laktunk, velünk szemben lakótelep volt és ott lakott egy tízemeletes házban Fodor Rajmund és Kiss Csaba. Többször láttam őket boltban, közlekedés közben, nekik akkor már nevük volt, emlékezett rájuk az ember. Úgyhogy innen jött, aztán elkezdtem nézni, egyre inkább figyelemmel követni a meccseket. Majd jött a vlv, s azóta tényleg napi szinten követem az eseményeket, olvasgatom a cikkeket.



- Élőben mikor voltál először meccsen?

- Nem olyan rég, mióta Pesten lakom, talán egy éve voltam először, addig csak a tévében néztem. A Komjádi van viszonylag közel, úgyhogy egy Vasas-Eger meccsen voltam, a tavalyi döntőn, az volt életem első meccse, amit élőben láttam.

- Nagy volt a különbség az élményben a tévénézéshez képest?

- Persze, persze, össze sem lehet hasonlítani. Magával ragadja a hév az embert a helyszínen, lehet felugrálni, hangosan szurkolni, bár nem vagyok egy kiabálós ember, de az a  hangulat az uszodában..., hát az egész más.

Aztán a Magyar Kupa-elődöntőt néztem meg, majd nem olyan régen a Vasas-Szeged bajnoki bronzmeccsen. Kalandvágyból a Vasas-szurkolók közé ültem, s ott ugye nem tudtam annyira felugrálni.

- De túlélted...

- Túléltem, nem bántottak...



- Furcsa egy kicsit a foglalkozásodból kiindulva, hogy az internetet és az internetes játékot ennyire kedveled, ezek olyan "világi dolgok", nem?

- Az alapvető hozzáállásom az, hogy mi is ebben a világban élünk, lelkészek, egyházi emberek, úgyhogy..., nem vonulunk ki a világból, a munkám során én is használom az internetet, a kommunikáció most már szinte csak ezen megy, napi szinten a híreket is itt olvasom, papír alapú újságot már ritkán veszek a kezembe. És akkor jöttek ezek a játékok. Az olimpiához kapcsolódóan, az egyik az Indexen volt és a Volvo szervezte, ott nyertem egy dedikált labdát, és a második játék is a Volvóhoz kötődött, úgy emlékeszem, hogy a vlv-n keresztül jutottam el a kérdésekhez. Ott is egy dedikált labdát nyertem és egy teszthétvégét egy Volvo V40-essel.

- Hova mentetek?

- Kiskőrösre, ahol a feleségem szülei élnek. A sógornőmet eskettem, házasodott és engem kért meg lelkésznek, a Volvóval mentünk le.

- Gondolom, mindenki csak nézett, hogy milyen gazdag ez az egyház... :-)

- Volt kollegáimnak mutattam, nem akarták elhinni... Mondtam, hogy csak szerényen, ilyen kicsi autóval jöttünk, nem egy nagy Volvóval... Szóval, így aztán természetes volt, hogy ezen a játékon is részt veszek.

- Tehát ez akkor márt a harmadik nyereményed!

- A harmadik, igen.



- Milyennek értékeled a játékunkat? Nehezek voltak a kérdések vagy könnyűek? Görcsösen hajtottál, hogy meglegyenek a jó válaszok vagy könnyedén vetted? Mi volt a "játékszisztémád"?

- Eddig ez volt a legnehezebb szerintem. A volvós kérdések könnyebbek voltak, azokra gyorsan meg lehetett találni a választ, nem is kellett nagyon agyalni. Kifejezetten jó volt, hogy ebben most volt egy kis izgalom, előfordult, hogy félórákat is elkutakodtam, hogy rájöjjek a helyes válaszra. Például a Dévényi Tibi bácsis vagy a kismotoros kérdésnél. Mindig rászántam a délután egy adott szakaszát, amikor csönd volt és tudtam, hogy egy félórát órát most ezzel tölthetek és jó volt kutakodni, nézelődni.

- Leragadtál egy-egy cikknél, amit keresgélés közben találtál?

