Ha már a világválogatott gálameccse miatt Marseille-ben jártunk, "elugrottunk" a nem túl távoli Montpellier-be, hogy megnézzük, miként él a város vízilabda-csapatának két magyarja.

Mivel az új szerzemény, Kállay Márk éppen a beilleszkedésnél tartott, meggyőződhettünk arról, hogy a csapat vezetőedzője-menedzsere-mindenese, Fabien Vasseur saját kezűleg segít felcipelni a játékos "nulláról induló" lakásába az ágy darabjait.

- Itt olyan az egész, mint egy nagy családban, majd meglátod - mondta az első félórában Jasu, azaz Jászberényi Gábor, aki már túl van az első idegenlégiós éven, s teljesítménye nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Montpellier története során először legyőzte a nagy riválist, a bajnoki címeket nyolc éve zsinórban nyerő Marseille-t.

Nem sok hiányzott a trónfosztáshoz sem, de a bajnoki döntő utolsó meccsét hiába játszhatták hazai pályán Jasuék, hiába vonult ki a csodaszép uszodába az egész város, s hiába rendeztek igazi show-t a döntőből - a hazaiak elfáradtak, sem fejben, sem fizikailag nem bírták a végét. (A siker érdekében Marseille edzője egy kicsit terrorizálta a játékvezetőket, amiért előbb hosszú eltiltást kapott, majd azt többször is mérsékelték, de még mindig nyolc hónapnál tart...)

Montpellier egyébként sportváros. Nagyon jó a focicsapata, a kézilabda se kutya (itt játszik a sportág Kásás Tamása, Nikola Karabatics), s rögbiben is ott vannak a topon, ami Franciaországban nagyon nagy szó.

A fő támogató minden vezető sportágban az "agglomeráció", vagyis a város, az önkormányzat. Emellett kisebb szponzorok segítik a csapatok fejlődését, s a nagy sztárok esetében vezető cégek reklámszerződései is hozzájárulnak a sikerekhez.

A póló viszonylag nagy hagyományú a városban, de az igazi eredményesség, a felzárkózás az európai élvonalhoz csak mostanában került napirendre. Nagyon sokan vannak a városban, akik azért zárták szívükbe a pólósokat, mert tavaly vereséget mértek a Marseille-re. Kezd kialakulni a vérbeli szurkolótábor, s nőnek a remények, az elvárások. Az idei szezontól kupagyőzelmet és bajnoki címet remélnek, s azt, hogy a csapat a LEN Kupa utódjában, az Eurokupában már mutassa meg oroszlánkörmeit. A mérce adott: a nagy rivális Marseille az elmúlt szezonban ugyanitt a legjobb négyig jutott...

Tavaly egy-egy magyar, montenegrói és dán töltötte be az idegenlégiósként kötelező húzóember-szerepet, közülük csak Jasu maradt. A két új szerzemény közül Kállay Márkot nem kell bemutatni, érkezett egy horvát védő is, a tavaly a Herceg Noviban szerepelt Zeljko Kovacsics.

A klub költségvetése nem nagyon tér el a magyarországi élcsapatokétól. Ami lényeges különbség, az az, hogy itt nincs ilyen-olyan szerződéssel megoldott dotáció. Minden tiszta, a játékosok sportolóként foglalkoztatott alkalmazottak és a havi fizetésükkel nagyjából megegyező összeget fizet be a nevükre a klub minden hónapban plusz kötelezettségként az államkasszába. (Ez adja az alapot ahhoz, hogy sportolói munkájuk elvesztése után a játékosok meghatározott ideig - akár 10 hónapig - fizetésük 70 százalékát kapják munkanélküli segélyként!)

A vízilabda anyagi háttere nem mérhető az említett sztársportágakéval, de a póló feljövőben van, egyre több jut minőségi játékosokra. A város szeretné, ha ezen a területen sem csak középmezőnyben, hanem bajnoki poszton lenne, s nemzetközi figyelmet keltő teljesítményt érne el a csapat.

Azért persze van még finom különbség a Montpellier és legnagyobb riválisa között a hátteret illetően. Míg a marseille-iek mindenhova repülővel utaznak, Jasuék mikrobusszal és TGV-vel. Az is feltűnt, hogy amikor egy átlagos hét napi terheléséről érdeklődtem, kiderült, hogy a nem szabadtéri "délutáni" edzéseket általában este 8 után tartják. No nem a mediterrán siesta miatt, hanem azért, mert a város központjában lévő, fantasztikusan szép fedett uszoda nap közben a jeggyel érkező polgároké, túl sok pénzbe kerülne a klubnak a korábbi edzéslehetőség.


vlv-képek

Rövid ott-tartózkodásom alatt szimpatikus társaságot ismertem meg a franciákban. Ők még valóban játéknak tekintik a pólót, s bár nagyon komolyan veszik, egyúttal élvezik magát a vízilabdázást is és azt a "körítést", amihez tehetségük révén hozzájutnak.

