Felzúdulást keltő Markovits-javaslatok
Markovits László szerint mesterséges lélegeztetés tartja életben a fővárosi élsportot, s ez nem tartható sokáig. A Vasas SC elnöke már korábban felvetette, hogy Budapest legnagyobb klubjai osszák meg egymás között a legnépszerűbb sportágakat, hogy az erőket koncentráltan lehessen felhasználni. Egy nyári Nemzeti Sport-interjúban „fizetési sapkát” is javasolt a vízilabda OB1 csapatainak.
MARKOVITS LÁSZLÓ a vlv-nek:
- A fővárosban élsportot működtetni egyre nehezebb, sőt én úgy gondolom, hogy egyre több szakosztály fog kritikus helyzetbe kerülni. Azt is meg merem kockáztatni, hogy egyre többen fognak megszűnni, itt a legfrissebb példa, az UTE vízilabda-szakosztályának esete. Nem mennék bele a részletekbe, hogy ki volt a hibás, de az biztos, hogy látszik: Budapesten egyre kevesebb a forrás, főleg a vidékkel szemben. A fővárosban a kerületek az élsport finanszírozásában nem vállalnak szerepet – ez nem kritika, hanem tény. Ha támogatni tudják a sportot, inkább az utánpótlást választják, szerintem érthető módon, legalábbis az ő szemszögükből. Viszont vidéken továbbra is támogatást élvez az élsport, ez jól látható a legnépszerűbb sportágak eredményeiben is. Amikor felvetettem, hogy esetleg fuzionálniuk kellene budapesti kluboknak, vagy legalább elgondolkozni azon, hogy együttműködjenek, ezt nem Markovits Laci találta ki, hanem már nagyon régóta a levegőben volt. Az egyik alternatíva az, hogy a fővárosban kvázi el kellene osztani, hogy melyik klub melyik látványsportágat, csapatsportágat tudja magas szinten finanszírozni és értelemszerűen így összpontosítani a forrásokat, legyen az akár önkormányzati, akár szponzori támogatás. Például a Vasasnak van férfi vízilabdája, a Ferencvárosnak női kézilabdája és sorolhatnám. Tudom, hogy ez nagyon nehéz, mert sok minden ellene szól és sportvezetőként magam sem mondhatok olyat, hogy kevesebb klub legyen Budapesten. Inkább azt szeretném hangsúlyozni, hogy valamit tenni kell a fővárosi élsport fennmaradása érdekében. Ha van arra lehetőség, hogy mindenki megtalálja a számítását és megvan a forrás a működtetéshez, akkor értelemszerűen semmin nem kell változtatni. Ha viszont nincs elegendő forrás, akkor a nadrágszíjat meg kell húzni, s valamit ki kell találni.
- Mit jelent a pólósok sorsát érintő "fizetési sapka"?
- Itt volt egy félreértés, amit mi a Vasason belül Steinmetz Ádival, a csapatkapitánnyal is egyeztettünk. Ő ugyanis jelezte, hogy nem tartja jó ötletnek a felvetésemet, miért ne lehetne egy olimpiai bajnoknak több százezer forintos, esetleg milliós díjazása, hiszen klasszis sportolóról beszélünk. A félreértést gyorsan tisztáztuk, én ugyanis a fizetési sapkát úgy értelmezem, hogy az egy csapat lehetőségeit határolja be. Tehát például, ha minden klub pólószakosztálya évi 100 millió forinttal gazdálkodhat, lehet egy játékosnak akár 80 milliós díjazása is, de akkor csak 20 millió marad a többi játékosnak. Én úgy gondolom, hogy - főleg ha az utánpótlás-nevelés jól működik - elsősorban a fiatal játékosokra kellene támaszkodni és ezek a játékosok nyilvánvalóan kevesebbe kerülnek, mint a sztárok, az olimpiai bajnokok, akiket természetesen a saját szintjükön kell díjazni. Szerintem ma a szponzorációs értéket tekintve egy vízilabdacsapat 100 millió forintnál többet nem tud behozni. A további összeg kizárólag mecenatúra és valamiféle társadalmi szerepvállalás eredményeként biztosítható. Ez viszont azt jelenti, hogy ilyen feltételek mellett már nem lehet stabilan élsportot működtetni, hiszen bizonytalanok a létezés feltételei, mindig ki vagy téve annak, hogy éppen "nem sajnálnak meg", s nem jutsz hozzá a szükséges pénzhez. Szerintem az élsportot csak üzleti alapon lehet működtetni, tehát ha van annyi reklámértéke, amivel fent tudja tartani magát, van elegendő jegybevétel vagy tévéközvetítésekből származó forrás. De ez utóbbihoz ugye az kell, hogy a televízió akarjon meccseket közvetíteni, áldozzon ezért, s ez megérje neki.
