Szenzációs mérkőzésen, ötméteres-párbajban esett ki a Primorje Rijeka szombaton a Horvát Kupa elődöntőjében. Jól jellemzi a heroikus küzdelmet, hogy a döntőbe jutott, de hullafáradt dubrovnikiakat másnap a Mladost Zágráb valósággal lemosta a pályáról. A Rijeka két magyarjával beszélgettünk.

Mint tudósításunkban részletesen, a meccs legfontosabb jeleneteit is megmutatva beszámoltunk, a Primorje Rijeka nagy csatában hosszabbítás után, egyetlen elhibázott ötméteressel esett ki a Horvát Kupa zadari elődöntőjében.

A Rijeka két magyar játékosát kérdeztük a meccsről.

VARGA DÉNES a vlv-nek:



- Szervusz, Dumi! Látom hazaértél, a képek ismerősek a falon! Hát, elbuktátok ezt az elődöntőt, és akkor ezek szerint bronz-meccs nincs is, mert már otthon vagy! Légy szíves meséld el, hogy zajlott!

- Így van, elbuktuk sajnos! De ha valahogy érdemes kikapni, akkor így, hiszen ilyen meccsek után mindig egy kicsit nemesedett sportolónak érzem magam, meg tapasztaltabbnak. Csak hát ennél egy jobb dolog van, hogyha meg is nyerjük!

- A meccsről azért mondj valamit!

- A Jug a szokásos iramban kezdte a meccset, mi hoztuk X-re, aztán a közepe felé elmentek, ekkor csattant az akaraton a korbács, mellénk állt a küzdés, és visszajöttünk a meccsbe! De azt hiszem, nem vezettünk utána már. Végén 9:9-cel lett hosszabbítás. Ott nem lett gól, bár voltak helyzetek, lehetőségek, de annyira elfogytunk fizikálisan, olyan nagyon őrlő volt a meccs, a küzdelem, hogy nem tudtunk gólra váltani egy helyzetet sem, ők sem. Így aztán ötméteresek jöttek, ami jó hosszan elhúzódott.

- Hát, igen, majdnem két óra volt az egész meccs.  Egy pillanatra még térjünk vissza a hosszabbításra. Ha jól emlékszem egyetlen egy emberelőnyt sem fújtak, miközben a rendes meccs alatt gyakorlatilag félpercenként szórták ki az embereket. Ennek mi a magyarázata?

- Nem tudom felidézni, hogy mi voltak, hasonlóan folyt-e a meccs a hosszabbításban, vagy tényleg megváltozott. Az tény, hogy a rendes játékidőben szórtak rendesen, de nem különösebben éreztem azt, hogy jogtalanul. Tehát úgy éreztem, hogy igen, ennek így kell lennie. És hát a mi kihasználásunk nagyon rossz volt. Nem is tudom, mennyit váltottunk gólra, de azt hiszem, hogy meg tudtuk volna nyerni a meccset, ha ebben jobbak vagyunk.

- Ha nem hibás a jegyzőkönyv, akkor 14-ből hármat dobtatok be, de ők még rosszabban teljesítettek, mert 10-ből csak egyet.

- Ennek örülök, mert erre annyira készültünk, hogy már azt gondoltam, hogy sok is lesz a készülődésből, de ezek szerint a védekezésünk összeállt. Ami a hátrányt illeti, zónából kaptunk akciógólokat, mígnem az edző megelégelte, és lecserélte a kapusunkat. A tavalyi elsőszámú kapusunk jól is védett egyébként utána, de ez már csak egy X-re volt elég rendes játékidőben.

- Beszélj az ötméteresekről! Lehetett látni, hogy a parton mindenki ideges. Milyen volt a légkör, a hangulat?

- Nagyon feszült. Azt kell, hogy mondjam, sokkal nagyon gólokat lőttek a dubrovnikiak, ami talán azt is jelenti, hogy jobb a mi kapusunk, jobban féltek tőle, mert úgy érezték, nagy gólt kell lőniük ahhoz, hogy biztosan bemenjen. De hát ilyenkor az egyik legnagyobb ellenség a hideg víz, hogy ott kell benn lenni, várod a sorodat, és a feszültség egyre nő. Ennek ellenére örülök, hogy volt ilyen. Készültem is arra, hogy ötmétereseket kell lőni. Az elmúlt hetekben volt rossz tapasztalatom és úgy gondoltam, hogy kicsit "ráülök erre a témára", úgyhogy külön örülök, hogy mind a kettőt sikerült belőnöm.

- Hogy álltál oda? Előre eldöntötted, hogy hová lövöd, vagy improvizáltál?

- Nem, nem döntöm el most már. Korábban is azt mondtam, hogy nem döntöm el, akkor még nem tudtam időben korrigálni. Azóta egy kicsit változtattam a stílusomon, illetve a mozdulatsoron, és így tudok még reagálni a kapus mozgására.

- Az utolsó ötméterest kihagyó Frankovics mennyire volt elkeseredve?

