Hosszabb interjút készített Juha Pál, az [origo] munkatársa Alex Giorgettivel, a Debrecen jelenleg "ingyen játszó" világbajnok vízilabdázójával. A cívisvárosban történtek valószínűleg csak bizonyos idő távlatában válnak teljesen érthetővé, azonban különösnek érdekesnek találjuk Alex véleményét a magyar csapat elmúlt négy évéről, és várható közeljövőjéről, valamint Kásásról és Benedekről. Az interjú:

Budapesti szülöttként milyen emlékei vannak Magyarországról?

Kevés, mert még egyéves sem voltam, amikor a családommal kiköltöztünk Olaszországba. De amikor csak tehettem, jöttem a Margitszigetre edzőtáborozni. Magyarországot eddig még nem tudtam rendesen megismerni, pedig nagyon szeretném, ezért is igazoltam Debrecenbe. Ki tudja, egyszer talán Budapesten is megfordulok majd.

Tökéletesen beszél magyarul.

Az anyukám magyar, tőle tanultam meg. Félig magyarnak, félig olasznak érzem magam, na jó, inkább olasznak, mert ott nőttem fel. De ki tudja, milyen érzéseim lesznek, ha már itt leszek egy ideje Magyarországon.

Soha nem képzelte el, milyen lenne a magyar válogatottban szerepelni?

Volt már, hogy elgondolkodtam rajta. De mivel Olaszországban éltem és nevelkedtem, ott lett belőlem pólós, a magyarok pedig nem érdeklődtek, nem volt igazán kérdés, hogy melyik válogatottban szerepeljek. Mindig kínkeservesen edzettünk az olaszokkal, és állandó beszédtéma volt, hogy de jó is lenne elérni valami nagy dolgot. Aztán odáig jutottunk, hogy megnyertük a világbajnokságot és az olimpián döntőt játszottunk - remélem, hogy ez még csak a kezdet -, ezért akkor dobog igazán a szívem, ha az olasz himnuszt hallom. Nekik köszönhetem, hogy idáig eljutottam, és ezt tiszteletben kell tartanom.

Már a sanghaji vb-aranyat is Budapesten ünnepelte (fotó: vlv.hu, Stuber Sándor)

A Pro Reccótól jött Debrecenbe. Miért kellett elhagynia a BL-győztest? Azt tudjuk, hogy komoly anyagi gondjai voltak, de Madaras Norbert például maradt a klubnál.

Nem tudtam megállapodni az új vezetőséggel a szerződésemről, ezért jó ötletnek tartottam, ha egy évre egy olyan - nem nagyon erős - csapathoz igazolok, amelyikben kulcsjátékos lehetek. Az a célom, hogy én vezessem győzelemre a csapatot, és nekem tulajdonítsák a négy közé jutást. De még hiányzik az Eurokupa-győzelem és a magyar bajnoki cím (a kupából szerdán Giorgetti három gólja ellenére kiesett a Debrecen - a szerk.).

Mi az, amit a legjobban szeret Debrecenben?

Mindenki megbecsül, mindenki szeret. A szurkolók, látják, hogy milyen ember vagyok, és ezért imádnak.

És, milyen ember?

Nem kapok fizetést, de a sport szeretetéért mégis maradtam Debrecenben, hogy megköszönjem, amit a várostól, a klubtól kaptam. Most úgy tudom, én vagyok az egyetlen játékos, aki lehet, hogy nem kap egy fillért sem. Később talán kapok majd pénzt, de talán azt a keveset is csak akkor, ha szponzorokat talál a klub.

Pedig hívta a Szolnok, úgy tudni, jó fizetést kapott volna. Miért maradt mégis?

A szívemre hallgattam, nem pedig az eszemre.

Nehéz elhinni, hogy a klubhűség miatt döntött a Debrecen mellett.

Talán azért nem hiszik el, mert a magyar emberek pesszimisták, mindenki önző, és közben arra senki sem gondol, hogy egy olasz, aki már letett valamit az asztalra, és jól érzi magát egy csapatnál, tényleg megtenné azt, amit én megtettem. Megtanultam, hogy a magyar emberek nem bíznak a másikban, és irigyek egymásra. Én viszont nem beszélek félre, azt mondom, amit gondolok.

Vízbe ugrás Londonban, a magyarok elleni meccs előtt

Más célja is volt azzal, hogy a biztos helyett a bizonytalant választotta?

Azt akartam, hogy a televízió előtt ülő emberek lássák, nem csak a pénzért lehet pólózni. Meg akarom mutatni, hogy milyen vagyok, hogy a sportág szeretetéért is lehet játszani. Az viszont biztos, hogy most csináltam az életemben utoljára ilyet. Ha még egyszer ezt tenném, biztos, hogy átvernének.

A szurkolók hogyan reagáltak?

A hazai meccsünkön köszöntöttek, szurkoltak, a nevemet skandálták, és ez nagyon jólesett.

Az olasz válogatott 2009-ben csak 11. lett a hazai rendezésű vb-n, aztán előbb világbajnok, tavaly pedig olimpiai ezüstérmes lett. Hogyan sikerült ez a nagy előrelépés?

A mentális alapot akkor szerezzük meg, amikor egy hétig együtt van a csapat, és mindenki azt csinálja, amit az edző mond. Amúgy a vízilabda nem egy nehéz sportág, ha megvan valakiben a tehetség, akkor el lehet érni a kitűzött célokat. A magyarok az utolsó négy évben elaludtak, egyszerűbben, könnyebben dolgoztak, míg a többi válogatott szorgalmasan edzett, és utolérték, megelőzték Magyarországot.

Ezek szerint várható volt, hogy az olimpián a magyar csapat nem jut négy közé?

Igen. A magyarokkal nem az volt a baj, hogy egyénileg nem jók, az olaszoknál például jobbak voltak. A gond az volt, hogy az olimpia nyolc meccsről szól, és a két vereség után már nem tudták fokozni az iramot a magyarok. Amikor az volt a kérdés, hogy Montenegrót vagy Magyarországot kaphatjuk, én inkább a magyarokat választottam volna, mert verhetőbbnek éreztem őket, és pluszmotivációt jelentett a háromszoros olimpiai bajnok legyőzése. Ami viszont tény: a magyarok az előttük végzett négy csapat mindegyikétől kikaptak az olimpián.

Milyen lesz a magyar válogatott Benedek Tiborral? Jól ismeri az új magyar kapitányt, hiszen a Reccóban együtt pólóztak.

Amikor játszott, már a vízben is majdhogynem edző volt. Ezek után jobban is hallgatnak rá, a válogatottnál az edző és a játékos tudják egymásról, ki hogyan gondolkodik. De most egy hosszú munka vár rá és a csapatára, amíg a magyarok visszakerülnek az elitbe. Ha már az idén jó eredményt fog elérni a magyar csapat, az csak a szerencsének lesz köszönhető, mert kell egy-két év a válogatott beéréséhez. Ráadásul nehéz lesz merítenie, mindenki hozzá volt szokva az előző, klasszisokkal teletűzdelt kerethez, és senki nem várhatja el, hogy ismét olyan játékosokat találjon, mint akik az előző generációt képviselték.

vlv-fotó

Milyen volt Benedekkel és a többi magyarral játszani a Reccóban?

Nagy élmény volt, főleg, mert én is félig magyar vagyok, és mert Kásás Tamás a példaképem. Nagyszerű volt eljutni a világ legjobb csapatába, és ott Kásással együtt pólózni. Tőle és Benedektől is rengeteget tanultam, ráadásul magyarul tudtunk beszélni.

Ki volt a jobb?

Különbözőek voltak. Amit Benedek csinált a vízben, azt a szorgalmával érte el, Kásás pedig egy született tehetség, amit csinált, az tökéletes volt. De nem is tudom, milyen pólós lett volna Kásásból, ha olyan szorgalma van, mint Benedeknek. Félelmetesen jó.

Ki a világ jelenlegi legjobb pólósa, és ki a legjobb magyar?

Ha minden adottságot figyelme veszek, akkor talán a montenegrói Aleksandar Ivovic, aki jól lő, és remekül védekezik - ő a legkomplettebb játékos. A magyarok közül most nehéz kiemelni egyvalakit, de a csapatjáték szempontjából Varga Dánielt említeném.

A spanyol pólóslegenda, Manuel Estiarte az FC Barcelonánál dolgozik segítőként. Mit segíthet egy vízilabdázó egy focicsapatnak? Ön elvállalna egy ilyen munkát, mondjuk tíz év múlva?

Ő jól tudja, milyen a sportvilág, és talán azért van ott, mert jó barátja volt Pep Guardiolának. Estiarte a valaha volt egyik legjobb pólós, így biztos, hogy motiváció és tapasztalat terén is sokat tud adni a játékosoknak. És igen, én is bevállalnék egy ilyen kihívást. Miért ne?

JUHA PÁL - [origo]

A cikk megjelenése után megkereste az [origo] szerkesztőségét Alex Giorgetti, aki elmondta, hogy mivel nem tökéletesen beszéli a magyar nyelvet, helyenként pontatlanul és félreérthetően fogalmazott. Mint mondta, nem akarta megbántani a magyarokat - hiszen félig ő is az -, és általánosságban nem tartja őket irigynek és önzőnek. Ezt a véleményt inkább másoktól hallotta Magyarországon, ő csupán annyit tapasztalt, hogy a magyar emberek sokszor bizalmatlanok egymással. Elmondta továbbá, hogy egyáltalán nem tartja lustának a magyar vízilabdázókat, azt akarta kifejezni, hogy az olasz válogatott szorgalmasabban készült az utóbbi időben.