- Az általad felvázolt, kizárólag piaci alapú működési feltételek a jelenlegi lehetőségekhez képest körülbelül mekkora gazdálkodási keretet jelentenek?
- Szerintem a mainak nagyjából a felét. Most olyan 200 millió forintos összegből működnek az élcsapatok. Ha a gazdasági helyzetet nézem, és figyelembe veszem a mérkőzések reklámértékét, látogatottságát, akkor az évi 100 milliós nagyságrend tűnik reálisnak.
- Viszont itt van egy ellentmondás, mert a 200 milliós költségvetés se elég arra, hogy nemzetközi szinten labdába rúgjanak a magyar csapatok. Legutóbb a Vasas volt Final Fourban még Barcelonában, 2008 tavaszán. És azt halljuk mindenhonnan, hogy elsősorban anyagi okok nem teszik lehetővé, hogy klubjaink komoly nemzetközi sikereket érjenek el.
- Minden sportágnál jelentkezik ez az aránytalanság. Vegyük a kézilabdát. Az évi 2-3 millió euróval gazdálkodó Veszprém hogy tudja felvenni a versenyt a 8-10 millióval rendelkező Barcelonával? Vízilabdában van egy csapat, a Pro Recco, amelynek magas a költségvetése, de én úgy hallom, hogy egyébként mindenhol szűkülnek a források. Erre mondtam én azt (ami ugye egyelőre megvalósíthatatlan), hogy Budapest érdeke az erők összpontosítása, az, hogy egy vagy két nagyon jó csapata legyen a városnak, olyan, amely nemzetközi szinten is a csúcsra kerülhet. Így a reklámértéke is nőne, a magyar főváros számára pedig ugyanolyan "hírvivő" lenne, mint mondjuk a mogyoródi Forma-1 es verseny. Ha erre áldoz a főváros, akkor értékes reklámot vásárol.
Valószínűleg csak ilyen körülmények között lehet ma már igazi világszínvonalú és eredményességben ennek megfelelő csapatot létrehozni és működtetni. Persze nekem, mint a Vasas elnökének, az lenne a jó, ha ebben a sportágban a Vasas lenne a kiválasztott csapat, amelynek sikerei érdekében összpontosítaná mindenki az erőforrásokat.
- Na de te mit szólnál, összejönne egy ilyen "koncentráció", de nem a Vasas lenne a kiválasztott csapat, hanem mondjuk a Honvéd...?