- Hát, nagyon! Szegényre mostanában rájár a rúd, nemrég szakított a barátnőjével, és ez egy nagyon hosszú kapcsolat volt, tíz éves, és látszott rajta, hogy le volt törve. Ezt megkoronázta, de az edző úgy döntött, hogy nem a Danit teszi be ötöst lőni, hanem a Frankovicsot., akinek egyébként van rutinja, és általában jól is lövi az ötmétereseket. Dani pedig most jött vissza, egyébként is saját bevallása szerint kicsit bizonytalan aaz ötmétereseknél, úgyhogy a lényeg, hogy jobbnak látta a Frankovicsot, de ő aztán nem bizonyult elég magabiztosnak.

- Mikor, hogy lesz a legközelebbi meccsetek?

- Szerdán az Olympiakosz ellen, hál’ Istennek ők jönnek, mert az egyben azt is jelenti, hogy már másnap mehetek haza, amit nagyon várok, mert nekem nem járt ki a hazajárás, és nagyon hosszúnak éreztem ezt a szezon!

- Ne is sérülj meg, légy szíves, hogy azért kelljen haza járni!

- Ez szóba sem került!

- Tehát rendben vagy?

- Teljesen, tökéletesen!

- Dumi, köszönöm szépen!

(Lejegyezte: Varga Bogi)

VARGA DÁNIEL a vlv-nek:

- Mit mondhatnék, láttad a meccset, mindent leírtál, még a poénomat is lelőtted a tudósításban.

- Mi lett volna az...?

- Hogy bejött a kapus, 10 másodpercet védett és megnyerte a meccset...

- Őszintén szólva ez a kapus nekem nagyon ismeretlen volt.

- Mi ismertük, jó kapus, 2002 Zágrában ő védett a KEK-döntőben a Mladost kapujában, amikor a Vasassal megnyertük a kupát. Aztán klubban nem játszott, de tavaly szintén Zágrábban, az EB-n a macedón válogatott kapujában majdnem mindent kivédett ellenünk, még a lehetetlent is, 4:4-gyel kezdtük az utolsó negyedet.

- Azért meccs közben, amíg a "gyengus" Vican volt bent, megnyerhettétek volna, hiszen Percsinics csak az utolsó ötméteresre állt be...

- Tény, hogy az emberelőnnyel gondjaink vannak. Állítólag volt olyan statisztika a Jadranska Liga bizonyos periódusáról, hogy az egész mezőnyből mi használtuk ki leggyengébben az emberelőnyöket, még a Sibenik is megelőzött minket.

- Mentetek az eredmény után, de amikor 3:6-ról visszajöttetek, úgy tűnt, hogy sikerül fordítani.

- Ezután mindkét csapat kihagyott egy-egy emberelőnyt, aztán a hosszabbításban már nem akartak ítélni, pedig erre lett volna lehetőség - egyébként főleg a mi kárunkra. Az ötméteresdobás már a fej vagy írás dramaturgiája szerint zajlott, mindenesetre érdekes, hogy a klubban évek nem játszó Percsinics védte ki az utolsót.

- Elfáradtatok? Iszonyúan hajtós meccs volt.

- Kimondottan jó színvonalú, látványos mérkőzés volt szép gólokkal, centerakciókkal, hátulról elengedett átlövésekkel. Persze fárasztó volt, és ennek legfőbb bizonyítéka az, hogy a mérkőzés győztese nem a Jug Dubrovnik lett, hanem inkább a Mladost Zágráb, amely a nagyon elfáradt dubrovnikiak ellen vasárnap simán megnyerte a döntőt.

- Nagyon csalódottak voltatok az elődöntő után?

- Személyfüggő, bár volt egy "kollektív csalódottságérzés", az kétségtelen. Egyébként csak tizen jöttünk egyből haza, többen ott maradtak megnézni a másnapi döntőt.

- Mindenesetre, ha nem is sokon múlott, mint már többször korábban, megint elment egy lehetőség...

- Idén se nyerünk Horvát Kupát, ez már biztos, és bár a vereség tényétől nehéz eltekinteni, nagyon élveztem ezt a meccset és örülök, hogy játszottam. Sajnálom, hogy nem tudtunk nyerni, mert Rijekában nagyon örülnének már egy győzelemnek. Azért idén még van erre lehetőségünk.

- Köszönöm szépen.

A Horvát Kupa döntőjében:

Jug Dubrovnik-Mladost Zágráb 7:15 (3:4, 2:5, 2:4, 0:2)
Zadar, v.: Stampalija, Franulovics
Jug Dubrovnik: Vican, Vranjes, Sutics, Janovics 1, Jokovics 1, Pavlovics, Markovics 3, Buslje, Karacs, Dobud 1, Macan, Obradovics 1, Percsinics , Goreta. Vezetőedző: Elvisz Fatovics
Mladost Zágráb: Pavics, Radu 4, I. Milakovics, Letica 2, Pavicsics, Gagulics, Udovicsics 2, K. Milakovics 2, Bebics, Perics, Hinics 1, Mallarach 2, Bukics, Vukicsevics 2. Vezetőedző: Vjeko Kobescsak
Gól - emberelőnyből: 6/16, ill. 6/11
Gól - ötméteresből: -, ill. -