Markovits László szerint mesterséges lélegeztetés tartja életben a fővárosi élsportot, s ez nem tartható sokáig. A Vasas SC elnöke már korábban felvetette, hogy Budapest legnagyobb klubjai osszák meg egymás között a legnépszerűbb sportágakat, hogy az erőket koncentráltan lehessen felhasználni. Egy nyári Nemzeti Sport-interjúban „fizetési sapkát” is javasolt a vízilabda OB1 csapatainak.

MARKOVITS LÁSZLÓ a vlv-nek:

- A fővárosban élsportot működtetni egyre nehezebb, sőt én úgy gondolom, hogy egyre több szakosztály fog kritikus helyzetbe kerülni. Azt is meg merem kockáztatni, hogy egyre többen fognak megszűnni, itt a legfrissebb példa, az UTE vízilabda-szakosztályának esete. Nem mennék bele a részletekbe, hogy ki volt a hibás, de az biztos, hogy látszik: Budapesten egyre kevesebb a forrás, főleg a vidékkel szemben. A fővárosban a kerületek az élsport finanszírozásában nem vállalnak szerepet – ez nem kritika, hanem tény. Ha támogatni tudják a sportot, inkább az utánpótlást választják, szerintem érthető módon, legalábbis az ő szemszögükből. Viszont vidéken továbbra is támogatást élvez az élsport, ez jól látható a legnépszerűbb sportágak eredményeiben is. Amikor felvetettem, hogy esetleg fuzionálniuk kellene budapesti kluboknak, vagy legalább elgondolkozni azon, hogy együttműködjenek, ezt nem Markovits Laci találta ki, hanem már nagyon régóta a levegőben volt. Az egyik alternatíva az, hogy a fővárosban kvázi el kellene osztani, hogy melyik klub melyik látványsportágat, csapatsportágat tudja magas szinten finanszírozni és értelemszerűen így összpontosítani a forrásokat, legyen az akár önkormányzati, akár szponzori támogatás. Például a Vasasnak van férfi vízilabdája, a Ferencvárosnak női kézilabdája és sorolhatnám. Tudom, hogy ez nagyon nehéz, mert sok minden ellene szól és sportvezetőként magam sem mondhatok olyat, hogy kevesebb klub legyen Budapesten. Inkább azt szeretném hangsúlyozni, hogy valamit tenni kell a fővárosi élsport fennmaradása érdekében. Ha van arra lehetőség, hogy mindenki megtalálja a számítását és megvan a forrás a működtetéshez, akkor értelemszerűen semmin nem kell változtatni. Ha viszont nincs elegendő forrás, akkor a nadrágszíjat meg kell húzni, s valamit ki kell találni.

- Mit jelent a pólósok sorsát érintő "fizetési sapka"?

- Itt volt egy félreértés, amit mi a Vasason belül Steinmetz Ádival, a csapatkapitánnyal is egyeztettünk. Ő ugyanis jelezte, hogy nem tartja jó ötletnek a felvetésemet, miért ne lehetne egy olimpiai bajnoknak több százezer forintos, esetleg milliós díjazása, hiszen klasszis sportolóról beszélünk. A félreértést gyorsan tisztáztuk, én ugyanis a fizetési sapkát úgy értelmezem, hogy az egy csapat lehetőségeit határolja be. Tehát például, ha minden klub pólószakosztálya évi 100 millió forinttal gazdálkodhat, lehet egy játékosnak akár 80 milliós díjazása is, de akkor csak 20 millió marad a többi játékosnak. Én úgy gondolom, hogy - főleg ha az utánpótlás-nevelés jól működik - elsősorban a fiatal játékosokra kellene támaszkodni és ezek a játékosok nyilvánvalóan kevesebbe kerülnek, mint a sztárok, az olimpiai bajnokok, akiket természetesen a saját szintjükön kell díjazni. Szerintem ma a szponzorációs értéket tekintve egy vízilabdacsapat 100 millió forintnál többet nem tud behozni. A további összeg kizárólag mecenatúra és valamiféle társadalmi szerepvállalás eredményeként biztosítható. Ez viszont azt jelenti, hogy ilyen feltételek mellett már nem lehet stabilan élsportot működtetni, hiszen bizonytalanok a létezés feltételei, mindig ki vagy téve annak, hogy éppen "nem sajnálnak meg", s nem jutsz hozzá a szükséges pénzhez. Szerintem az élsportot csak üzleti alapon lehet működtetni, tehát ha van annyi reklámértéke, amivel fent tudja tartani magát, van elegendő jegybevétel vagy tévéközvetítésekből származó forrás. De ez utóbbihoz ugye az kell, hogy a televízió akarjon meccseket közvetíteni, áldozzon ezért, s ez megérje neki.