- Én úgy gondolom, hogy akár két, központilag támogatott pólócsapat is lehet a fővárosban. Ha megnézzük, ugye az UTE bedobta a törölközőt, a Honvéd még tartja magát, hiszen a Honvédelmi Minisztérium ott van a csapat mellett, a Vasas mögött pedig a két nagy szponzor. A Ferencvárosnál - nem megbántva őket és minden tiszteletet megadva - nem látszik a biztos háttér, úgy gondolom, hogy ők nem képesek folyamatosan magas költségvetéssel működni. A BVSC és az OSC épphogy csak működőképes. A fővárosnak így két, komoly célokat maga elé kitűző csapata lehetne, a Vasas és a Honvéd. Női kézilabdában valószínűleg nekünk kellene tudomásul vennünk, hogy a hagyományaink ellenére a nemzetközi porondon évtizedek óta eredményes Ferencváros lehetne a főváros csapata, mi pedig az NB2-ben vagy az NB1-ben szerepelnénk, szerényebb költségvetéssel. Általában véve azt mondom, hogy a támogatás koncentrálása nem jelentené az élsport megszűnését a többi klubnál, pusztán arról van szó, hogy a támogatást koncentrálni kell a potenciálisan legeredményesebb klubot előnyben részesítve.
- Mindez egy elképzelés. Hogyan lehet ebből konkrét változás?
- Már régebben, sokaktól elhangzott ötletekről van szó. Megoldást kell találni, ez kétségtelen. Lehet, hogy van más alternatíva, de egy biztos: ahhoz, hogy egy vízilabdacsapat 1-2 millió eurós költségvetéssel működjön, s folyamatosan esélye legyen Final Fourt nyerni vagy legalábbis Európa elitjéhez tartozni - valamit tenni kell. Nem elegendő, ha a jelenlegi élcsapatok maguk próbálnak meg boldogulni, széles összefogásra van szükség, és persze egy döntésre a mindenkori sportvezetés részéről. Ha ez a döntés megszületik és kimondják, hogy igen, vízilabdában klubszinten a Vasas legyen a number one, akkor a Magyar Olimpiai Bizottságtól kezdve a sport-szakállamtitkárságon át a kerületig mindenkinek arra kell összpontosítania, hogy a Vasas vízilabdacsapata sikeres legyen, hiszen így ez a csapat képviselhetné a legnagyobb eséllyel Magyarországot a nemzetközi porondon.
- Hogy fog ez a szisztéma kialakulni?
- Lehet, hogy a végén a kényszer, a megszűnések fognak oda vezetni, hogy kialakul sportáganként az az egy-két klubos "választék", amit aztán majd támogatni lehet.
- Ennek lehetne esetleg elébe menni?
- Én úgy gondolom, hogy már elébe kellett volna menni, de ha nem, akkor az olimpia után lehet itt az időszaka ennek.
- Akkor nézzük meg a részleteket, hogy képzeled el a fő sportágakat? Mely fővárosi klub vinné a labdarúgást, a kézilabdát, a vízilabdát, a röplabdát, a jégkorongot?
- Amit mondok, az biztos kiveri megint a biztosítékot! Én úgy gondolom, hogy vízilabdában a Honvéd, meg a Vasas. Ha objektíven nézzük az elmúlt 10 évet, ez volt az a két csapat, amely egyrészt költségvetésben, másrészt eredményességben kimagaslott a mezőnyből. Női röplabdában a fővárosban elsősorban a Vasas jöhet számításba, valamint a BSE meg az UTE, tehát BSE-Vasas vagy UTE-Vasas pár lenne a realitás. Férfi röplabda ma gyakorlatilag nem létezik Budapesten. Női kézilabdában úgy gondolom, hogy a Fradi lehetne az elsőszámú csapat és esetleg szerényebb költségvetéssel ott lehetne a Vasas is. A labdarúgást nézve, ha nagyon objektív az ember, akkor népszerűségben a Ferencváros és az UTE kiemelkedik, utána következhet a Honvéd és a Vasas, azzal a költségvetéssel, amit maga meg tud teremteni. A jégkorongnál szerintem a Ferencváros vinné a prímet, utána következne vagy a Vasas, vagy az UTE, amely talán fel tudna zárkózni. Mint látod, nem azt állítom, hogy a Vasasnak labdarúgásban feltétlenül az első kettőben kell lennie, de azt sem mondom, hogy ne létezzen a Vasas a legnépszerűbb sportágban, mert szerintem egy klub labdarúgás nélkül nem ugyanaz. Ez egyértelmű, de az már nem biztos, hogy a Vasast kell labdarúgásban központilag támogatni.