Módomban volt megtekinteni egy szabadtéri edzésüket is - nem kizárt, hogy a jelenlévő vlv-s kamera miatt Fabien a szokottnál kicsit jobban megdolgoztatta őket, amiért ezúton, én kérek elnézést...

Régi ismerősként üdvözölhettem a csapat kapitányát, Andrés Aguilart, a kolumbiai centert, aki már tavaly, a szegedi Euroliga-csoportkör idején szimpatikus érdeklődéssel kutatta a város meccsek után felfedezhető nevezetességeit, néhány nappal korábban pedig Marseille-ben, Kemény Dénes előadását figyelve került az arcképe a vlv galériájába. (Ez utóbbi időpontban Aguilarnak éppen Kotorban kellett volna lennie csapatával, így a marseille-i kiruccanás valószínűleg  némi büntetésbe kerül majd...)


vlv-képek

Az edzés végén kameránk elé kértük az edzőt, és természetesen a két magyart.

VLV-VIDEÓK:

Fabien Vasseur nyilatkozata

- A Montpellier most már két magyart foglalkoztat és ezért Magyarországon is egyre jobban figyelemmel kísérik a teljesítményüket. Hogy értékeli az elmúlt szezont? Milyen volt egy magyarral - és miért szerződtetett még egyet?

- A tavalyi bajnokság végén a második helyen végeztünk. Elég furcsa körülmények között, kisebb csetepatéval ért véget Marseille elleni döntő utolsó meccse. Szeretnénk jövőre előrelépni, ezért is igazoltunk két jó játékost, Kállay Márkot és Zeljko Kovacsicset. Előbbi a Primorac Kotortól, utóbbi a Jadran Herceg Novitól. Érkezett még egy balkezes a Douix-ból, s így két balkezesünk lesz, ami nagyon jó! A kotori BL-szereplésünket csak szubjektíven tudom értékelni, ugyanis mi a LEN Kupában szeretnénk szerepelni. Ötödikek lettünk a csoportban, de jó meccseket játszottunk, úgy, hogy a csapatkapitányunk, Andres Aguiular hiányzott és az egyik bekkünk, Chipotel Kotorban beteg lett. Szeretnénk ismét legalább döntőt játszani a francia bajnokságban, a LEN kupában pedig minél tovább eljutni, lehetőleg a legjobb nyolcig.

- A magyar játékosoknak mekkora szerepet szán és hogy van velük megelégedve?

- Gábornak nagyon jó szezonja volt az elmúlt évben, száz százalékosan teljesített, aminek köszönhetően sokat javult a csapat védekezése. Örülök, hogy Gábor irányítja a védekezést és annak is, hogy három éves szerződésünk van vele.

- Montpellier számára mit jelent a vízilabda?

- Montpellierben a rögbi és a labdarúgás a két legnépszerűbb sport. Nagyon sok első osztályú csapat van, különböző sportágakban. A fő támogató minden esetben maga a város, az önkormányzat. Nizza, Marseille és Montpellier az a három város, ahol megfelelő anyagi hátteret teremtenek a profi vízilabdázáshoz. Ez a három város egyben nagy sportváros is. Sok kis szponzorunk is van, s a biztos anyagi háttér tette lehetővé, hogy igazoljunk további két jó játékost, Márkot és Zeljkót. Montpellier egy sportváros, sok néző van, a mi meccseinken is ezer-kétezer ember szokott szurkolni.

- Mivel lenne elégedett a szezon végén?

- Tavaly döntőt játszottunk a bajnokságban, idén szeretnénk előrelépni. Két nagy ellenfelünk van, a Marseille és a Nice. Nagyon sokat kell dolgoznunk azért, hogy elérjük a kitűzött célt, ezért hamarosan Spanyolországba megyünk edzőtáborba. Sokat segítenek nekünk a nemzetközi meccsek, mint például a Kotorban vívottak. Tervezzük azt is, hogy a bajnoki rájátszás előtt Magyarországra utazunk edzőtáborozni.

- Köszönöm szépen!

Jászberényi Gábor és Kállay Márk nyilatkozata

- Szervusztok, fiúk! Itt vagyunk Montpellier-ben, véget ért az edzés, megnéztem. Nem volt nagy különbség a hazai és az itteni között, de hát ugyanaz a sportág. Hogy érzitek itt magatokat? Jasu?

Jászberényi Gábor: Meséljen Márk először, én meséltem már neked sokat a vlv-n. Meséljen Márk, tényleg!

- Azért mondd el még egyszer, majd utána őt is kérdezem!

J.G.: Örültem, hogy visszajöttem. Most már együtt tértünk vissza, de azóta kint voltunk Kotorban öt napot. Én ugyanolyan jól érzem magam, mint tavaly. Tudom, miért jöttem vissza.