- Az általad felvázolt, kizárólag piaci alapú működési feltételek a jelenlegi lehetőségekhez képest körülbelül mekkora gazdálkodási keretet jelentenek?

- Szerintem a mainak nagyjából a felét. Most olyan 200 millió forintos összegből működnek az élcsapatok. Ha a gazdasági helyzetet nézem, és figyelembe veszem a mérkőzések reklámértékét, látogatottságát, akkor az évi 100 milliós nagyságrend tűnik reálisnak.

- Viszont itt van egy ellentmondás, mert a 200 milliós költségvetés se elég arra, hogy nemzetközi szinten labdába rúgjanak a magyar csapatok. Legutóbb a Vasas volt Final Fourban még Barcelonában, 2008 tavaszán. És azt halljuk mindenhonnan, hogy elsősorban anyagi okok nem teszik lehetővé, hogy klubjaink komoly nemzetközi sikereket érjenek el.

- Minden sportágnál jelentkezik ez az aránytalanság. Vegyük a kézilabdát. Az évi 2-3 millió euróval gazdálkodó Veszprém hogy tudja felvenni a versenyt a 8-10 millióval rendelkező Barcelonával? Vízilabdában van egy csapat, a Pro Recco, amelynek magas a költségvetése, de én úgy hallom, hogy egyébként mindenhol szűkülnek a források. Erre mondtam én azt (ami ugye egyelőre megvalósíthatatlan), hogy Budapest érdeke az erők összpontosítása, az, hogy egy vagy két nagyon jó csapata legyen a városnak, olyan, amely nemzetközi szinten is a csúcsra kerülhet. Így a reklámértéke is nőne, a magyar főváros számára pedig ugyanolyan "hírvivő" lenne, mint mondjuk a mogyoródi Forma-1 es verseny. Ha erre áldoz a főváros, akkor értékes reklámot vásárol.

Valószínűleg csak ilyen körülmények között lehet ma már igazi világszínvonalú és eredményességben ennek megfelelő csapatot létrehozni és működtetni. Persze nekem, mint a Vasas elnökének, az lenne a jó, ha ebben a sportágban a Vasas lenne a kiválasztott csapat, amelynek sikerei érdekében összpontosítaná mindenki az erőforrásokat.


- Na de te mit szólnál, összejönne egy ilyen "koncentráció", de nem a Vasas lenne a kiválasztott csapat, hanem mondjuk a Honvéd...?

- Én úgy gondolom, hogy akár két, központilag támogatott pólócsapat is lehet a fővárosban. Ha megnézzük, ugye az UTE bedobta a törölközőt, a Honvéd még tartja magát, hiszen a Honvédelmi Minisztérium ott van a csapat mellett, a Vasas mögött pedig a két nagy szponzor.  A Ferencvárosnál - nem megbántva őket és minden tiszteletet megadva - nem látszik a biztos háttér, úgy gondolom, hogy ők nem képesek folyamatosan magas költségvetéssel működni. A BVSC és az OSC épphogy csak működőképes. A fővárosnak így két, komoly célokat maga elé kitűző csapata lehetne, a Vasas és a Honvéd. Női kézilabdában valószínűleg nekünk kellene tudomásul vennünk, hogy a hagyományaink ellenére a nemzetközi porondon évtizedek óta eredményes Ferencváros lehetne a főváros csapata, mi pedig az NB2-ben vagy az  NB1-ben szerepelnénk, szerényebb költségvetéssel. Általában véve azt mondom, hogy a támogatás koncentrálása nem jelentené az élsport megszűnését a többi klubnál, pusztán arról van szó, hogy a támogatást koncentrálni kell a potenciálisan legeredményesebb klubot előnyben részesítve.

- Mindez egy elképzelés. Hogyan lehet ebből konkrét változás?