- Hát, most sem nagyon támogatják, gondolom…
- Nem! Viszont a férfi vízilabdát tessék központilag támogatni, vagy a női röplabdát, mert ott igazán sikeresek vagyunk!
- Mi lehet a mechanizmusa annak, ahogyan egy ilyen elképzelés megvalósul? Hol lehet kezdeményezni, ki dönthet, és ki tehet a megvalósításért?
- Szerintem az olimpiáig nem fog történni semmi. Jelen pillanatban a sportvezetés túl akarja élni az olimpiát - és ezt nem a konkrét személyekre értem. Mindannyian azért drukkolunk, nehogy nagyon leégjünk Londonban. Ezt nem meri senki kimondani, de így van! Próbáljuk menteni a menthetőt, és majd meglátjuk, hogy mit hoz az olimpia. Ha nagyon-nagyon tragikus eredménnyel zárul, akkor lehet, hogy radikálisabb döntések, változások következnek. Ha egy-egy szupertehetség jóvoltából lesznek eredmények, akkor elképzelhető, hogy kicsit még elodázódnak a dolgok, hiszen elhitetjük magunkkal, hogy minden rendben van.
- Akkor tehát most annak kellene drukkolni, hogy égjünk le...?
- Ezt nyilván nehezen tudja megtenni bárki, de kétségkívül érdekes helyzetben vagyunk... London után sok szempontból okosabbak leszünk.
- Köszönöm a beszélgetést!
(Lejegyezte: Varga Bogi és Tina)
12 régi hozzászólás
Én nem tudom mi lenne a megoldás, annyira nem értek hozzá, csak nézni szeretem, de azt nagyon. Azt viszont tudom, hogy \"sok kézen átfolyik, egy szemig elkopik\" az a pénz, amit adnak a sportra, legyen az bármelyik!
Sajnos be kell latni, hogy a magyar allam kozel sem akarja - es ha akarna sem tudja - olyan szinten tamogatni a sportot, mint a szocialista rendszer. Gazdasagunk annyira nem eros, hogy nyugati szinten szponzoraljon piackeptelen amde eredmenyes sportagakat. Uzleti alapon szinte semelyik sportag sem eletkepes. Vizilabdaban 1-1 mecenasra kell tamaszkodni pl Vodafon (az olimpiaig) vagy ZF, Plaket, Beton, stb. A polosok egy resze tulfizetett, de a tobbseg inkabb felprofinak tekintheto. Hamarosan nemet szintre (Spandau + kozepes ferfi valogatott) vagy orosz szintre (1-1 klub + gyenge ferfi valogatott) fog sulyedni a sportag hacsak nem nyerunk Londonban ami mentoovet nyujtana 4 evig. Esetleg a szerb szint is elerheto (1 klub + nagyon eros rendszer), de ahhoz tobb alazatra es celtudatosabb utanpotlas nevelesre lenne szukseg, ami sajnos tavol all a magyar mentalitastol. Ha a klubbok annyit koltenek amennyit termelnek: jegybevetel=minimalis + TV=nem sok + jatekos eladas=0 akkor csak az annak idejen Gyarmati Dezso altal kitalalt szisztema szerint maradhat fenn a polo: 1.ha a jatekosok tanulnak, 2. a szponzor/mecenas jo allast ad a sportolonak, 3. amikor a volt polos pozicioba kerul az o cege lesz a tamogato (pl Beck) Igen am, de az elmult 10-15 evben mar kozel sem akkora divat a tanulas (hany Dr jatszott a hetvegi forduloban?) Szoval kilatastalan a helyzet - bar ne legyen igazam. Es mindenki szurkoljon , hogy az arany csapat ujra paradezzon, kulonben...
