A Reccónak vége és az edzősködést még el sem kezdő Benedek Tibor is elvesztette állását. Gabriele Volpi lemondásának következményeiről kérdeztük a három magyar érintettet, Benedek Tibort, Madaras Norbertet és Kásás Tamást.

Mint külön cikkünkben részletesen beszámoltunk róla, vasárnap azonnali hatállyal lemondott klubbeli tisztségéről Gabriele Volpi, a Pro Reccót finanszírozó üzletember. A hírről a Recco játékosainak többsége Budapesten értesült, hiszen a Vodafone Kupán vesz részt a világbajnok csapat, amelynek tagjai közül nyolcan keresik kenyerüket a Reccóban, közülük többen biztos szerződésük tudatában készültek az olimpiára, s most új csapat után kell nézniük.

Megkérdeztük a Reccónál érdekelt három magyart, velük mi a helyzet és hogy vélekednek a történtekről.

BENEDEK TIBOR a vlv-nek:

- Hogy hogy érint engem? Úgy érint, hogy gyakorlatilag el is veszítettem a munkámat.

- Velük voltál megállapodva?

- Nem, a Camoglival, de ők jelezték, hogy valószínűleg nem is indulnak a jövő évi bajnokságban, úgyhogy abszolút érint engem a dolog.

- És hogy fogadtad? Mit szóltál hozzá?

- Számítottam rá, azért egy hónapja húzódik ez a dolog. Fel voltam minden eshetőségre készülve, s bár más munkát nem kerestem, abszolút nem ért váratlanul. Sőt, amikor mondták, hogy kiszállt Volpi, akkor egyértelmű volt, hogy ez így fog végződni.

- Kerestek is, tehát hivatalosan közölték?

- Igen, már meg is beszéltük.

- És most mi lesz?

- Jó kérdés. Ez egy nap alatt azért nem dőlt el, meglátjuk. A fiúk már viccelnek, hogy visszatérek játszani, de ezt azért nem annyira szeretném. :)

- Hova? Hát nyilván a Reccóba se mehetsz. :)

- Hát valahova a világba. :) Úgyhogy nem tudom még.

- Ajánlatot nem kaptál még?

- Nem, még nem. :)

- És az egészet hogy értékeled?

- Az a véleményem, hogy rengeteget köszönhetünk a Reccónak, és ha akkor, amikor nagyon jó volt, annak örültünk, akkor fogadjuk el ezt, hogy most nagyon rossz. Nyilván az élet ilyen, hogy jó és rossz váltakozik, abszolút nem érzek sértettséget. Anélkül, hogy sajnáltatnám Volpit, azt kell mondjam, ahogy bántak vele, ahogy ezek a dolgok történtek - érezhető volt, hogy előbb-utóbb megunja. Vett egy - ha jól emlékszem - harmincmillió eurós telket Reccóban, hogy majd épít egy uszodát, és nem kapott rá engedélyt! Vagy ez a Szuperliga, ami megfeneklett, ami a vízilabda-sportág motorja lehetett volna... Vagy ami éppen zajlik napjainkban, hogy az olasz szövetség fittyet hány az uniós szabályokra a munkavállalás terén és továbbra is teljeskörűen érvényesíti a csapatonként csak két idegenlégióst engedélyező szabályt... Nyilván ezek mind közrejátszottak a drasztikus döntésben. Szerintem örülni kell annak, ami eddig volt. Az élet nyilván nem áll meg, előbb-utóbb mindenki talál magának csapatot, ha idén nehezebben is, de ez egy természetes folyamat. Sokszor volt már ilyen, hogy egy-két csapat anyagilag kiemelkedett a többi közül, vehetjük példának a Volturnót vagy akár a Honvédot, utánuk jöttek más lehetőségek.

(Lejegyezte: Di Giovanni Szandra)

MADARAS NORBERT a vlv-nek:

- Először is: nem ért teljesen váratlanul! Szombaton délután tudtuk meg, ráadásul elég furán, az internetről! Azóta sem beszéltem senkivel a Recco vezetői közül. Szóval teljesen váratlannak nem nevezném, benne volt a levegőben, az elmúlt két hónapban több olyan dolog is történt, ami ezt előrevetítette. Visszatérve a kérdésedre, engem úgy érint hogy 99 százalék, hogy egy másik csapatban fogok játszani szeptembertől!

- Azon kevesek egyike vagy, akik végig a Reccónál töltötték a Volpi-időszakot. Hogyan jellemeznéd az elmúlt nyolc évedet, mit adott neked a csapat és van-e hiányérzeted?

- Igen, én még az előző elnök és edző alatt érkeztem. Az első reccói évem után érkezett Volpi és Pino Porzio. Először is sajnálom, hogy így ért véget. Nem így kellett volna. Nézd, én nyilván nagyon elfogult vagyok, nagyon sokat kaptam ettől a klubtól. Nyolc évet játszottam ott, a felnőtt pályafutásomnak több mint a felét. Kiváló játékosokkal játszottam, barátokat szereztünk, a kisebbik fiunk, Ágoston még ott is született, megalapoztam az egzisztenciámat. Azt gondolom, ezekért köszönettel tartozom mind a klubnak, mind Volpi úrnak. Sok győzelemben volt részem az elmúlt nyolc év alatt, amiért jár a köszönet a játékostársaknak is. Szívesen fogok visszagondolni az ott töltött évekre. És hozzáteszem: most is maradtam volna, ha nincs ez a helyzet. De az élet ilyen. Most jön valami új. Természetesen van hiányérzetem. Jövőre lesz 100 éves a klub, azt gondoltuk, az utóbbi időben pedig reménykedtünk, hogy addig nagyjából minden marad. Méltó befejezés lett volna!

- Mégis, mi fog most veled történni?

- Most olimpia lesz! Hogy hol fogok játszani ősztől, arról még fogalmam sincs. Gondolom, ki fog alakulni. Egyelőre nagyon gyorsan történt minden.

(Lejegyezte: Hohl Zsófi)

KÁSÁS TAMÁS a vlv-nek:

- Egyrészt most Londonig tényleg nem érdekel semmi más, csak az olimpia. Ráadásul engem közvetlenül nem érint a változás, ugyanis eleve nem mentem volna vissza, tehát én úgymond befejeztem a reccói éveket. Nyilván azért szomorú dolog, hogy egy ilyen birodalom így hirtelen, egyik napról a másikra összeomlik, de mondom, szerencsére engem nem érint, míg a csapattársamat azért természetesen sajnálom.

- Mi lesz veled?

- Erről majd az olimpia után beszélünk…

- Jó, de akkor már tudod ezek szerint?

- Tudom. :)

(Lejegyezte: Di Giovanni Szandra)