Sydney-i olimpiai bajnokunk az olasz másodosztályból feljutáshoz segítette csapatát, a nápolyi Acquachiara-t. Tőle érdeklődtünk: milyen volt az elmúlt szezonja és hogyan tovább.

- Minden rendben, újra Nápolyban vagyok, készülünk a bajnokságra.

- Tavaly balszerencsés körülmények között nem sikerült a feljutás, az idén hogy volt?

- Feljutottunk, 26 meccsből 25-öt megnyertünk. Mi voltunk a déli csoport elsője, 22 meccs, 21 győzelem. A playoffban az északi negyedikkel játszottunk, ez a Cagliari volt, majd a feljutásért a Torinóval. Mind otthon, mind idegenben nyertük a meccseket, így mi lettünk az egyik feljutó, a másik pedig a Catania, amelyet Dávid Zoltán erősített.

- Márciusban beszéltünk legutóbb, akkor jelezted, hogy változott kicsit a szerepköröd. Hogy vált ez be, milyen volt neked
személy szerint az elmúlt szezon?

- Azt hiszem, jól sikerült a szezonom. 70 gól körül lőttem a bajnokságban ami valamivel több, mint az előző idényben. Élveztem a játékot. Köszönhetően az új igazolásainknak, többet játszhattam a baloldalon ami jobban megengedte hogy a saját játékomat játszhassam.

Egyébként nem volt könnyű szezon, mert nagyon erős másodosztályú bajnokság jött össze az elmúlt idényben. Sok olasz a/1-es játékos lejött, hogy feljutáshoz segítsen csapatokat. Valamivel gyengébbek fizikailag a csapatok az első osztályhoz képest, viszont taktikailag nagyon jól felkészültek. Rengeteget M-zónáznak, ami nem könnyíti meg a támadást.

A mi csapatunk volt a feljutás egyik nagy esélyese, ezért ellenfeleink sokszor nyugodtan, tét nélkül játszottak. Szerencsére idén el tudtuk viselni ennek az esélyességnek a terhét és mindig nagyon koncentráltan játszottunk.

- A szerződésed meddig szól, milyen a helyzeted a csapatban?

- Tavaly optimistán kétéves megállapodást kötöttem az Acquachiara-val, így még egy évig mindenképpen itt játszom. Franco Porzio elnökünk még a megállapodásunk előtt felvázolta, hogy milyen változásokat, erősítéseket tervez. A csapatunk mögött biztos szponzorok állnak pillanatnyilag. A klub szeretne hosszútávon résztvevője lenni az olasz elsőosztálynak. A feljutásunkat követően sikerült négy olyan játékost igazolni, akiknek személye garantálhatja a következő idényben a bennmaradást és talán még akár nagyobb álmokat is dédelgethetünk.

- Kik az új játékosok?

- Scotti Galletta az Ortigiatól, Guidaldi a Posillipótól, Petkovics a Mladosttól és Kacsics a Bresciától.

- Na és mik lehetnek azok a "nagyobb álmok"?

- Azt hiszem, ha az első évben a nyolcas playoffba egyik helyét megszerezhetnénk, az már nagy dolog lenne,de majd azt hiszem menet közben fog kiderülni, hogy mennyire is vagyunk erősek a többiekhez képest.

- Mit szóltál az olaszok vb-győzelméhez és a magyar csapat játékához?

- Az olaszokról elmondható, hogy senki sem akarta úgy a győzelmet, mint ahogyan ők. Hittek magukban. Három évvel ezelőtt kezdtem el néhány vízilabdás barátomnak mondani, hogy vigyázni kell az olaszokkal, mert lebecsülik őket, pedig nem rosszak. Kinevettek néhányan. Folyamatos, tudatos munkát végeznek egy komoly szakmai stábbal, amiből nem hiányzik a pszichológiai felkészítő sem. Sikerült két olyan embert "igazolni" Figlioli és Perez személyében, akikkel betöltötték a korábbi poszthiányosságaikat és nem utolsósorban a pillanatnyilag valószínűleg legjobb, legkiegyensúlyozottabb kapussal rendelkeznek Stefano Tempesti személyében, akinek rengeteget köszönhetnek. Úgy gondolom, összességében megérdemelten nyerték a vb-t.

Szerintem örülhetünk csapatunk mutatott játékának, mert mindenképp előreléptünk az utóbbi egy–két évhez képest mégha most nem is állhattunk fel a dobogóra.
Úgy gondolom,hogy bizakodóan várhatjuk a jövőévi olimpiát mert egyre inkább kezd összeállni válogatottunk.

- Köszönöm szépen az információkat, sikeres szezont kívánok!

A feljutás után készült csapatkép