Märcz Tamás Budapestről, Nápolyról és Perth-ről
A múlt héten Magyarországon járt az olasz bajnokság negyedik helyén álló nápolyi Acquachiara. Märcz Tamás csapata vezető magyar klubokkal kétkapuzott, edzett közösen. Sydney olimpiai bajnokát a látogatás részleteiről kérdeztük.
MÄRCZ TAMÁS a vlv-nek:
- Az olasz bajnokság közel egy hónapos felfüggesztése miatt olyan lehetőséget keresett csapatunk, amelynek révén több edzőmérkőzést játszhatunk és nem lehetett jobb választásunk, mint hogy Magyarországra jöjjünk. Természetesen nekem különösen kedves volt ez a helyválasztás és ezért mindent megtettem, hogy kellemes és hasznos három napot tölthessünk Budapesten. Igyekeztem mind az utazásunkkal kapcsolatos, mind a csapatokkal való egyeztetéseket felvállalni. Három nap alatt öt edzőmérkőzést játszottunk öt különböző csapattal.
A BVSC-uszodában három mérkőzést játszottunk, első nap az Egerrel és a BVSC-vel, másnap délelőtt a Szolnokkal. Vendégei voltunk Honvédnak, majd utolsó nap, pénteken a Ferencvárossal készültünk, velük már nem teljes meccset játszottunk, hanem az edzés második felében inkább az emberelőnyöket és emberhátrányokat gyakoroltuk.
- Hogy látod, mit profitáltatok a budapesti napokból?
- Kivétel nélkül minden alkalommal magas színvonalú, nagyon hasznos mérkőzést játszottunk. Alkalmazkodnunk kellett a sokkal inkább fizikailag is erős és improvizatívabb, gyorsabb játékhoz ami jóval eltér az olaszországitól. Erőltetett menet volt a három nap, de közülünk mindenki egyetért abban, hogy a kétkapus edzések mindenképpen a csapattá érésünket szolgálták. Nem hiszem, hogy újdonságot mondok azzal, hogy öt ellenfelünk közül kiemelkedő erőt képvisel az Eger és a Szolnok - ezt be is bizonyították ellenünk az edzéseken, de azt kell mondjam, hogy a többi három csapat is nagyon jól szervezett, szimpatikus játékot produkált. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a BVSC vezetésének, hogy a vidékről felérkező Eger és Szolnok elleni edzésekre felajánlották az uszodájukat!
- Milyen most az Acquachiara?
- Csapatunk játékosállománya a tavalyihoz képest mindenképpen erősödött, öt helyen is voltak változások. Mindössze hat forduló ment le Olaszországban, ezért messzemenő következtetéseket nem nagyon lehet levonni a helyezésekből, de az érezhető a vezetőségünk és a szurkolóink részéről is, hogy az idei csapattal szemben már nagyobbak az elvárások. Ha összeáll a játék, ami egyébként folyamatos javulást mutat, akkor jó reményeink lehetnek, hogy a tavalyi hatodik helynél idén előrébb végezünk.
- Mivel a budapesti út szervezésében oroszlánrészt vállaltál, s ez már igazi csapatmenedzseri munka, meg kell kérdeznem: lehet ebből a későbbiekre vonatkoztatható következtetést levonni?
- Érdekes volt belekóstolni az utazáshoz tartozó feladatok ellátásába. Azt gondolom, hogy ez munkakör is meglehetős profizmust kíván, ha valaki jól akarja végezni. Számomra ez most csak egy alkalmi dolog volt, bár, ahogy láttam, mindenki elégedett volt a tevékenységemmel, aminek természetesen örültem.
- Úgy tudom, éppen péntek estére volt repülőjegyetek, amikorra a budapesti repülőtéren kitört a káosz. Hogy jutottatok haza?
- Nagy zűrzavar volt, aztán a légitársaság buszokon elszállított bennünket Pozsonyba, ahonnan ugyan ötórás késéssel, de megérkeztünk Rómába, majd reggel 6-ra Nápolyba.
- Mi a csapatotok programja a következő időszakban?
- Péntek este tévés meccset játszunk a Bresciával, ezért is gondoltuk, hogy a magyarországi látogatás erre is jó felkészülés lesz. Mindenképpen szeretnénk pontot vagy esetleg pontokat elhozni idegenből, még akkor is, ha ellenfelünk nagyon taktikus, stabil, jó játékot játszik és szintén erősített néhány játékossal a tavalyi évhez képest.
- Ausztráliában most ért véget az U18-as világbajnokság, amelynek döntőjében éppen a magyar és az olasz válogatott csapott össze. Hogy értékeled a Perth-i fejleményeket?
- Szeretném megragadni a lehetőséget, hogy gratuláljak mindkét U18-as válogatott eredményeihez. Az olasz világbajnok csapat tagjait és munkájukat jól ismerem, de volt szerencsém az elmúlt nyáron Horkai György edzésein is részt venni. Tudom, hogy ő is és barátom, Varga Zsolt is reggel 6 órakor kel mióta átvették az utánpótlás-válogatottat, hogy plusz reggeli edzéseket végezhessenek a csapattal! Nem véletlenül jutott ez a két válogatott a döntőbe hiszen tudatos, jól szervezett munkát végeztek az elmúlt időszakban, és lám, ennek meg is van az eredménye. Azt hiszem elindult valami az utánpótlás-korosztályban, ahol az elmúlt években kevés örömünk lehetett. Mindenképp folytatni kell ezt a munkát, nem szabad egy pillanatra sem elkényelmesedni, mert már nem tudunk csak a "hagyományos magyar vízilabdával " a dobogón végezni. A mezőny sokkal erősebb, mint néhány évvel ezelőtt és úgy gondolom hogy mind fizikai felkészülésben, mind taktikai képzésben jó néhány nemzet elénk került az elmúlt években. Sőt, még a híres magyar technikai képzettségünk is vesztett régi erejéből. Ezért örvendetes, hogy újra ott vagyunk a legjobbak között és nemcsak a fiúknál, hanem a női mezőnyben is!
- Köszönöm a beszélgetést!