A Primorje Rijeka történetének legjobb szezonját zárta úgy is, hogy vasárnap elvesztette a horvát bajnokság döntőjét. Varga Dánielt és Varga Dénest kérdeztük a dubrovniki meccsről és az egész szezonról.

Horvát bajnokság, döntő, negyedik mérkőzés

Jug Dubrovnik-Primorje Rijeka 9:7 (2:1, 3:1, 1:3, 3:2)
Dubrovnik, v.: Borrell (spanyol), Bender (német)
Jug Dubrovnik: Bijac, Vranjes, Boskovics 2, N. Janovics 2, Jokovics 2, Azevedo, Markovics, Buslje 2, Karacs, Dobud, Ivovics 1, Macan, Nizics, Pavlovics. Vezetőedző: Veszelin Gyuho
Primorje Rijeka: Vican, Obradovics, Paskvalin, Krapics, Varga Dénes 2, S. Sukno 3, Muslim 1, Jelaca, Varga Dániel 1, Baracs, Setka, X. Garcia, Krizanec, Buljubasics. Vezetőedző: Ivan Asics
Gól - emberelőnyből: 5/7, ill. 4/8
Gól - ötméteresből: -, ill. -

A Jug 3:1-re nyerte meg a döntőt, a Primorje a Horvát Kupa és a Jadranska Liga megnyerésével vigasztalódhat.


VARGA DÁNIEL a vlv-nek:

- Nagyon belekezdtek, 5:1-re is vezettek, mi pedig egy kicsit elvesztettük a fejünket. Az 5:2-es félidő ellenére nagyon jól játszottunk a harmadik negyedben, majd a negyedik játékrészben, miután elhoztuk a labdát, Dumi csavargóljával már 6:6 is volt. Akkor ők azért nem zavarodtak meg annyira, továbbra is magabiztosan lőtték be a fórokat, mi pedig követtük őket. Hiába volt azonban a nagy hőstett, hogy feljöttünk 6:6-ra, a mérkőzés folyamán egyszer sem volt olyan állapot, hogy vezettünk volna. Biztos nem volt olyan komfortérzetük 6:6-nál, mint 5:1-nél, de nem jöttek zavarba, nagyon jól, magabiztosan vízilabdáztak. Végigjátszották az emberelőnyöket, elég jó százalékban is lőtték be azokat. Igazából volt egy jó másfél negyedünk, amire szívesen emlékezünk, visszajöttünk a csúnya vereségnek látszó állásból, de még egyszer mondom, nem volt a meccsnek olyan része, hogy fölé kerekedtünk volna az ellenfélnek.

- Mennyire érintett titeket érzékenyen ez a dolog?

- Év közben nagyon sok minden történik, de a nagyobb értékelések elmaradnak. Ez nekem furcsa, mert otthon ahhoz szoktam, hogy azért képben vagyok arról, hogy mit gondol a vezetőség az adott teljesítményről. Ez jó volt, még akkor is, ha nem mindig értettem egyet velük. Ezt csak azért említem, mert nem tudtam egészen hétfő estig, hogy a két kupagyőzelemmel és a bajnoki ezüsttel hova kell tenni ezt az évet. De mivel most elmondta a vezetőség, hogy ez egy jó szezon volt, megnyugodtam. Valahol a lelkem mélyén én is ezt éreztem, annak ellenére, hogy most van ez a friss csalódottság bennem az elvesztett döntő miatt, de azért idén két aranyérmet  is szereztünk.  Bár nyilvánvalóan kötelező volt a döntőbe jutás ebben a bajnokságban, és ez simán meg is volt, a szezon elején úgy gondoltam, hogy a Jugnak egy picit erősebb a kerete, mint a miénk. Láttam az erősségeinket, tudtam, hogy fantasztikus kapusunk lesz, ami az előző évhez képest nagy előrelépés, tudtam, hogy gyorsak leszünk, hogy nagyon veszélyesen fogunk tudni játszani kívülről, de például a centerproblémát nem tudtuk megoldani. Ez elég komoly gond egy olyan csapat ellen, ahol Buslje és Ivovics a két védő. Most ehhez képest a két kupadöntőben egész jól kompenzáltuk ezt más dolgokkal, fondorlatos, cseles megoldásokkal, de aztán elfogyott ez a tudomány a döntőre. Ők tudtak változtatni úgy, amire nem találtuk az ellenszert.  Akkor tudtunk volna erre még rátenni valamit, ha van egy klasszis centerünk. Ez hiányzott.

Összességében azt gondolom, hogy ez a realitás. Kikaptunk 3:1-re. Ha játszanánk tíz meccset, akkor szerintem hetet ők nyernének, hármat mi, körülbelül ez a realitás most, a szezon végére. De az is reális volt, hogy megnyertük a két kupát, mert akkor mi voltunk az okosabbak, mi léptünk előbb, mi álltunk össze hamarabb, mint csapat. Tehát lépéselőnyben voltunk a Jughoz képest, és azért erről mi tehettünk! Megérdemelten nyertük meg a kupákat, ezért összességében én is sikeresnek gondolom ezt az évet.