B (régi)! Értem a probléma lényegét, meg Markovits úr aggodalmait, de nem hiszem - hasonlóan az előttem író \"498584\"-hoz, hogy feltétlenül ez lenne a megoldás. Vidékiként azt gondolom hogy, ahogyan az újpesti vízilabdáért is kár, ugyanígy kár lenne a BVSC-ért, OSC-ért, Fradiért is ha megszűnnének, pláne ezzel az erőltetett módszerrel, amit Markovits úr javasol. Egy akkora városban mint Eger, ami lakosságszámban kb. egy Bp-i kerületnek felel meg nyilván nem várható el hogy akkora választék legyen sportágakból mint a fővárosban, ennek ellenére, aki sportolni szeretne a \"látványsportágakból\" a jégkorong kivételével bármelyiket választhatja, és egyéb sportágakból is van választék szerencsére - nem csak hobbiszinten. Arról pedig sem Eger, sem a budapesti vízilabda klubok nem tehetnek, hogy a XIII. kerület nem támogatja a vízilabdát.
Végigolvasva Markovits úr ötleteit, az alábbi észrevételeket teszem: Amennyiben jól értettem, a városon belüli szakágankénti központosításnak az lenne a gyakorlati haszna, hogy az erőforrásokat centralizálni lehetne és így az adott klub eséllyel venné fel a versenyt a világ legerősebb csapataival. Ugyanakkor javasol egy fizetési sapkát is, hogy gátat szabjon a klubok nagymértékű költekezésének, amivel többek között azt is megakadályozná, hogy minden posztra világklasszist igazoljon, hiszen egy anyagi korlát nyilván nem tenné lehetővé 14 nemzetközi szinten is kimagasló játékos havi fizetésének fedezését. Számomra úgy tűnik, hogy a két javaslat hatása ellentétes és esetleg kiolthatja egymást. Ennél azonban nagyobb problémának látom, az ötletek lehetséges utánpótlás nevelésre gyakorolt hatását. Egy 100-200e fős városnak elegendő egy OB1-es csapat is, de egy 2 milliós városban ez azt jelentené, hogy nagyon sok tehetséges, az ifiből kiöregedett fiatal hagyná abba a játékot, vagy tűnne el a süllyesztőben, mert vagy nem érezne kihívást egy OB1/B szintű csapatba szerződni (ahol tagdíjat kellene fizetnie), vagy pedig a heti 3 edzés (anyagilag átlagosan ennyit engedhet meg magának egy második ligás csapat) törné derékba a karrierjét. A vidékre szerződést pedig akadályozhatja, hogy az adott játékos melyik felsőoktatási intézmény hallgatója. Az utánpótlás elherdálásának pedig egyenes következménye akár már középtávon is a válogatott színvonalának esése. A fent említett aggodalmakra talán Biros Peti a legjobb példa, aki több fórumon is nyilatkozta, hogy fiatalabb korában kacérkodott a kézilabdával, és csak viszonylag későn döntött a vízilabda mellett, döntően azért, mert úgy érezte, hogy sose nőne fel a Veszprém szintjére. A városnak kizárólag egy MB1-es szintű csapata van? Amennyiben nincs igazam és Markovits úr ötlete életképes, úgy a Markovits úr által említett példák általánossá válnak. Ez azt jelenti, hogy előbb utóbb az összes életképtelen budapesti egyesület el fog tűnni, míg a végén a ?Vasas és a Honvéd? kivételével egy első osztályú klub sem marad a fővárosban. Szem előtt tartva, hogy a piac önmagától is képes mindent beárazni és a piacképtelen termékeket kivetni magából, hibás döntésnek tartanám a külső beavatkozást. Olyan vélt eredményekért cserébe pedig végképp, mint amiket ebben az interjúban Markovits úr tárt elénk.
