A Vasas és a magyar válogatott kapusának pályafutása némiképp eltér a leggyakoribb változattól. Az úszást bármily okból abbahagyók közül ugyanis igen sokan folytatják mezőnyjátékosként vízilabdában. Nagy Viktor azonban kapus lett. A mob.hu a kellemesen vagány „leghátsó ember” eddigi életútjáról érdeklődött.

- Kőbányán laktunk, sokat betegeskedtem a lyukas szívem miatt. Orvosi tanácsra kezdtem el már három éves koromban úszni. A Spartacusban, Kiss Miklós bácsi tanított meg, később rendszeresen edzettem, versenyezgettem. Emlékszem, tízévesen egyszer kaptam egy „papucsost” azért, mert az utolsó hossz pillangó nem a legjobban sikerült. Ekkor lett elegem az úszásból.

- A pólóval is a Spartacusban ismerkedett meg?

- Nem, mert közben elköltöztünk Csömörre, s onnan jobban útba esett a BVSC uszodája. Nagy Károly és Tim Gábor vettek pártfogásba - azonnal a kapuba kerültem. Édesapám nagy álma teljesült ezzel a változással - azóta is ő a legnagyobb drukkerem. Minden, számára elérhető meccsemen ott drukkol a lelátón.

- Elég magas volt, jól is úszott, így hamar megindult a sikerek útján.

- Mindig idősebbek között játszhattam, miközben szerepelhettem gyermek, serdülő és ifjúsági bajnokcsapatban is. Fejlődésemhez Derekas Szilárd, Matusik Lajos és Tóth Sándor edzői munkája egyaránt nagyban hozzájárult. Tizenhat évesen a BVSC akkori vezetőedzője, Gerendás György éppen jelenlegi klubom, a Vasas elleni, felnőtt bajnokin dobott be a mélyvízbe. Egyébként négy évvel később, 2004-ben igazoltam a Vasasba. Nagy élményt jelentett, hogy a korábbinál jóval kisebb költségvetésű, megfiatalított gárda röviddel később Magyar Kupa győzelemig jutott.

- Mit tart fontosnak ahhoz, hogy valakiből tartósan jó kapuvédő lehessen?

- Egy adag tehetség mellett még annyi szorgalom sem hoz gyors sikereket. A kapusoknak ugyanis hosszú az érési ideje, amihez elengedhetetlen a sokéves tapasztalattal járó rutin. Nekem is szükségem volt négy-öt évre ahhoz, hogy a kevésbé stabil formám egyre kiegyensúlyozottabb legyen. A védőkkel való együttműködés, a kellő összhang is igen sokat jelent. Szerencsémre mindig jó partnerekre találtam.

- A következő két hét az Ön számára az átlagnál több izgalmat ígér...

- A jövő hétvégi, Nagyváradon esedékes BL négyes döntő utáni napokra várjuk második gyermekünket. Reményeink szerint a kétéves Nagy-Hornok Sámuelnek kishúga érkezik, aki az Olívia nevet kapja majd.

- Az örvendetes családi eseményt megelőzően még jön a minőségi megméretés. Ráadásul mindjárt az első meccsen a Pro Reccóval kerülnek szembe.

- Ott gyakorlatilag minden eldőlhet, hiszen ha sikerül győznünk, úgy - véleményem szerint - reális esélyünk van a trófea elnyerésére is. Jó lenne Nagyváradon ugyanúgy ünnepelni, mint a bajnoki címet követően megtehettük. Annak örülnék a legjobban, ha az olimpia zárónapján megnyernénk a vízilabda torna döntőjét. Nagyon szeretnék olimopiai bajnok lenni.

- Bár a tizenhármas keret kijelölése még nem történt meg, de jelen állás szerint biztos utazónak számít. Hogyan készül élete első, ötkarikás megméretésére?

- Rendkívül fegyelmezetten. Például már nem ülök motorra, nehogy valamit rossz dolog történjen. Korábban pókereztem, teniszezgettem is, mostanában viszont egyre többet játszom a kisfiammal. Szívesen nézem a külföldi labdarúgó bajnoki derbiket, bár Barcelona-drukkerként mostanában keserű pirulákat is le kellett nyelnem.

- Londonban kik lehetnek a legnagyobb riválisaink?

- A szerbek és a horvátok, de Montenegró, az USA, Olaszország és Spanyolország is képes lehet meglepetésekre. Az egyébként veszélyes németek kiesése számomra az előcsatározások legnagyobb meglepetése.

- Mit vár a magyar olimpiai csapattól?

- Egész életemben a csapatsportokra koncentráltam, így a női pólósokra és a férfi kézilabdázókra figyelek különösen. De legyen az bárki - úszók, kajakozók és mások -, meggyőződésem, hogy az egész ország egy emberként szorít majd az ő sikereikért is.

Jocha Károly - JochaPress