- Persze, egy csomóba beleolvastam, meg régi videókat is megnéztem, emlékeztem például erre a "sípos történetre", csak az edző neve nem jutott eszembe. A legnehezebb pedig nyilván a legvége volt, amikor a cseljabinszki döntő utolsó magyar góllövőjének nevét kellett előre megjósolni. Böngésztem a statisztikákat, nálam is Varga Dumi volt, akire még gondoltam, mert addig legtöbbször, háromszor ő "fejezte be" góllal. De nagyon nagy hatással volt rám a játék egyik korábbi kérdésével kapcsolatos videó, amikor Madaras Norbi a Recco-meccsen az utolsó másodpercben eldöntötte a kupa sorsát. Kérdeztem a feleségemet is, ő Varga Dumira tippelt volna inkább, de rögtön hozzátette, hogy be ne írjam, mert ha nem lesz jó, azt nem fogja tudni elviselni :-). Mondtam, hát jó, legyen Madaras Norbi. Aztán néztem a meccset a videostreamen, és igaz hogy viszonylag sokkal a befejezés előtt, talán két és fél perccel, ő lőtte be azt a gólt, ami végül az utolsó magyar gól lett.

- Amikor kiderült, hogy telitalálatod van, mit gondoltál, már megnyerted, vagy számítottál arra, hogy sorsolás lesz több játékos között?

- Arra gondoltam, hogy vagy csak én találtam el minden választ vagy nagyon kevesen lehetünk. Éreztem, hogy talán van keresni valóm megint, ezen a játékon is. Aztán, amikor telefonáltál, éppen egy gyerektáborban voltunk, egy konfirmandus táborban, Bonyhádon, nagyon megörültem, nagy sikerélmény volt számomra.

- Mi az ereklyék sorsa? Most már abszolút többes számban lehet beszélni róluk...

- A labdák egy polcon vannak, nincs vitrines szekrényünk, de megkülönböztetett helyet kaptak és Benedek néha játszhat velük, gurigázhat, de szigorúan csak a lakásban. Most meg arra gondoltam, hogy ezt a zászlót bekereteztetem, egy szép keretet csináltatok neki és felkerül a falra. Mert azért ez nem mindennapi...

- Gondolom, a legközelebbi játékunkon is indulsz és ez a fentiek ismeretében elég rossz hír a vlv többi, ereklyeszerzésre vágyó olvasói számára... Gratulálok a győzelemhez és köszönöm a beszélgetést!

- Én is köszönöm!

A VLV-JÁTÉK ELSŐ FORDULÓJA

A VLV-JÁTÉK MÁSODIK FORDULÓJA

A VLV-JÁTÉK HARMADIK FORDULÓJA

A VLV-JÁTÉK NEGYEDIK FORDULÓJA

A VLV-JÁTÉK ÖTÖDIK FORDULÓJA

A VLV-JÁTÉK HATODIK FORDULÓJA

A VLV-JÁTÉK HETEDIK FORDULÓJA

A VLV-JÁTÉK  EREDMÉNYHIRDETÉSE

A játék azért a zászlóért folyt, amit Varga Dániel csapatkapitánytól kaptuk még március végén. A különlegességét részben az adja, hogy a bari Olaszország-Magyarország találkozón szerepelt valamennyi játékosunk aláírta.

Ez egy olasz nemzeti zászló, Stefano Tempesti a meccs előtti hivatalos bemutatást követő pillanatokban cserélte ki Varga Dániellel a magyar csapatzászlóra (képünkön).

Ezek a nemzetközi mérkőzéseken egymásnak hagyományosan átadott nemzeti zászlók vízilabdázóink számára is ereklyék, általában az a szokás, hogy ha az adott mérkőzésen újoncot avatunk, akkor az illető viheti haza a többiek aláírásával ellátott zászlót - örökre szóló emlékként. Most azonban nem szerepelt új ember a csapatban, s a játékosok - Benedek Tibor szövetségi kapitány támogatásával - úgy döntöttek, hogy az ereklyét aláírják, s a vlv számára ajánlják fel.

Emlékezetes, hogy Bariban a magyar csapat 8:7-re legyőzte a világbajnokot, s ezzel biztosította helyét a Világliga  cseljabinszki szuperdöntőjében, ahol végül ezüstérmet szerzett. Így talán nem túlzás azt mondani, hogy sporttörténeti jelentőségű ereklyéről van szó.