Gyorsan kiderült, hogy nem pusztán a fővárosi sportfinanszírozásról van szó, hanem a létéért küzdő vízilabdasport jövőjéről is. Markovits Lászlóval készített interjúnkra négy egymást követő napon négy olimpiai bajnokunk reagál. Gergely Istvánnal kezdtünk, Steinmetz Ádám után most Varga I. Zsolt, majd szombaton Benedek Tibor következik.

A Vasas ügyvezető elnöke (az itt olvasható interjúban) - leegyszerűsítve - azt vetette fel, hogy a főváros klubjai osszák meg egymás között a legnépszerűbb sportágakat, mert a támogatás így koncentrálódhatna, s nagyobb esély lenne nemzetközi sikerekre. Vízilabdában egyfajta fizetési sapka bevezetését is pedzegette, mert szerinte egy-egy budapesti pólócsapat reklámértéke nem haladja meg a 100 millió forintot, szerinte tehát ennyiből kellene kigazdálkodni a működés (elsősorban személyi) költségeit.

Az elmondottakkal kapcsolatban négy olyan, még ma is aktív olimpiai bajnok vízilabdázó véleményét kérdeztük, akik személyükben érintettek, hiszen hárman közülük jelenleg is budapesti nagy klubban pólóznak, negyedikük pedig nem más, mint Benedek Tibor. Ő az UTE felélesztési kísérletének kudarca miatt "illetékes", s véleménye azért is fontos, mert jelenleg is a világ leggazdagabb klubjának csapatkapitánya.

MARKOVITS-INTERJÚ

GERGELY ISTVÁN REAGÁLÁSA

STEINMETZ ÁDÁM REAGÁLÁSA

VARGA I. ZSOLT a vlv-nek: 

- Biztos, hogy ha egyedül egy Budapest SC nevű vízilabdacsapat meccseire lehetne járni, akkor sokkal több lenne a néző. Viszont Magyarország különleges helyzetben van, a gazdasági erőforrások és a szakma nagyon-nagyon nagy része egyaránt itt összpontosul. Nagyon fontos az egyensúly ebben a kérdésben, mert ha egyik pillanatról a másikra szélnek eresztenék a jelenlegi budapesti csapatok játékosait, azok nem tudnának hova menni. Annak ellenére mondom ezt, hogy a vízilabda éppen azok közé a sportágak közé tartozik, amelyek kiléptek a főváros-központúságból. Már ott van Pécs, mindig van Szolnok, jó erős a Szeged, az Eger a jelenlegi bajnok! Tök jó, erős csapataink vannak vidéken! Nyilván sokkal jobb lenne, ha említhetném Sopront és még sok más helyet is, ez egyértelmű! De nem vagyok abban biztos, hogy sok vidéki város elbírna egy olyan 100-150 milliós költségvetést, olyan jó csapatot, mint mondjuk a jelenlegi Szeged. Úgyhogy azt gondolom, hogy ez egy érzékeny kérdés: előnyére válna-e a sportágnak, ha csökkentenék a fővárosi csapatok számát?

Budapest hatalmas, s a kerületek rendszere szerint azért kialakult egy struktúra, a Fradi a IX.-X. kerületet, a Vasas a saját területét, a BVSC az M3-as környékét, Zuglót fedi le. Akik le akarják vinni a gyereküket az uszodába, azoknak nagyon fontos, hogy elérhető közelségben legyenek csapatok és uszodák, hogy a srác tudjon játszani, legyen számára továbblépési lehetőség. Ha egy helyre kerül minden gyerek, akkor biztos, hogy nem működne a sportág Budapesten.

Ami a közvetlen élcsapatokat illeti, láttuk, hogy amikor odaállt egy nagy cég a Honvéd mögé, koncentrálódott a támogatás, a játékosfizetés Nyugat-Európában bárhol megállta a helyét, s nem maradtak el az eredmények sem. Persze, aztán jött a Recco, hirtelen megváltozott minden. De én azt mondom, ha megnézzük, hogy egy jelenlegi élmezőnybeli csapatnak 100 milliós költségvetése van, s összehasonlítjuk a lehetőségeit mondjuk a Veszprém kézilabdacsapatának lehetőségeivel – még mindig sehol sem vagyunk!

