Sokáig úgy tűnt, sikersztori van kialakulóban a Tiszaligeti uszodában, hiszen a Szolnoki Dózsa-Közgép vízilabda-együttese március közepéig ellentmondást nem tűrően menetelt a Vodafone OB I 2011-2012-es szezonjában, illetve az Európa-kupában is szép sikereket könyvelhetett el. A happy end végül elmaradt, ugyanis ifj. Cseh Sándor alakulata a hatodik helyen végzett a hazai pontvadászatban, valamint a nemzetközi porondon is szertefoszlottak a csapat fináléról szövögetett álmai. A fiatal vezetőedző honlapunknak adott interjújában úgy vélekedett, helytelen volna a Debrecen elleni párharc alapján megítélni a Szolnok idei évadját, és hatodik hely ide vagy oda, nincs szükség további építkezésre a Tisza-parton.

- Milyen a hangulat Szolnokon? Nagy csalódottság lett úrrá a csapaton a Debrecen elleni párharcot követően?

- A pillanatnyi hangulatról nem tudok nyilatkozni, hiszen az utolsó, hajdúsági mérkőzés óta nem találkoztam a játékosokkal. Bizonyára egyikük sem elégedett a végső helyezésünkkel, de az ötödik meg a hatodik pozíció között már nincs túl nagy különbség, így jól látszott, hogy a cívisvárosiak ellen vívott csatában a gárda már nem volt annyira motivált, mint a korábbi összecsapásokon.

- Mi vezetett odáig, hogy végül hatodik helyen zárta a pontvadászatot a Dózsa?

- Azt hiszem, erre nem lehet pontos választ adni. Március közepéig sikersztori volt kialakulóban Szolnokon, jó volt pólósnak lenni ebben a városban, hiszen a bajnokság mellett a nemzetközi kupaporondon is helytálltunk, majd hirtelen következett egy szerencsétlen sorozat…

- A Honvéd elleni hazai környezetben elszenvedett, alapszakaszbeli vereség jelentette a mérföldkövet?

- Úgy vélem, igen, de még idesorolnám a Sabadell elleni Európa-kupa búcsút is. A hangulatra utána sem lehetett panasz, de látni lehetett, hogy ezek után eltűnt valami a játékosokból, ami addig űzte, hajtotta őket. A keretből sokan életük első nemzetközi sikerére hajtottak, így motiváció akadt bőven, de azt is muszáj megemlíteni, hogy rengeteg energiát felemésztett a két frontot vívott küzdelem, majd a rájátszás időszakában pedig következtek a sérülések, betegségek, olimpiai selejtező miatti kimaradások, szóval kissé balszerencsések lettünk az idény végére.

- Az újonnan szerződtetett játékosok mennyire váltották be a hozzájuk fűzött reményeket?

- Március közepéig mindenkivel maximálisan meg voltam elégedve, aztán következett négy rossz meccs, amely senkinek nem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Ilyen formában azt hiszem, felesleges keresgélni az okokat, ugyanis nüanszok döntöttek ezeken a találkozókon. Ha a Sabadell ellen értékesítjük az ötmétereseket, ha a Honvéd ellen kihasználjuk az előnyeinket, akkor pont ma játszanánk az Európa-kupa fináléját, és bizonyára a bajnokságban is előrébb végeztünk volna...

- Mit tud mondani a jövőről? Mekkora változásra lehet számítani a keretben, illetve Önnel tárgyaltak-e már a folytatásról?

- Elméletileg még egy év hátra van a szerződésemből, és eddig a vezetőség nem jelezte, hogy változtatni szeretne. Természetesen érkeznek majd új játékosok, bizonyára olyanok is lesznek, akik elhagyják az alakulatot, de erről egyelőre nem tudok bővebben nyilatkozni, ugyanis még senkivel nem ültünk le tárgyalni a jövőt illetően.

- Az idei szezon alapján hány évre van még szüksége a Szolnoknak ahhoz, hogy stabil, bajnokesélyes együttes legyen?

- Úgy vélem, ezt az évet nem nekem kell értékelnem, hiszen én azért nem teljesen objektívan látom a dolgokat, de ettől függetlenül úgy érzem, hatodik hely ide vagy oda, nincs szükség további építkezésre. Nagy hiba lenne, ha a Debrecen elleni párharc alapján ítélnénk meg a Dózsa idei szereplését. Először is az a dolgunk, hogy ráleljünk azokra az apróságokra, amelyek miatt nem úgy sikerült ez a szezon, ahogy terveztük, és megtegyünk mindent azért, hogy a következő évadban már ne forduljanak elő hasonló esetek.

- A Szolnok pozíciójától eltekintve ilyen sorrendre számított az OB I idei tabelláján?

- Már az alapszakaszban is öt majdnem egyforma képességű csapat harcolt egymással, így a végeredmény sem meglepő, hiszen bárhogy alakulhatott volna a rangsor. Ettől függetlenül nem tudok eltekinteni a mi helyezésünktől, így természetesen nem erre a sorrendre számítottam. Szeretném elmondani, hogy gratulálok a Debrecennek az ötödik helyhez, hiszen élt a lehetőséggel, de ezt a párharcot inkább mi nehezítettük meg magunknak. A játékosokon jól látszott, hogy tudásuk – maximum - hatvan százalékát nyújtották az ötödik helyért vívott párharcban, különben nem 27/6 lett volna a lövés/gól-mutatónk. Az viszont külön kuriózumnak számít, hogy a – számunkra tét nélküli – Vasas elleni, tavaszi meccs kivételével egy mérkőzésen sem szenvedtünk egygólosnál nagyobb különbségű vereséget, így akadnak azért pozitívumok is a 2011-2012-es idényt illetően…

Szabó Ferenc - SportKlub online