- Beszélt-e már a vezetés a jövőről? Lesz-e például egy klasszis centeretek?

- Igen, szó van róla, hogy lesz egy klasszis center. Senki nem mond semmi hivatalosat, pletykák vannak, ahogy ez szokott lenni. Remélem, hogy nem megy minden klasszis center Reccóba, talán egyet meghagynak nekünk is. És akkor tényleg előre tudunk lépni szakmailag, mert egyértelmű, hogy ez a fejlődési lehetősége a csapatnak.

- A ti helyzetetek milyen? Egy év még?

- Igen, Duminak is és nekem is a jövő szezon végén jár le a szerződésünk.

- Mikor kell visszamennetek?

- A barcelonai vb után két-három hét pihenőnk lesz, de még ez sem biztos, mert egyelőre nem dőlt el, hogy indulunk-e a nemzetközi kupasorozatban, ha igen, akkor előbbre hozzák a felkészülés kezdetét.

VARGA DÉNES a vlv-nek:

- Elég magabiztosan elhúzott a Jug, de aztán volt erőnk feljönni. Mondhatnám, hogy a döntő meccseire általában jellemző volt, hogy ők jól kezdtek, aztán mintha elfáradtak volna. De megint csak nem tudtuk megragadni azt a lehetőséget, hogy a negyedik negyedben volt 6:6 is az állás. Vagy azt is mondhatnám, hogy dicséret illeti a Jugot, hogy higgadt maradt és vissza tudta venni a vezetést. Nem tudom eldönteni, hogy melyik áll közelebb az igazsághoz, a lényeg az, hogy a végén nekik volt több góljuk.

- Hogy fogadtátok? Kicsit azért benne volt ez a levegőben az első meccsen elszenvedett hazai vereség után, nem?

- Igen. Nem Dubrovnikban rontottuk el, mióta vízilabdázom, ott nem nagyon sikerült nyerni, úgyhogy..., az első meccs volt az, ami óriási bravúr volt a részükről, vagy hasonlóan nagy hiba a mi részünkről. Szerintem ott hibáztunk, hiszen lehettünk volna öt meccsből bajnokok úgy, hogy nem nyerünk idegenben.

- Hogy fogadta ezt az eredményt a klubvezetés?

- Nagyon örültem, hogy jól fogadták. Mondták, hogy egy szép és jó év volt, mert ugye, azért megnyertük a Jadranskát és a Horvát Kupát, ami nagy szó a Rijeka történetében és az is elhangzott, hogy nagyszerű csapattól kaptunk ki a döntőben. Ez egyébként olyannyira igaz, hogy bennem már a döntő első meccsén, amikor otthon megvertek minket, már akkor felértékelődött a Jadranska Liga- és a Horvát Kupa-győzelmünk, mert éreztem, hogy nagyon-nagyon jó csapat ez.

- A csavargólról?

- "Beszéljenek a képek." Talán annyit, hogy ezzel a góllal egyenlítettünk 6:6-ra és abban bíztam, hogy ez a gól lélektanilag törést okozhat bennük. Láttam a kapust, hogy elég tanácstalan, hogy most ő egy ilyen gólt kapott és mégiscsak 5:1-ről álltunk fel és egyenlítettünk, így a negyedik negyedben még gyakorlatilag bármi lehetett, de hát nem sikerült...

- Mi következik most, mennyi időd van pihenni, illetve mit vársz a nyártól?

- Most egy kis pihenő jön. Kevesebb, mint amire eredetileg számítottam, mivel a döntőt is hamarabb fejeztük be. Tudtam volna mit kezdeni egy kis szabadidővel, de természetesen megértem, mert elég levés időnk van a Világligára készülni, úgyhogy megpróbálom a pihenéssel kapcsolatos összes vágyamat kiélni ebben a rövid időszakban.

- És mit vársz?

- Azt remélem a nyártól, hogy folytatjuk az építkezést és sikerül stabilizálni egy jó, korszerű taktikát, ami az eddigiekben ugye már kialakulóban volt, a nyáron pedig abszolút magunkévá tesszük. Így nagyon "piacképes" csapatunk lesz olyan, amelyik esélyes arra, hogy megverje akár a legjobb válogatottakat is.

- Eredményességben állítottál fel valami célt?

- Nem. Szeretnék  az úton haladni, nem a végeredménnyel foglalkozni. Szeretném, ha része lennék az építkezésnek, az épülésnek, szeretném én is magamat a csapat teste sejtjének tudni, tehát megteszem azt, amit kell, és akkor a végeredmény úgyis kielégítő lesz.