Vége a magyar korszaknak a vízilabdában? A mindent megnyerő korosztály a londoni olimpia után kiszáll, a fiatalokat 11-2-re verték a görögök a junior Eb-n. Horkai György visszatér az utánpótlás élére. Ághassi Attila (Index) írása.

Egyszer már fellendítette a magyar vízilabdát Horkai György, akiről hallani sem akartak sokáig a sportágban. Az utánpótlás nyolcadik, kilencedik helyezései azonban megengedhetetlenek, Kemény Dénes felkérésére újra szerepet vállalt.

„Most sem ígérhettem mást, csak munkát" – mondta dr. Horkai György, akit Kemény Dénes kérésére neveztek ki a világversenyeken résztvevő utánpótláscsapatok szövetségi kapitányának. "Az edzőkkel a héten találkozom, tájékoztatom őket az első benyomásaimról, ismertetem velük az elképzeléseinket". 2007-ben még junior világbajnok volt a magyar férfi vízilabda-válogatott, azóta érmet sem nyert világversenyről. 2009-ben a kilencedik, idén a nyolcadik lett a csapat. A tavalyi junior-Eb-n a görögök elleni 11-2 megmagyarázhatatlan. „A magyar póló presztízsével egy ilyen kudarc összeférhetetlen. Ezek az eredmények engem is elszomorítottak, ezért is tértem vissza.”

"Az első benyomásaim pozitívak. Látom, hogy dolgozni akarnak az edzők éppúgy, mint a játékosok. És vannak is tehetséges játékosok az utánpótlásban. De azt is látom, hogy vannak hiányosságok, amiket az edzőkkel közösen együttműködve pótolni lehet. Azt ellenben nem látom, hogy mire lehet elég a munkánk a nemzetközi mezőnyben, mert egyelőre nem ismerem a nemzetközi mezőnyt. Segítőmtől, Varga Zsolttól tudom, hogy az ellenfelek egységbe kovácsolták az utánpótlásképzést, ugyanazok voltak az elvek országuk minden részén. Nálunk területileg is vannak foltok, ezt is jó lenne a jövőben eltüntetni. Minden héten találkozom ugyanis a kiválasztott kerettel.”

Horkai filozófiája, hogy aki elvégzi az edzésprogramot, az legfeljebb csak jó játékos lesz, világklasszis, netán olimpiai bajnok nem lesz. „Olimpiai bajnok nem volt még soha, aki csak edzésmunkát végzett. Ha ezt elfogadják és megértik, miközben a sport nem mehet az iskola rovására, akkor boldog leszek. A tanulás nálam nagyon fontos, és hiszek abban, hogy összefüggésben van a jó eredményekkel, minden szinten.

Amikor átvettem 93-ban a válogatott irányítását, nem volt egyetlen egyetemista sem a csapatban. Ez a mi időnkben elképzelhetetlen lett volna. Három év múlva huszonketten voltak” – jelentette ki. Horkai 96-óta volt távol a sportágtól, az atlantai olimpián a negyedik helyet szerezte meg csapatával. 1980 után először voltunk a négyben, de mivel mindenki érmet várt, ezért összességében csalódást keltett az eredmény.

A helyzet viszont nem könnyű, mert korábban kétszer edzettek a 17-18 évesek, míg most általában csak egy edzés van. Ezért szeretnék bevezetni, hogy már az iskola előtt is legyen egy edzés.

„Kevés a vízfelület, elhiszem. Azzal sem lehet vitatkozni, hogy több játékos lett a nagyszerű eredmények hatására, de annyival több edző nem lett. Az arányok megváltoztak, elhiszem. A tíz éve még létező fanatikusok, megszállottak eltűntek. Nyilván pénzkérdés is, amiről beszélünk, mert pénz nélkül követelni sem lehet. De a munkánál még így sem lehet semmi fontosabb. Mert úgy érzem, kicsit elkényelmesített mindenkit a sok arany, a három olimpiai győzelem. Mindenki beállt a válogatott ernyője alá. Nem egy reménytelen, kilátástalan helyzetről beszélek, de feltétlenül javítandó az állapot. A magyar póló egyszerűen nem lehet semmilyen szinten a nyolcadik, kilencedik a világban. A magyar pólónak presztízse kell hogy legyen, csakúgy mint a kanadai hokinak” – mondta a szabad kezet kapó Horkai.

Horkai segítője, a 2000-es olimpiai bajnokcsapat balkezes centere, az éveket Olaszországban töltő Varga Zsolt egy hasonlattal indította helyzetelemzését.

„A legeslegjobb terméket sokan akarják másolni. A technológiát megteremtettük, a környező országokban élők ezt nemcsak lemásolták, hanem jobbá tették. Olyan problémákat felesleges keresni, amik nincsenek. Amik vannak, azokon kell javítani. A technológián mindig lehet javítani, ezt láttuk magunk körül, de most már rajtunk a sor. A terhelésen már nem lehet emelni, de a minőségen igen. És kell is. Beálltunk a fizikai játékra, de az nem a magyar póló. Fontos méréseket vezetünk be, amik korábban is voltak, de a tudományos kiértékelés alaptétel.”


Varga arra is utalt, hogy a kiválasztás sem ment a legjobban a múltban, mert valamennyi egyesületnek nagy szüksége van a tagdíjra, így az is pólózni akar, aki esetleg másban tehetségesebb. „Őket nem lehet elküldeni, az edző energiája pedig óhatatlanul megoszlik, a minőségi munka háttérbe szorul.”

Mindezt csak fokozza, ha nem kellően felkészült edző foglalkozik a jövő játékosaival. Mert arra is volt példa, hogy képesítés, vízilabdatudás nélküli edző tartotta a foglalkozásokat.

„Nem tudom, volt-e ilyen, nem látok bele a viszonyokba, hiszen csak másfél éve vagyok itthon. Nincs fontosabb annál, hogy főállású, jól megfizetett edzők legyenek az utánpótlásban, akiknek nem jelent gondot a megélhetés: 70-80 négyzetméteres lakás egy gyerekkel. De hogy ide el fogunk-e jutni, azt nem tudom” – összegzett Varga.

Ághassi Attila (Index)