A még mindig remek játékot nyújtó Vasas-center, Steinmetz Ádám volt a Hír TV Sportré című műsorának vendége vasárnap. Az olimpiai bajnok - életútjának felelevenítését követően - utalt arra, hogy ezt a nyarat még szívesen töltené el a válogatott tagjaként.

A beszélgetést egy friss, fájó élmény felemlítésével kezdte a riporter, Jáky-Szabó Gergő: a TEVA-Vasas 12 esztendő után először nem jutott be a magyar bajnokság döntőjébe. Most a harmadik helyért kell harcolnia, hogy kivívja a BL-szereplés jogát.

Steinmetz Ádám elmondta, hogy mivel még egy évet hosszabbított a piros-kékeknél, szeretné, ha a csapat jövőre kiköszörülné ezt a csorbát.

A beszélgetés további részében megismerhettük Ádi életútját. A KSI-ben, az ország akkori legjobb nevelőegyesületében kezdte, majd 16 évesen leigazolta őt a Ferencváros. Előbb még csak epizódszerepet kapott, de hamarosan komoly részt vállalt a Fradi hazai és nemzetközi kupasikereiből. E folyamat csúcspontja a 2000-ben megszerzett bajnoki cím volt. Ezt követően igazolt a Vasasba, ahol ma is játszik - immár kis könnyítésekkel, hiszen időközben munkahelye lett, jogászként dolgozik.

Bő teret kapott a beszélgetésben bátyjának, Steinmetz Barnabásnak a szerepe, hiszen az idősebb testvér emberileg és szakmailag is sokat segítette Ádám pályafutását. Élete legszebb pillanatának nevezte Ádi, hogy Athénban, 2004-ben a bátyjával együtt állhatott az olimpiai dobogó legfelső fokán. Ma is az az érzése, hogy az az athéni csapat volt minden idők legjobb magyar válogatottja. Meg sem fordult a fejükben soha, hogy kikaphatnak.

Érdekes volt, amit Steinmetz Ádám a posztjáról fejtegetett. Mint mondta, állóbekként és centerként kezdte, majd nevelői a centerposzt felé "terelték". Ez ugyanis hiányposzt volt, kevés fiatal vállalta az ezzel járó megpróbáltatásokat. Most úgy látja, jó döntés volt, talán sose került volna be a válogatottba, ha nem a középcsatár posztján játszik.

Ádi azt mondja, "a vízilabda most sem pingpong", a hosszú évek során a centerposzt ellátása még keményebb feladattá vált. A bírói felfogás változása nem kedvezett, egyre inkább eldurvult a játék, s ez természetesen elsősorban a centerek számára jelent folyamatos megpróbáltatást. Ádám nyakcsigolyáját az elmúlt öt évben kétszer operálták, s úgy tűnt, be kell fejeznie pályafutását, azonban a műtétek olyan jól sikerültek, hogy a tavalyi londoni olimpián is részt vehetett.

Londont értékelve elmondta: a szereplés csalódás volt a játékosok számára is, de utólag be kell látni, nem volt realitás a negyedik aranyérem, viszont a 3-4. helyet meg kellett volna szerezni.

A most kezdődő új korszakot Ádám úgy jellemezte, hogy építkezés folyik, s jó darabig nem lesz elvárható, hogy a magyar csapat minden versenyre az aranyérem esélyeseként utazzon ki. Szerinte Rióra összejöhet egy olyan csapat, amely esélyes a dobogóra.

Ő most még egyelőre játékosként szeretné kamatoztatni a tudását, később edzőként vagy sportvezetőként próbálja majd átadni tapasztalatait. Nem mondta le a válogatottságot, ha Benedek Tibor úgy gondolja, akkor a nyarat tudja vállalni, s bízik is abban, hogy ott lesz a világbajnokságra utazó csapatban.

A teljes, 22 perces beszélgetés: