Álomjátékkal Szuperkupa-győztes a Pro Recco
Elképesztő, 8:1-es első két negyedet produkálva simán nyerte az európai Szuperkupát szerdán este a Pro Recco, ellenfele, a Savona otthonában. Hosszabb interjúnk Madaras Norberttel, akinek két gólját is megmutatjuk.
Európai Szuperkupa-döntő, Savona
Savona-Ferla Pro Recco 7:14 (0:4, 1:4, 5:3, 1:3)
Savona, v.: Brguljan (montenegrói), Galkin (orosz)
Savona: Antona, Alesiani, Damonte, Petrovics 1, E. Colombo, Rizzo 2, M. Janovics 2, Fulcheris, Bianco, Mistrangelo, J. Colombo, Deserti 2, Rolle. Vezetőedző: Pisano.
Pro Recco: Tempesti, Lapenna, Madaras 2, Mangiante, Luongo 2, Felugo, Giacoppo 1, Figlioli 4, Figari 2, Fiorentini 1, Aicardi 2, Gitto, Pastorino. Vezetőedző: Riccardo Tempestini.
Gól - emberelőnyből: 3/11, ill. 6/8
Gól - ötméteresből: 1/1, ill. 2/2
A mérkőzés alakulása:
0:1,0:2,0:3,0:4/0:5,0:6,1:6,1:7,1:8//2:8,2:9,3:9,3:10,4:10,5:10,5:11,6:11/7:11,7:12,7:13,7:14
A Recco repülőrajtot vett, a Savona a második negyed 5. percében, 0:6-nál lőtte az első gólját - ötméteresből.
VLV-VIDEÓK (RaiSport2):
MADARAS NORBERT (Pro Recco) a vlv-nek:
- Egy döntő mindig különös motivációt ad, legalábbis nekem. Nagyon boldog vagyok és az egész csapat nagyon örült ennek a győzelemnek. Még hogyha nagyon könnyen is jött, de szerintem azért jött ilyen könnyen - sőt biztos is vagyok ebben -, mert nagyon komolyan vettük ezt a meccset. Vasárnap ugye szintén itt Savonában nyertük meg az Olasz Kupát, ugyanezzel a Savonával szemben. Tök jó volt minden, késő este közös vacsorán vettünk részt, de már ott is mindenkinek ez járt a fejében, tudtuk, hogy így lesz teljes a dolog. Világos volt, hogy sokkal jobbak vagyunk, de az is, hogy nem szabad így odaállnunk. És ezek után tegnap este olyan első két negyedet csináltunk, amire azt mondhatom, hogy szinte tökéletes játékot nyújtottunk. Gyakorlatilag nem hibáztunk. Emlékszem, a második negyed végén jöttem ki először a vízből és 8:1 volt az állás... Ennyivel nem vagyunk persze jobbak a Savonánál, de abban a két negyedben olyan játékot produkáltunk, hogy szerintem bárki lehetett volna az ellenfelünk, simán legyőzzük. Megfordult a fejemben és mondtam is Felugónak: kicsit olyan most a Recco, mint az olasz válogatott: minden támadás tökéletesen megszervezve, hiba nélkül csinálja mindenki a dolgát, összehangoltan és ennek hatására látszik az ellenfélen a zavarodottság, a tehetetlenség. Természetesen 8:1 után óhatatlanul leeresztettünk egy kicsit, személy szerint én is, de elveszíteni onnan már nem lehetett.
A meccs végén sokkal jobban ünnepeltünk, mint vasárnap, mert az Olasz Kupa döntője után tudtuk, hogy jön még ez a meccs is. Féltem attól, hogy elaltat minket a hétvégi győzelem, de azért mindenki tisztában volt azzal, hogy ez egy Szuperkupa. Ahhoz, hogy ide eljuss, már eleve nyerni kell valamit, LEN Kupát vagy Euroligát. Keveseknek adatik meg, hogy egyáltalán csak egyszer is játsszanak ilyen meccsen pályafutásuk során. Ezt nemcsak hogy felfogta mindenki, annál is több történt: átérezte, s ettől kicsit átszellemülten játszott az egész csapat.
- Ez átjött a tévéközvetítésen is, igazi gólöröm volt öt-hat gólos vezetésnél is.
- Már a bemelegítésnél éreztem ezt, mindenki nagyon koncentrált, együtt voltunk. Korábban, az első egy-két hónapban a vízben nyújtottak alapján attól féltem, hogy ez valahogy sose fog összejönni nekünk, de most bebizonyosodott, hogy mégis összeállt. Tényleg olyan volt az első két negyed, mintha minden precízen meg lett volna komponálva. Támadásban is úgy zajlott minden, mintha kotta alapján mozogtunk volna, az egyik védőt elvittük innen oda, a másikat onnan ide. Ez magyar játékosnak egyébként eleve szokatlan, az támad és kevéssé foglalkozik azzal, hogy "másodlagos" mozgások legyenek a vízben. Pedig ez most rengetegszer nagyon jól működött. A tavalyi nemzetközi csapatunk a játékosállomány szempontjából sokkal jobb volt, de nem tettünk annyit egymásért a vízben, mint most. Amit 8:1-ig csináltunk, az egy tökéletes gépezet volt, ha így játszunk, akkor a Savonát tényleg simán győzzük le.
- Láttam, hogy te ráncigáltad be az edzőtöket a végén a vízbe.
- Az elmúlt hónapokban sokszor előfordult, hogy nem találtuk vele az összhangot, új edző, kicsit más dolgokat akart, mint Pino, akinek mi a játékosai voltunk. Keveredtek kicsit a régi dolgok újakkal, ez okozott némi feszültséget. Sokan meg is találták őt a Firenze elleni vereség után, mondván, hogy ez Pinónál nem történhetett volna meg. Ez egy kölcsönhatás, az edző is csinálja a csapatot, de a csapat is az edzőt. Ha most nem nyerünk, az neki nagyon kellemetlen lett volna, ezért is volt külön nagy öröm a végén. Szóval minden szempontból jó volt ez a néhány nap, végül is négy nap alatt nyertünk két trófeát!
- Meg is ünnepeltétek a sikert íziben?
- Volt egy hivatalos vacsora a vezetőkkel együtt, ez azért még nem az igazi. Szombaton a Lazióval játszunk idegenben, elképzelhető, hogy a magunk közötti "méltó ünneplést" előtte, péntek este tartjuk meg Rómában. (Utána nem lehet, mert rögtön utazunk haza.) De ez bizalmas információ! :-)
- Jó, azért majd erősen figyeljük a szombati Lazio-Pro Recco mérkőzés eredményét...
- Lehet, hogy lesz egy olyan 16:15 valakinek :-). Nálunk most mindenki nagyon felszabadult, úgy veszi, hogy vége az évnek, de még van két bajnoki forduló, hát, majd meglátjuk szombaton :-).
- Hogy áll a klub gazdaságilag? Kapjátok-e rendesen a fizetést?
- Hát ez nagyon kacifántos történet. Úgy jöttem ki szeptember közepén, hogy a szezon előkészítése a klubban körülbelül júniusi szinten állt... Volpi és Porzio hirtelen távozásával minden felborult. Nyilván, talán lehettek volna ügyesebbek is a vezetők, de nem ehhez voltak szokva, korábban ilyen problémákkal nem kellett szembenézniük. Addig jött a pénz, csak szét kellett osztani, most pedig elébe is kellett menni. Ami engem illet, még tartoztak az előző évről is, annak megkaptam az egyik felét, a másikat még most fogom. Nehezen indult, mert november 30-án kaptunk először fizetést és olyan döntést hoztak, hogy az éves pénzt nem 10, hanem 7 részletben kapják meg a játékosok, elvileg tehát mostantól folyamatosan. Keresik egyébként az új szponzorokat, most is volt Savonában este egy ember, aki (vagy inkább a cége) potenciális jelölt.
- Az olasz ifiválogatottban játszó Andrea Fondellivel találkoztál már? Ő hogy értékelte a Perth-i ifjúsági vb-döntőben történteket.
- Egyelőre csak röviden beszéltünk, eljött Savonába, de nem játszott a tegnapi meccsen. Rákérdeztem, persze, hogy mi történt Perth-ben. Azt mondta, botrányos meccs volt, de gyorsan kiderült, hogy "természetesen" ő nem pontosan úgy élte meg, mint a mi csapatunk tagjai. Arra panaszkodott, hogy "összevissza fújtak" a játékvezetők. Persze ő is elismerte, hogy a magyar játékos kiállítása a kispadról, durva döntés volt.
- Norbi, gratulálok még vegyszer az négy nap alatt begyűjtött újabb négy újabb trófeához - ide veszem az Olasz Kupa holtversenyes gólkirályi és MVP-címét is...!
- Köszönöm!
