Szépen javul Nagy Viktor novemberben műtött válla, a Vasas és a válogatott kapusa a múlt héten már kétkapuzáson is részt vett klubja edzésén.

NAGY VIKTOR a vlv-nek:

- Nem is azt mondom, hogy napról napra, hanem edzésről edzésre érzem a javulást. Még nagyon gyenge a bal kezem, de nagyon jó érzés bent állni a kapuban, és védeni még így is. Hangody professzor a műtét után azt mondta, valószínűleg február közepén mehetek először a kapuba. Múlt kedden voltam kontrollon, és úgy látta, semmi akadálya annak, hogy ez már most megtörténjen. Szóval kedden este le is mentem az edzésre és beálltam, és sokkal jobb volt, mint amire számítottam, nem fájt, hogyha eltalált egy labda. Ugyan nem tudtam még teljesen kinyújtani a kezemet, fájni nem fájt, s elég sok labdába bele is értem - ahhoz képest, hogy három hónapot kihagytam. Úgyhogy abszolút pozitív volt az első próbálkozás.

- Fájdalmad úgy egyébként a normál életben van? Vagy csak akkor, hogyha nyújtasz vagy ilyesmi?

- Egyedül akkor, de az se a vállamban, hanem a tricepszem felett. A tricepszem és a vállam találkozásánál húzódik, hogyha derékszögben van a kezem nyújtás közben. Ez az egy, amin nagyon kell még dolgoznom, meg hát ugye, hogy visszaszedjem a bal kezemre azt az izmot - vagy még többet - ami volt, és akkor már szinte tökéletes lesz.

- Mit csináltál, amíg nem mehettél vízbe? Hogy tartottad magad karban?

- Négy hétig be volt ugye kötve, nem mozdíthattam. Azután levették, de megszabták, hogy meddig mozdíthatom, ez a periódus, másfél-két hétig tartott, tehát igazából a hatodik hét után kezdhettem el gyógytornázni, és mivel ünnepek voltak, ez egy picit csúszott is. De otthon elkezdtem tornáztatni, hogy ne veszítsek ezzel is. Azóta ez folyik, s az utóbbi két hétben már kondizhattam, emeltem súlyt, múlt kedd óta pedig csinálhatok bármit, ennek köszönhető, hogy beállhattam a kapuba.

- Mi a további menetrend? Mikor védhetsz rendesen meccsen?

- Igazából kétkapuztunk már egymás ellen, s úgymond megálltam a helyemet, de azért egy mérkőzés teljesen más. Február 14-én lesz egy gálameccsünk a Komjádi uszodában. Azon biztos, hogy fogok védeni, s úgy kalkulálok, hogy a február 18-19-i dupla fordulóban már játszom. Az akkori tapasztalatok függvényében születhet meg a döntés, hogy védek-e az utolsó Bajnokok Ligája-meccsen az Eger ellen.

- Beszéljünk az EB-ről. Mi a véleményed?

- Az olaszok elleni csoportmeccs előtt biztos voltam benne, hogy nyerünk, úgyhogy nem izgultam. A Montenegró-meccsen, meg a bronzmeccses olasz meccsen viszont itthon őrjöngtem a tévé előtt. 

- Hogy látod? Milyen a csapatunk?

- Megint egy paraszthajszálon múlt az, hogy döntőt játsszunk, egy ki-ki meccset a szerbek ellen. Ugyanezt el lehetett mondani a sanghaji világbajnokságon, ott is nagyon kicsin múlott. Igazából az a véleményem, hogy a mi csapatunk nagyon-nagyon jó csapat, és ez jó, mert azt a kicsit szerintem meg fogjuk találni nyárra, ami még kell. A világbajnokság és az Európa-bajnokság tanulság leszűrve Dénes szerintem meg fogja találni, hogy mi az, ami hiányzik. Iszonyat jó a csapat még úgy is, hogy nem nyújtotta mindenki a teljes tudását.

- Köszönöm, Viktor, további gyors gyógyulást kívánok!

- Köszönöm.

(Lejegyezte: Di Giovanni Szandra)