A kérdés ennél összetettebb. Lehetne a példa Győr, Fehérvár, Veszprém, Szeged vagy akár Debrecen is, és akkor már \"dögivel\" tud választani a lurkó......(+ egy békási, bp-i gyerek se fog/tud Csepelre járni pl., ha kajakozni akar...marad neki is a \"hobbi\"...)...és akkor arról még nem szóltunk, hogy az ország GDP-jének meghatározó része Bp-hez köthető...
Rolling, szerintem ezt a kérdést külön lehet választani. Ha valaki élsportoló akar lenni, akkor élklubot választ majd magának, vagy előbb-utóbb ott köt ki, ha meg a pálya közelsége a fontos, akkor a kerületi egyesületet választja. A szurkoló szempontjából meg talán vállalható lesz az, hogy a sikerekért a klubja sikersportágainak meccseire jár ki, ha meg az a sportág nem vonzza annyira, akkor kijár a másod-harmadosztályú meccsekre és esetleg egy választott élklub meccseire. A másik lehetőség, hogy minden marad a régiben. Ez sajnos életszerűbb kis hazánkban, mert a változtatás áldozatokkal járna, meg tényleg elég kicsi ez az ország ahhoz, hogy urambátyám alapon, rotációs rendszerben előbb utóbb minden sportágban mindenkire rákerüljön a sor.
Balzs, ezúttal nem sikerült megragadnod a lényeget, de legalább érzelmileg közelítettél a témához. A lényegre utalva egri aspektusból kérdezném, milyen érzés nektek ott Hevesben azzal szembesülni, hogy ha egy gyerek véletlenül nem vízilabdázni szeretne, akkor hobbiszintű foglalkozások közül választhat csak, mert a város minden erejét felemészti a vízilabda támogatása.
Aki ezt így kijelenti, hogy azért drukkol hogy égjünk le az olimpián, azt remélhetőleg senki sem veszi komolyan és csak saját magát minősíti.
Szerintem a fizetési sapka nem jó ötlet.Annyiból esetleg hogy nem lennének ekkora fizetési különbségek,bár olimpiai bajnokaink úgy gondolom megérdemlik a havi 2-3milliós keresetüket plusz az eredményekért járó prémiumokat.A legnagyobb baj a kiscsapatoknál van ugyanis ha egy Bvscénél pár év múlva kevesebb pénz lesz mint most mert ugye ezek szerint a Vasas és a Honvéd kapja a nagyobb támogatásokat akkor a mostani 5-6százezres fizetések a felére csökkenek.
A fizetési sapkával az a baj, hogy ez csak az USA-ban működik, de az utóbbi időben ott is vannak ilyen-olyan kivételek, kiskapuk. Magyarországon a kiskapuk országában (fekete kasszák, bújtatott pénzek, sportállások, BT-ék, stb.) ez halálra ítélt ötlet. Az a klub, amelyik komolyan venné, semmi eséllyel nem indulhatna a bajnokságban. A pesti koncenteáció első gondolatra logikus, de ott van a kutya elásva, hogy egy fradista nem fog szurkolni a Vasas, vagy Honvéd pólónak, egy újpesti a Fradi hokinak, mint ahogy én sem szurkolnék a Fradi női kézinek. Lhet, hogy egy új generáció már tud majd az adott klubnak szurkolni, és kimegy a Fradi hokira és női kézire, meg a Vasas pólóra és röpire, meg az akármilyen kosárra, de ez minimum 20 év.
A csapatszintű fizetési sapkát Európa-szerte egységesen kellene bevezetni, mert a Recco költségvetése minden sztárjátékost elszív a többi klubtól. A Recco egyeduralkodásának persze megvan az az előnye, hogy a Recco mögött viszonylag kiegyenlített lett a mezőny.
Ez a téma legalább olyan fontos és legalább akkora visszhangot fog kiváltani a vízilabdában, mint annak idején az Interligával kapcsolatos elképzelések. Gondoljon róla bárki bármit, beszélni kell róla, mert szerintem nyilvánvaló, hogy a jelenlegi helyzet nem tartható fenn sokáig.