Felkerestük munkahelyén, a Testnevelési Egyetem Küzdősportok Tanszékén Horváth Tamást, a Benedek-stáb tagját, aki január óta válogatott vízilabdázóink erőnlétéért felel. Az interjúból nem csak az új erőnléti edzőt ismerhetjük meg, hanem egy kicsit képet kapunk Benedek Tibor elképzeléseiről is.

A 42 éves szakember testnevelő tanár, judo szakedző, sportolóként kiemelkedő eredményeket ért el judóban. Az oktatás mellett kutatással is foglalkozik, publikációi jelentek meg, bízvást nevezhetjük a küzdőképesség, a sportbeli "cselekvéshatékonyság" szakértőjének. Bekapcsolódása a legjobb magyar vízilabdázók felkészítésébe egyfajta szemléletváltozást jelez.

HORVÁTH TAMÁS a vlv-nek:

- A megtisztelő felkérésig nem volt közöm a vízilabdához. Természetesen szurkoltam nekik én is, mint minden magyar, különösen az olimpiákon, de közelebbi kapcsolatban nem voltam velük, meccsekre nem jártam.

- Hogy kerültél ebbe a közegbe?

- Ezt az elmúlt hetekben többen is megkérdezték tőlem :-). Itt a TF-en hívott fel az egyik kollégám októberben, hogy volna-e időm és kedvem az oktatás mellett edzősködni. Kérdeztem, hogy miről lenne szó, s ekkor derült ki, hogy a vízilabdásoknál erőnléti edzőt keresnek. Mondtam, hogy minden kihívás érdekel, azonban ambivalens érzéseim voltak, hiszen senkit nem akartam "megfúrni", márpedig egy ilyen váltásnál könnyen érheti az embert az a vád, hogy elvette valakinek a munkáját. Szóval nem én jelentkeztem, hanem engem kerestek meg!

Tibor novemberben felhívott. Többször találkoztunk, eljött néhány órámra is, hogy megnézze, miként oktatok. A beszélgetéseinkben felvázolta, hogy amennyiben őt választják meg szövetségi kapitánynak, új stábot szeretne maga köré. Az erőnléti felkészítés terén újítani szeretne, a súlyzózás helyett a küzdésre, a test test elleni harcra való felkészítést szeretné előtérbe helyezni. Olyan szakembert keres, aki ennek a területnek az elméleti részét is jól ismeri és a gyakorlatban is járatos, a szükséges mozgásformákat meg tudja tanítani a játékosoknak. A végzettség mellett fontosnak nevezte a tapasztalatot, a rutint. Így kerültem szóba. Sokat beszélgettünk és abban maradtunk, hogy ha sikeres lesz a pályázata, akkor visszatérünk a dologra.


Ekkor még az egész csak a lehetőség szintjén került szóba, aztán - kellemes meglepetésként – Tibor lett a kapitány és aktuálissá vált a korábban felvetett együttműködés. Döntést kellett hozni, így újra mérlegeltem mindent. Végiggondoltam, hogy ez egy új kihívás számomra, új lehetőség, hogy a küzdősportot, azokat az önvédelmi technikákat, amiket az elmúlt évtizedekben tanultam, gyakoroltam, egy picit más köntösbe öltöztetve alkalmazzam, hasznosíthatóvá tegyem a vízilabdázók számára. Januárban többször találkoztunk Tiborral, megbeszéltük a gyakorlatokat, összeállítottuk az edzéstervet, felépítettük ezt az új rendszert, amit aztán el is kezdtünk és másfél hónapja már végzünk a válogatottal.

- Gondolom, azután, hogy jött az első megkeresés, elkezdtél a vízilabda terén nézelődni, felkészülni kicsit a várható közegre...

- Természetesen. Az internet segítségével próbáltam minél több információt összeszedni, nem csak a játékosokról, hanem arról is, hogy eddig a kluboknál és a válogatottnál milyen volt a munka. Fontos, hogy az ember tudja, mire kell építeni, még akkor is, ha a kapitány jelezte: teljesen újfajta edzést szeretne végeztetni a versenyzőkkel, eltérőt az eddig megszokottól. Röviden úgy foglalhatnám össze, hogy a gyakorlatoknak valamilyen módon modellezniük kell azt a mozgást, amit ők a vízben csinálnak. Iszonyú küzdelem folyik a meccseken - ezt eddig ugye én a tévén keresztül láttam, de most már mérkőzésen is voltam és módom volt megfigyelni, hogy mennyire kemény a harc a játékosok között a vízben, jórészt a víz alatt.


- Hogy zajlott az első találkozás a kerettagokkal? Milyen volt az első edzés? Láttál rajtuk félelmet, megszeppentséget?

