Kovács István elköszönt a román válogatottól, s mostantól minden erejével a Szolnok sikereiért dolgozik. vlv-interjú:

- Az általad irányított román válogatott a londoni olimpián a 10. helyet szerezte meg. Hogy értékeled, a várakozásnak megfelelő volt-e a teljesítmény és milyen volt a bukaresti fogadtatás?

- Igazából óriási dolog volt, hogy kijutottunk az olimpiára, minket akkor fogadott ünneplés, amikor a visszatértünk arról a kanadai selejtezőről, ahol kivívtuk az olkimpiai szereplés jogát. A londoni csoportellenfelek ismeretében túl sok reményünk nem lehetett, ezt mindenki tudta. A tisztes helytállás volt a feladatunk, s ezt - azt gondolom, - sikerült is teljesítenünk. Mindenki ellen jól játszottunk, megpróbáltuk azt megmutatni, amit tud ez a román válogatott, ennyi volt ebben a csapatban. Egyébként én már nem is mentem vissza Bukarestbe, hiszen az olimpia végével lejárt a szerződésem, kint elköszöntem mindenkitől.


- Nem marasztaltak? Hogy folytatja a román válogatott?

- Az már korábban eldőlt, hogy Szolnokon folytatom. Marasztaltak a románok, sőt, abban állapodtunk meg, hogy ha úgy alakul, tehát ha nem találnak addig edzőt az Európa-bajnoki selejtezőkig - mert ugye ők az EB-re csak selejtezőkön keresztül juthatnak ki - és az időm engedi, akkor a meccsikre kimegyek. Így váltunk el. Egyébként nagyon tisztességesen bántak velem, az utolsó havi fizetésemet is fillérre pontosan megkaptam.

- Tavaly is sok időt töltöttél Szolnokon, így nem most térképezed fel a körülményedet. Mi lesz pontosan a munkád?

- Így van, tavaly is sokat voltam itt, a változás az, hogy most Szolnokra is költöztem. Maradtam szakmai vezető, de mostantól a kispadra is leülök. Közösen dolgozunk Cseh Sanyival, meggyőződésem, hogy egy ilyen szintő csapatnál nem elegendő egy edző. Mindenkinek megvan a feladata, de a felelősség az enyém és ez most már a konkrét mérkőzésekre is vonatkozik.

- Gondolom a csapat megerősítésében már benne volt a kezed...

- Természetesen.

- Milyen a mostani Szolnok, mi az amit te elvársz ettől a csapattól?

- Az elmúlt évek során is végig "benne volt a kezem", mindent megbeszéltünk az igazolásokkal kapcsolatban. Nyilván ezért is, úgy érzem, hogy ez egy jól összerakott csapat lesz. Nagyon szeretnénk döntőt játszani. Magamnak és a mindenkori csapatomnak is mindig a legmagasabb célt tűzöm ki, azt gondolom, hogy nem lehet más az elvárás, mint a lehetséges maximumot elérni. Tehát nagyon szeretnénk döntőt játszani mindenhol, ahol elindulunk. Menet közben nyilván majd kiderül, hogy ez mennyire reális, most úgy gondoljuk, hogy ez egy nagyon jó csapat. Bízom abban, hogy mindenki egészséges lesz, mindenki a legjobbat fogja nyújtani a képességei alapján és akkor igazából nem lesz semmi gond.

- Az idei erősítések?

- Nem túl sok poszton erősítettünk. Köztudott, hogy Hosnyánszky Norbit leigazoltuk, hoztunk egy nagyon jó képességű szerb válogatottat, Alekszicset, aki nagy lövőerejű, jól úszó játékos. Elment tőlünk az egyik kapusunk, Gárdonyi András, a helyére hoztuk a Honvédból Lévai Marcit, akit nagyon tehetséges fiatal kapus. Érkezett még Vörös Viktor Regős Áron helyére, Kis Gábor mellé centernek. Süveges Máté és Komlósi Peti pedig elment. Úgyhogy ennyi a változás nálunk a tavalyihoz képest.

- Mi fogja jellemezni a játékotokat?

- A támadójátékunkat szeretnénk erősíteni, természetesen úgy, hogy a védekezést se hanyagoljuk el.

- Milyen a vízilabda népszerűsége Szolnokon? Népszerű focicsapata is van a városnak...

- E mellett a kosárlabda is nagyon sikeres. Mindenki szeretné, ha vízilabdában is erős lenne a város klubja. Mindhárom sportág csapata a Tiszaligetben van, nagyon jó körülmények között. Ez egy kis város és azt hiszem, az, hogy egy valódi sportcentrumot hoztak létre, mindhárom sportágt számára előnyös. Jelenleg a kosárlabda áll az első helyen, ez természetes is. Mi pedig nem akarunk semelyik csapatnak sem a vetélytársai lenni, szeretnénk mellettük nagyon jó eredményeket elérni, a városért harcol mindenki.

- Szakmai szempontból mit jelent számotokra az idei év nagy terve, a nyitott uszoda befedése?

- Ez a projekt mindenféle szempontból, tehát úgy szakmailag, mint a város vagy az utánpótlás szempontjából nagyon fontos. Már akkor, amikor idejöttem, négy évvel ezelőtt is tervben volt, örülök, hogy most a TAO jóvoltából sikerül megvalósítani. A tiszaligeti sportágak egymást erősíthetik, s ha már a vízilabdát télen játsszák, akkor ne kelljen a nézőknek méltatlan körülmények között meccsre járniuk.

- Végezetül egy olyan kérdés, amely nem a Szolnokkal kapcsolatos. Hogy látod a magyar vízilabda helyzetét? London után szerinted felfelé megyünk, lefelé megyünk? Mi várható?

- Hát, én nem mondanám, hogy lefelé megyünk. Egy nagyon-nagyon nagyszerű válogatottnál generációváltás lesz. Ez időnként minden sportágban törvényszerű, itt most jött el nyilván az ideje. Azokat a játékosokat akiknek ez az utolsó olimpiájuk volt, és mindenki olvasta, hogy sorra megköszönték a részvételüket a nemzeti válogatottban, csak dicséret illeti őket, függetlenül ettől az olimpiai szerepléstől, becsülettel helytálltak. Maga az olimpia is olyan, hogy egyszer fent, egyszer lent. Mint minden világversenyen, ha egy picit jobban jön ki a lépés, ha egy kicsit szerencsésebbek vagyunk, akkor lehetett volna sokkal jobb is az eredmény. Nem hiszem, hogy a londoni ötödik hely miatt temetnünk kellene a vízilabdát. Új játékosok fognak bekerülni a válogatottba, nyilván kicsivel nehezebb lesz a helyzetük, de az azért látszott mindig, hogy világklasszisok, többszörös olimpiai bajnokok kiszállása után is éremesélyes csapatunk volt, szerintem így lesz most is. Kisebb probléma talán, hogy a közvetlen utánpótlás picit rosszabb eredményeket hoz, de ezt se nevezném új tendenciának, az utánpótlás korábban sem szerepelt úgy, mint a sokat emlegetett nagy generáció. Valahol ez is törvényszerű. Sokat kell dolgoznunk együtt, hogy újból úgyanolyan jó legyen a magyar vízilabda. De ha ezt mindenki tudja, ha mindenki teszi a maga dolgát, akkor nem lesz itt semmi probléma.

- Köszönöm a beszélgetést!

(Lejegyezte: Danna)