Igazából én azt gondolom, hogy a fő probléma inkább a menedzsment, a sportág propagandája,  „értékesítése”. Vegyük az uszodákat. Nem csak az állapotuk siralmas, nincs egy kivetítő, nincs semmi olyan kísérő „körítés”, ami miatt az emberek szívesen járnának meccsre. Ma már egyre inkább csak azért jönnek, mert vagy mániákusak, vagy hozzátartozói egy játékosnak. Nincs semmi show, a meccsen kívül nem történik semmi, még egy hot-dogot sem lehet megenni a gyerekkel. Ez a probléma! Nagyon fontosnak tartanám a marketinget, azokat a dolgokat, amikről lassan évtizedek óta beszélünk, de nem történik semmi. Azt gondolom, hogy a vízilabda, vagy bármilyen sport egyik legfontosabb szerepe az, hogy szórakoztasson. Ha látott már valaki NFL-meccset Amerikában, az tudja, hogy az emberek üldögélnek, dumálgatnak egymással, eszik a hot-dogot, és ott ülnek két órát egy meccsen, amelyen 20 másodpercekig zajló akciók vannak. Nem hiszem, hogy az halál izgalom, de van látvány, show, körítés, ami miatt mégis tömegek mennek ki.

Ami a fizetési sapkát illeti, ezen sokat gondolkoztam. Ha be akarjuk hozni, mindenféleképpen úgy érdemes, hogy legyenek kategóriák. Akik válogatottak, már elértek bizonyos szintet, azoknak más legyen a plafon, azt nem tartom jónak, hogy azt mondják egy csapatnak: van 100 milliós költségvetésed, azt csinálsz vele, amit akarsz. Ha megnézzük azokat a csapatokat Nyugat-Európában, amelyek komoly anyagi háttérrel rendelkeznek, hát ők bizony nem 100 milliós, hanem 250-300-400 milliós költségvetésből dolgoznak! Hogy tudjuk mi azt megcsinálni 100 millióból, amit ők 400-ból? Hogyan? Nem lehet! Azt mondom, hogy ehhez nagyon okosan kell hozzányúlni. Van igazság abban, hogy a nagyon fiatal játékosokra nézve veszélyes a jelenlegi rendszer. Ha valaki 18-19 évesen megkapja az egymillió-egymillió-kétszázezer forintját csak azért, mert két-három csapat is szeretné őt leigazolni - na ez tényleg nem egészséges. Mert mi lesz vele később, hova megy azután? Ezért kellene szinteket felállítani, s meghatározni például azt, hogy 19-21 éves korig mennyit kereshetnek a játékosok. Ez van Amerikában is, az NBA-ben. Korosztályok szerint meghatározott, hogy az új bejövő mennyit kaphat. Igaz, hogy ott hatalmas reklámszerződéseket is kötnek a játékosok, tehát 20-30 millió dollárt is kereshetnek egy évben, de ha jól emlékszem, például Michael Jordan a Chicago Bullsban, a „fő munkahelyén” csak 1,5 milliót kapott.

Lehet azt mondani, hogy a vízilabdacsapataink reklámértéke jelenleg nem haladja meg a 100 millió forintot, tehát ez a felső korlát, de azt is tegyük hozzá, hogy egyetlen csapat sem áldozott eddig egy fillért sem arra, hogy a marketingje jobb legyen! A Honvéd-uszoda az egyetlen, ahol kinn vannak plakátok, gondolom, mert azokat még anno megcsinálta a Dominó. Azt hiszem, hogy Magyarországon a Dominót a vízilabda és a hozzá kapcsolódó marketing, reklám révén mindenki megismerte.

Ha valaki el akar adni egy joghurtot, mit kell tennie? Halálra kell reklámozni! Különben ki fogja megvenni?! A vízilabda ugyanúgy egy termék a piacon, amihez manapság - ha profi szemlélettel akarjuk csinálni - bődületesen jó, célirányzott marketing kell. A vízilabdában, a sportban ma Magyarországon nincs ilyen és ez nagy baj. Senki nem foglalkozik ezzel. Máshol ez működik, le kellene másolni. Az NBA-ben működik, az NFL-ben működik, a fociban működik egy csomó helyen. Eladnak mezt egy játékos nevével 10-20 millió példányban. Az egész marketing! Nálunk ez nem rosszul megy, hanem egyáltalán nincs is! Igazából ezzel kellene először foglalkozni, megnézni, hogy mi lehet belőle kihozni, és utána meglátjuk, mit lehet tovább javítani. Nem azzal kezdeni, hogy behozzunk egy limitet. Hát önmagunkat limitáljuk a halálba… Onnantól fogva aztán semmi sincs. Nem értek egyet, hogy a csapatokat limitálják, de egyes játékoskategóriáknak lehetne limitje!

(Lejegyezte: Varga Bogi)

(Szombaton Benedek Tibor reagálását közöljük.)