- Nagyon érdekes volt az első alkalom, amikor találkoztunk. Ők előtte tartottak egy megbeszélést, illetve videóelemzést, tehát már együtt voltak. Gondolom, Tibor elmondta nekik, hogy ezután következik az első erőnléti edzés, Horváth Tamás, a TF oktatója tartja majd a foglalkozást. Én a tornateremben várakoztam, amikor megérkeztek a fiúk. Az első percekben kicsit még távolságtartóak voltak, talán még azt is mondhatom, gyanakvóak. Lehet, megfordult a fejükben, hogy ki lehet az a Horváth Tamás, akinek semmi köze nincs a vízilabdához. Tartottam egy rövid eligazítást, elmondtam, hogy mit szeretnék tanítani az elkövetkezendő hetekben, hónapokban. Gondolom, hogy korábban azért Tibor is felkészítette őket. Azt kértem a versenyzőktől, hogy igyekezzünk levetkőzni azokat a gátlásokat, amelyek abból adódnak, hogy ismeretlenek vagyunk egymásnak. Próbálják azt a habitust, azt a stílust megszokni, amit én képviselek. A gyakorlatokat Tiborral állítottuk össze, tehát itt semmi olyan újdonság nem várható, ami számukra kényelmetlen vagy kellemetlen lehet. Annyit kértem tőlük, hogy ha olyan gyakorlatok lesznek, amiket soha nem végeztek vagy nagyon régen, vagy számukra nagyon furcsa egy-egy mozdulat, műveletsor, akkor próbáljanak meg utánzással ráhangolódni, hogy minél hamarabb elsajátítsák ezeket a mozgásokat. A mondókám után elkezdtük a munkát és attól kezdve én azt láttam a sportolókon, hogy felszabadultan, jókedvűen végzik a feladatokat. Mindenkinél látszik, hogy nagyon akar bizonyítani. Új csapat lévén egyetlen szó nélkül, fegyelmezetten végezték a gyakorlatokat. Ami jó volt: az óra közepétől észrevettem egy pici lazulást, érezni lehetett, hogy jól érzik magukat. Ez fontos számomra, a bevezetőben el is mondtam nekik, hogy azt szeretném, ha az erőnléti edzés nem egy kínlódás lenne, hanem úgy izzadjunk, úgy "szenvedjünk", hogy közben jól érezzük magunkat.

Természetesen én is mindent megtettem annak érdekében, hogy a hatékony munkához szükséges jó kapcsolat mielőbb létrejöjjön. Igyekeztem felkészülten menni, például fontos volt számomra, hogy a játékosokat a nevükön szólítsam és ehhez azért alaposan fel kellett készülnöm, hiszen elég nagy a jelenlegi bő keret...


- Mi az a habitus, amire felkészítetted őket, amit meg kell szokniuk veled kapcsolatban? Feszes, fegyelmezett, katonás embernek tűnsz - ez nyilván okot ad egy kis tartózkodásra. Tehát mi az, amit nekik meg kell szokniuk?

- Igen, nagyon gyakran előfordul, hogy ilyennek jellemeznek, de ez nagyrészt abból adódik, hogy küzdősportot művelek. Erre én viccesen azt szoktam mondani, hogy a látszat csal. Meglátnak egy ilyen fizimiskát, egy ilyen "küzdősportfejű" emberkét, és általában azt feltételezik, hogy úristen, itt megmukkanni sem lehet, mert rögtön valamilyen büntetés jön és óriási a szigor. Tény, hogy a fegyelmet megkövetelem, ugyanúgy, ahogy Tibor is,  de ahogy említettem, számomra az egyik legfontosabb dolog az, hogy a gyakorlatok közben jókedv, jó hangulat legyen. Így van értelme a munkának, az itt befektetett energiának, és ha már együtt vagyunk hatvan vagy akár kilencven percig, akkor ezt az időt töltsük hasznosan, hogy mindenki kellemesen elfáradjon, sok jó dolgot tanuljon, amit idővel be tud építeni a vízben végzett munkába.

- Hány foglalkozást tartottatok eddig?

- Két blokkban találkoztunk. Az első találkozás januárban volt, mielőtt Volgográdba utaztak, majd Debrecenben játszottak. A következő edzéshét a kecskeméti Volvo Kupát előzte meg. Délelőtt, délután tartottam órákat és tényleg azt mondhatom, hogy napról napra, alkalomról alkalomra látszott a csapaton, hogy megértették, miről van szó. A gyakorlatok az elején még egy kicsit újak voltak, érdekesnek, meglepőnek tűntek a számukra, hiszen különböző fogásokat, bontásokat, önvédelmi technikákat gyakoroltunk. Először nehezen fejtették meg a lényegét, de most már kezdik érteni, hogy mindezt, amit gyakorolunk, hasznosítani tudják a vízben. Őszintén szólva kíváncsian várom, mikor kapom tőlük az első visszajelzést, hogy ezt vagy azt a megoldást eredményesen tudták alkalmazni egy meccsen.

- A szavaidból egy nagyon határozott irányváltásra lehet következtetni, már ami a fizikai felkészítést illeti. Anélkül hogy mélyebben belemennénk szakmai kérdésekbe, mindezt úgy lehet értelmezni, hogy az erőnléti edzés mostantól inkább a meccsek éles helyzeteiben való test test elleni harcra készít fel? Ezt a célt szolgálják a gyakorlatok?