- Márk?

Kállay Márk: Az első benyomásom kifejezetten jó, olyan, mint amilyennek Jasu leírta. Csodaszép helyen vagyunk, kőkemény edzések vannak, mint ahogy láttad az imént. Ez az ötnapos kiruccanás Kotorba nekem gyakorlatilag olyan volt, mintha hazamentem volna. Úgyhogy most töltöm itt – ha jól számolom – a negyedik napomat. Minden a legnagyobb rendben, nagyon segítőkészek, az edző gyakorlatilag egyben menedzser is, úgyhogy nagyon sokat segít nekem az intézendő dolgokban. A nyelvvel még hadilábon állok, de szép lassacskán… Jasu már nagyon jól beszél.

- A fő nyelv, gondolom, a vízilabda. Kotorban öt meccsen dobtál nyolc gólt, és tudom, hogy ínhüvelygyulladással játszottál. Mennyire voltak veled elégedettek?

K.M.: A meccsek után voltak megbeszélések, és azt mondták itt a srácok – ha nem is mindent értettem – , hogy elégedettek voltak. Még nyilván azért a szezon elejéről van szó. Fokozatosan felépítjük magunkat egyénileg is, meg csapatként is. Össze kell állnunk. Az első mérkőzésünk egy hónap múlva lesz. Szerintem nem lesz probléma a munkával és a közösséggel sem, mert ez egy jó szellemiségű társaság.

- Meg tudod már ítélni szakmailag, hogy milyen erős lesz ez a csapat?

K.M.: Annak ellenére, hogy a francia bajnokságot nem nagyon ismertem – kivéve a Marseille-t ugye, amellyel az Euroligában többször is találkoztunk –, szerintem így, hogy érkezett egy jó bekk Horvátországból, hátul erősödtünk. Igaz, hogy a dán srác, aki elment, úgy hallottam, hogy ő is igen jó volt. Szerintem Marseille-szinten vagyunk, amennyiben az edzésmunkát elvégezzük megfelelően.

- Ez mondjuk LEN Kupa-elődöntőt jelent...

J.G.: Kedvező sorsolással.

K.M.: Igen, ezt akartam mondani. A sportban sok mindenen múlik az eredmény, elsősorban az elvégzett munkán, és hát ugye a szerencsén is. De majd meglátjuk. Jó lenne. Én aláírnám most a LEN Kupa-elődöntőt. Jasu nem tudom, hogy hogy van ezzel.

J.G.: Én is aláírnám.

- Jasu, hozzád van néhány kellemetlen kérdésem. Egyrészt szeretném megkérdezni, hogy akartatok ti egyáltalán továbbjutni abból a kotori csoportból, vagy eleve a LEN Kupa volt megcélozva? Ilyesmi minden évben, minden csapatnál felvetődik.

J.G.: Akartunk, tovább akartunk jutni...

- Igen, ezt kell mondani.

J.G.: Nem, most minden viccet félretéve, a LEN Kupában nagyobb esélyünk van.  Most utólag elnézve, elég gyenge csoportba kerülhettünk volna, hogyha megpróbálunk továbbjutni. De utána igazándiból szerintem nem lett volna esélyünk semmire sem. A tavalyi marseilles-i példára visszatérve, úgy lehet, hogy van esélyünk eljutni elődöntőig. Az már óriási sikernek számítana.

- Még egy kérdést fel kell tennem, Jasu. Az interjút, amit csináltunk, és megjelent a vlv-n, követte több olyan komment, amiben láthatóan francia érdekeltségű játékosok, vagy rajongók, vízilabda szurkolók írták, hogy nem minden van úgy, ahogy mondtad. Nem mindenkit fizetnek ki, nem fenékig tejfel. Erre hogy reagálsz?

J.G.: Annyit tudok mondani, hogy Franciaországban gyengébb a vízilabda, de itt is teljesíteni kell azért. Aki nyaralni jön ki, azt előfordul, hogy nem fizetik ki. Például aki tavaly itt volt montenegrói játékosunk, vele már gyakorlatilag nem beszélt az edző, nem beszéltek a társai, megmondták, hogy nem kell, és kifizették előre, csak menjen haza. De kifizették, korrektek voltak vele.

- Tehát cáfolod, hogy…

J.G.: Első osztályból nem hallottam senkitől, hogy nem fizették volna ki. Másod-, harmadosztályban nem tudom kik játszanak, arról nem tudok semmit.

- Nagyon sikeres szezont kívánok nektek! Remélem, hogy találkozunk valamilyen LEN Kupa-tornán, ahol magyar csapat is részt vesz majd. Érezzétek jól magatokat, és játsszatok jól!

J.G., K.M.: Köszönjük szépen!

(Lejegyezte: Ötvös Csilla)