Lecserélte centerpárosát a bajnoki aranyérmes ZF-Eger csapata. Hárai Balázs és Bedő Krisztián érkezik Lukas Seman és Mezei Tamás helyére. A korábban többször is válogatott kerettag Mezei Tamást kérdeztük terveiről.

MEZEI TAMÁS a vlv-nek:

- Még nem tudom, hogy hol játszom a következő szezonban. A szerződésem lejárt és sajnos nem hosszabbítottunk. Máshogy képzelik a jövőt, nem férek bele az elképzelésekbe. Ezt természetesen elfogadom, kár, hogy kicsit későn derült ki, a bajnokság után, mert így a csapatok egy részénél már betöltötték a helyeket. Természetesen tárgyalok folyamatosan, de megkezdődött az Universiade-válogatott felkészülése így most arra kell elsősorban koncentrálnom.

- Hogy értékeled az Egerben eltöltött időt?

- Sok jó játékossal játszhattam együtt, olimpiai bajnokokkal, világbajnokokkal, fejlődtem is ennek köszönhetően. Néhány eddigi játékostársammal már régóta ismertük egymást, Bátorival, Salamon Ferivel, Cirmivel (Kovács Gáborral - a szerk.) már az utánpótlásban is játszottunk, Wivóval együtt jöttünk Szolnokról, ugye Kevin egy "arany gyerek", vele nem lehet nem kijönni :-). Az egész csapat egy fantasztikus közösség volt, élvezet volt lejárni az edzésekre. Nem szivesen hagyom itt őket.

Ezúton szeretném megköszönni az egrieknek a szurkolást. ők tették nekünk felejthetetlenné ezt az élményt. Kívánom, hogy a jövőben is ilyen szép számban szorítsanak a csapatért és hasonló sikerekben legyen része a játékosoknak. A városnak is nagyon hálás vagyok, mert azalatt az idő alatt, amíg itt játszottam nagyon jól éreztem magam. Mondhatni elrepült ez a két év. Végezetül pedig köszönettel tartozom az egész csapatnak. Élmény volt veletek játszani fiúk:)

- Merre tovább? Körülbelül...

- Természetesen jó csapatban szeretnék játszani, olyanban, amely a legjobb helyezésekért küzd, hiszen Egerben megízleltem, hogy milyen győztesnek lenni, háromezer ember előtt rangadókat játszani, bajnokságot nyerni. Az ilyen élmények egy sportoló életében meghatározóak, ezekért a pillanatokért dolgozik. Nem biztos, hogy a következő szezonban nekem ilyesmire lesz lehetőségem, de nem vagyok emiatt elkeseredve. Valószínű, hogy az első négy csapatból nem kapok ajánlatot, hiszen náluk már "betelt a létszám" a legfontosabb posztokon. Az 5-8. helyen végzett csapatok közöl többtől is kerestek, és megmondom őszintén, nagyon komoly és szimpatikus szakmai terveket vázoltak fel. Itt is látok fejlődési lehetőséget. Azt vallom, hogy egy sportolónak évről évre fejlődnie kell, kutya kötelessége, hogy állandóan fejlessze a tudását, mert tökéletes játékos nincs, bár azért talán néhány olimpiai bajnokra rá lehet aggatni ezt a jelzőt. Az én koromban nem lehet "ráülni a babérokra", főleg nem lehet a múltból megélni, mert jön egy fiatalabb, erősebb, okosabb és máris kétszer annyi erővel kell dolgozni, hogy az ember visszaszerezze a helyét. Ráadásul a fizikai felkészülés mellett nagyon fontosak az embert körülvevő körülmények, a hozzáállásbeli dolgok, az edzés komolysága, a koncentráció, a játék külső összes vetülete.

Az első pillanatban el voltam keseredve, de most érzek új motivációt, látom, hogy van miért fejlődni. Lehet, hogy nem a bajnoki címért fogok hajtani, hanem azért, hogy ötödik vagy hatodik legyen a csapatom, de ez is szép feladat és látok benne egyéni fejlődési lehetőséget is. Ez most felvillanyoz.

Nálam okosabb emberek mondták, hogy minden vég valaminek a kezdete. Remélem, jó dolog kezdete következik számomra...

- Ezt kívánom, Tomi!