- Ezek a játékosok a saját klubjukban sokat erősítenek. Nem csak az alapozáskor, hanem meccsek között is. Becsülettel teljesítik az edzésprogramot, rudakat, súlyzókat, különböző tárcsákat emelgetnek. Vagyis erőnlét szempontjából nincs gond. Viszont olyan gyakorlatokat nem végeznek, amelyek során kialakulhat testkontaktus, s pozitívan lehet egy-egy akcióból továbblépni. Ezt kérte Tibor és ennek megfelelően állítottuk össze az edzéstervet, amikor itt a TF-en találkoztunk. Részben páros gyakorlatokról, részben pedig csapatgyakorlatokról van szó, amelyeknél a küzdőjelleg dominál. Nem azt kell elképzelni, hogy most ők itt bokszolnak vagy birkóznak vagy judóznak. Szó nincs erről. A különböző küzdősportokból és harci művészetekből azokat az elemeket választottuk ki, amelyek hasznosíthatók számukra a vízilabdában. Például egy csuklófogásból való szabadulás, egy átkarolás szemből, karok alatt, karok fölött, hátulról karok alatt, karok fölött, különböző fogások védése, hárítása. Tehát nem ütünk, nem rúgunk, nem küzdünk, nem dobunk, mint a judóban, a birkózásban, hanem különböző küzdőgyakorlatokat végzünk, amiket majd a vízben tudnak hasznosítani.

Azt tapasztaltam, hogy a játékosok nagyon nyitottak erre a munkára, amit most elkezdtünk. Bízom abban, hogy amikor nyáron több időt töltünk együtt, több héten át napi szinten gyakorlunk, kikristályosodnak a dolgok, beépülnek a tanultak a mozgáskultúrájukba és már esetleg nem csak tudatosan, hanem ösztönösen is alkalmazni fogják meccs közben a különböző technikákat.

- Hogy értékeled a fiúkkal eddig együtt töltött időt, milyenek a tapasztalataid?

- Nagyon pozitívak. Az első időszakot jellemezte rövid ideig tartó bizonytalanság, de ne felejtsük el, hogy a keretbe sok új játékos kapott meghívást, sokan közülük is most találkoztak először egymással. Nekik is össze kellett csiszolódniuk és azt gondolom, hogy azóta ezen már túljutottak. Amikor mi találkozunk, egyébként is nagyon le vannak terhelve, hiszen délelőtt és délután gyakorolnak a vízben, emellett kell részt venniük az erőnléti edzésen, végigcsinálva a nem könnyű gyakorlatokat. Az óra végén mindig azt látom, hogy rendesen megizzadtak, elfáradtak és visszajelzésekből is tudom, hogy elégedettek az órák hatékonyságával.  Nagyon nagy hangsúlyt fektetünk egyébként a bemelegítésre, illetve a lazításra. Egy foglalkozásnak ez a három fő feladata van: alaposan melegítsünk be, végezzük el a fő munkát, és utána megfelelő lazítással fejezzük be az edzést. Partnerek a fiúk, megfelelően koncentrálnak a feladatoknál, és remélem, hogy nem kiabálom el, de azt hiszem, a lelkes és elszánt hozzáállásukból nagyon szép eredmények születhetnek.


- Amikor Tibor nyilvánosságra hozta új stábjának névsorát, megjelent a neved. Hogy fogadták ezt a hírt a kollégáid, itt a TF-en, a barátok, családtagok?

- Ahogy engem a felkérés meglepetésként ért, ugyanígy a környezetemet is, amikor nyilvánossá vált. Számomra ez a meglepetés kicsit még a mai napig is tart.  Megtiszteltetés, hogy bekerülhettem ebbe a csapatba és a stáb egyik tagja lehetek. Erőnléti edzői feladataimat megpróbálom maximálisan, pontosan elvégezni. A kollégák, a barátok, ismerősök, akik hallották, olvasták a hírt, gratuláltak. Abszolút pozitívan fogadták és sok sikert kívántak ahhoz, hogy ezt a munkát is olyan precízen, gondosan tudjam végezni, ahogy eddig más feladataimat is. Az erőnléti edzések a felkészülési folyamat egy részét képezik, de szervesen kapcsolódnak az egészhez. Egy fontos részletről van szó, s itt is minden azt a célt szolgálja, hogy a fiúk a vízben minél eredményesebben legyenek képesek megmutatni azt, amit tudnak. Néhányszor ottmaradtam a mi edzésünk után és figyeltem őket. Ennek alapján mondhatom, hogy embert próbáló munkát végeznek. Az új csapat komolyan veszi a feladatát és ezt a stáb többi tagjáról is elmondhatom. Reményeim szerint eredményesek leszünk, s ez a generáció, amelynek tagjai most kezdték el a közös munkát, bizonyítják, hogy a magyar vízilabdázóknak továbbra is az élbolyban a helyük.

- Köszönöm szépen a beszélgetést és sok sikert kívánok a munkádhoz!

(Lejegyezte: Romanek Brigitta)