-  Már régebben, sokaktól elhangzott ötletekről van szó. Megoldást kell találni, ez kétségtelen. Lehet, hogy van más alternatíva, de egy biztos: ahhoz, hogy egy vízilabdacsapat 1-2 millió eurós költségvetéssel működjön, s folyamatosan esélye legyen Final Fourt nyerni vagy legalábbis Európa elitjéhez tartozni - valamit tenni kell. Nem elegendő, ha a jelenlegi élcsapatok maguk próbálnak meg boldogulni, széles összefogásra van szükség, és persze egy döntésre a mindenkori sportvezetés részéről. Ha ez a döntés megszületik és kimondják, hogy igen, vízilabdában klubszinten a Vasas legyen a number one, akkor a Magyar Olimpiai Bizottságtól kezdve a sport-szakállamtitkárságon át a kerületig mindenkinek arra kell összpontosítania, hogy a Vasas vízilabdacsapata sikeres legyen, hiszen így ez a csapat képviselhetné a legnagyobb eséllyel Magyarországot a nemzetközi porondon.

- Hogy fog ez a szisztéma kialakulni?

- Lehet, hogy a végén a kényszer, a megszűnések fognak oda vezetni, hogy kialakul sportáganként az az egy-két klubos "választék", amit aztán majd támogatni lehet.

- Ennek lehetne esetleg elébe menni?

- Én úgy gondolom, hogy már elébe kellett volna menni, de ha nem, akkor az olimpia után lehet itt az időszaka ennek.

- Akkor nézzük meg a részleteket, hogy képzeled el a fő sportágakat? Mely fővárosi klub vinné a labdarúgást, a kézilabdát, a vízilabdát, a röplabdát, a jégkorongot?

- Amit mondok, az biztos kiveri megint a biztosítékot! Én úgy gondolom, hogy vízilabdában a Honvéd, meg a Vasas. Ha objektíven nézzük az elmúlt 10 évet, ez volt az a két csapat, amely egyrészt költségvetésben, másrészt eredményességben kimagaslott a mezőnyből. Női röplabdában a fővárosban elsősorban a Vasas jöhet számításba, valamint a BSE meg az UTE, tehát BSE-Vasas vagy UTE-Vasas pár lenne a realitás. Férfi röplabda ma gyakorlatilag nem létezik Budapesten. Női kézilabdában úgy gondolom, hogy a Fradi lehetne az elsőszámú csapat és esetleg szerényebb költségvetéssel ott lehetne a Vasas is. A labdarúgást nézve, ha nagyon objektív az ember, akkor népszerűségben a Ferencváros és az UTE kiemelkedik, utána következhet a Honvéd és a Vasas, azzal a költségvetéssel, amit maga meg tud teremteni.  A jégkorongnál szerintem a Ferencváros vinné a prímet, utána következne vagy a Vasas, vagy az UTE, amely talán fel tudna zárkózni. Mint látod, nem azt állítom, hogy a Vasasnak labdarúgásban feltétlenül az első kettőben kell lennie, de azt sem mondom, hogy ne létezzen a Vasas a legnépszerűbb sportágban, mert szerintem egy klub labdarúgás nélkül nem ugyanaz. Ez egyértelmű, de az már nem biztos, hogy a Vasast kell labdarúgásban központilag támogatni.

- Hát, most sem nagyon támogatják, gondolom…

- Nem! Viszont a férfi vízilabdát tessék központilag támogatni, vagy a női röplabdát, mert ott igazán sikeresek vagyunk!

- Mi lehet a mechanizmusa annak, ahogyan egy ilyen elképzelés megvalósul? Hol lehet kezdeményezni, ki dönthet, és ki tehet a megvalósításért?

- Szerintem az olimpiáig nem fog történni semmi. Jelen pillanatban a sportvezetés túl akarja élni az olimpiát - és ezt nem a konkrét személyekre értem. Mindannyian azért drukkolunk, nehogy nagyon leégjünk Londonban. Ezt nem meri senki kimondani, de így van! Próbáljuk menteni a menthetőt, és majd meglátjuk, hogy mit hoz az olimpia. Ha nagyon-nagyon tragikus eredménnyel zárul, akkor lehet, hogy radikálisabb döntések, változások következnek. Ha egy-egy szupertehetség jóvoltából lesznek eredmények, akkor elképzelhető, hogy kicsit még elodázódnak a dolgok, hiszen elhitetjük magunkkal, hogy minden rendben van.

- Akkor tehát most annak kellene drukkolni, hogy égjünk le...?

- Ezt nyilván nehezen tudja megtenni bárki, de kétségkívül érdekes helyzetben vagyunk... London után sok szempontból okosabbak leszünk.

- Köszönöm a beszélgetést!

(Lejegyezte: Varga Bogi és Tina)